A polgármesteri nekibuzdulás egyik magyarázata lehet, hogy a több mint száz autóbusszal rendelkező Debrecennek évente 600-700 millió forint hiányt termel az autóbuszos közösségi személyszállítás, amiben nem elhanyagolható szerepe van, hogy aki új szolgáltatást indít be, zömmel új vagy legalábbis fiatal eszközökkel biztosítja az elvárt színvonalat.

Márpedig Kósa Lajos néhány héttel ezelőtti megfogalmazása szerint „aki saját erőből fejleszt, az csőddel néz szembe az amortizációs költségek miatt”. Szerinte a Debreceni Közlekedési Vállalat (DKV) régi, rozzant járműparkjának idején elenyészőek voltak az amortizációs költségek, mióta viszont egy új buszflottát állítottak üzembe, a költségek elszálltak.

Amennyire tudni lehet, az önkormányzatok javaslata egyelőre nem kapott szabad jelzést a nemzetgazdasági tárcától. Talán az nem aratott osztatlan sikert, hogy a közlekedési cégek felelősségének csak a járműfenntartási feladatokra kellene korlátozódnia. Így az önkormányzatoknak maradt a megoldás: ameddig csak lehet, nem fizetnek. Ha ezt Budapestnek lehet, a vidéki városoknak is szabad.

Már csak azért is, mert az önkormányzatok joggal mondják: a helyi közösségi személyszállítás veszteségének jelentős hányadát az állam által előírt, de meg nem térített utazási kedvezmények termelik ki. A legnagyobb tétel a 65 év felettiek ingyenes utazásainak költsége. A nagyvárosokban a buszra szállók 30-35 százaléka díjmentesen utazó, idős utas.