Nem beszélve arról, hogy a teljes gyógyuláshoz nemcsak fizikai, hanem lelki és szociális terápiára is szükség van ahhoz, hogy a kicsik visszailleszkedjenek a való világba. S ehhez ugyancsak pénz kell, ami egyelőre a kevésnél is kevesebb.

Ennyire elapadtak volna nyolc év alatt a mecenatúra forrásai? Vagy annyira megnövekedtek az évek alatt a társadalmi, szociális, gazdasági problémák, hogy a vállalatok és magánemberek egyébként is csökkenő adakozási lehetőségei már messze elmaradnak az igényektől? Egy bizonyos, hogy az a szorongató helyzet, amellyelma nem egy civil alapítvány küszködik, jelzésértékű: az üzleti és magánszféra önmagában nem képes pótolni az állami gondoskodás hiátusait. A Démétér Ház kálváriája is ezt bizonyítja. 2006-ban – nem egészen egy év alatt – 100millió forintot sikerült összegyűjteniük az alapítóknak, ahhoz, hogy a László kórház egy használaton kívüli, félig romos épületét újjáépítsék, alkalmassá tegyék azoknak a hosszú kezelés után lábadozó kicsiknek fogadására, akiknél az otthoni körülmények nem voltak alkalmasak az utógondozásra.

Szorult helyzetben

Tény, hogy az alapítvány gondoskodására szorulók száma időközben megnövekedett. Kezdetben hat apartmant létesítettek, ahol az édesanyák és gyermekeik megfelelő környezetben tölthették el azt a 80-90 napot, amelyre a rehabilitációhoz szükség volt. Jelenleg már kilenc lakórészt működtetnek. De lassan már ez is kevésnek bizonyul. Előfordul, hogy két gyereknek és anyukájuknak is helyet kell szorítani az egy szobából, teakonyhából és fürdőszobából álló apartmanban.

A Démétér Alapítvány azonban nem csak a ház működtetésére fordít gondot. A gyermekhematológiai és őssejttranszplantációs osztályon az elmúlt 20 év alatt mintegy 400 vérképző őssejtátültetést végeztek immundefektusokban és csontvelő-elégtelenségben szenvedő gyermekeken. Az osztályon fekvő kicsik gyógyulásához és a valós életbe való visszailleszkedéséhez is a Démétér Alapítvány nyújt segítséget – mondja Sedlák Gabriella, a program koordinátora. A nyitás óta pedig több mint 230 család kapott átmeneti otthont a házban. A projekt fontos elemei közé tartoznak a különböző mese- és művészetterápiás foglalkozások, az izoláció megelőzése, a rendszeres kapcsolattartás a családdal. De ezen túl az alapítvány környezettanulmányokat is végez, felkészíti a szülőket és testvéreket arra, hogyan foglalkozzanak a hosszú időt kórházi körülmények között töltött gyerekekkel, sőt a nagyobbak esetében felkeresik az iskolákat is, ahol az osztálytársaknak magyarázzák el, milyen módon segíthetik elő társuk visszailleszkedését.

Elapadó források

Sedlák Gabi 2009-ben elnyerte a Vodafone Főállású Angyal programjának támogatását, ami egy évig komoly segítséget jelentett az alapítvány programjainak szervezéséhez. „Nem volt olyan pályázat, amelyen ne indultunk volna támogatásért” – hangsúlyozza. „Volt, amikor sikerrel jártunk, így például a Mol művészetterápiás foglalkozásainkhoz nyújtott egy időben komoly segítséget, de mostanában egyre kevesebb a pályázat és egyre több az aspiráns, így nehéz új forrásokhoz jutnunk. Az önkormányzatok is csak egy-egy egyedi esetben tudnak a családoknak segíteni, hiszen az ő kasszájuk is kimerülőben van. Olyan drámai mértékben csökkentek a forrásaink, hogy márciusban már kénytelenek vagyunk a szülőket arra kérni, hogy járuljanak hozzá működési költségeinkhez. De miután a családok többsége is nehéz helyzetben van, sok esetben nagy nehézséggel jár ezeknek az összegeknek az előteremtése. Bár munkánkat számos önkéntes segíti, a terápiás foglalkozásokhoz szakemberekre és eszközökre van szükség, amelyhez a fedezetet szintén elő kell teremtenünk.”

Küzdelem a jövőért

Az alapítványon a legkisebb adomány, anyagi vagy tárgyi felajánlás is segít – 1000 forint már egy család egynapi tartózkodását fedezi. A háznak minimálisan 1,5 millió forintra lenne szüksége ahhoz, hogy havi működését fenntartsa, hiszen csak a rezsiköltsége meghaladja a 400 ezer forintot. S akkor a szociális program folytatásának forrásigényéről még nem is beszélnek. S. O. S.-jelzéseiket viszont – éppen azért, mert a legkisebb kiadást is meg kell fontolniuk – nagyon nehezen tudják eljuttatni azokhoz a vállalatokhoz és magánemberekhez, akik segíteni tudnának szorult helyzetükön. A szülőkön, ismerősökön keresztül próbálnak támogatást szerezni, de a biztonságos és hosszabb távú működést ez megnyugtatóan nem biztosítja. Holott a Démétér Házban csak távlatokban kellene – éppen a terápia időigénye miatt – gondolkozni.