CBA: Magyar üzletlánc, svájci cégháló
A legtöbb ilyen, az üzletlánc körül feltűnt külföldi cég egy kaptafára létrehozottnak tűnik: ugyanabból a körből kerülnek ki a külföldi ügyvezetők, és az itteni kézbesítési megbízott is ugyanaz a személy, a CBA jogásza, Mikus Imre érdi ügyvéd.
A svájci cégbírósági iratok szerint az első, CBA-s cégekben megjelent külföldi társaságot még 2003-ban alapították Genfben, a többi vállalkozáshoz hasonlóan százezer svájci frank törzstőkével. A Lavrin Investment AG-t az ismeretlen tulajdonosok sokáig talonban tartották, majd 2008-ban a cég minősített többségi befolyást szerzett a Lázár testvérek, a CBA-elnökhelyettes Lázár Vilmos és fivére, Zoltán családi cégében, a 2008-ban alapított Lázár-üzlet Kft.-ben.
Ugyanilyen kötődés figyelhető meg a többi esetben is: a 2005 áprilisában létrehozott Resdan Investnek (Breier László érdekeltsége) az alapítással egy időben lett résztulajdona a Svájcban 2004-ben bejegyzett Resdan Holding AG.
A szintén a CBA vezetőségéhez tartozó Krupp József cégében, a 2005-ben létrehozott Kiron Investben a megalakulással egy időben résztulajdont kapott a 2004-ben gründolt Kiron AG, míg a 2005-ben alapított B-26 Kft.-ben a Tamrex AG váltotta Gyelán Zsoltot a tulajdonosi poszton 2009-ben.
A zömében 2004–2005-ben alapított cégek java két ügyvezető igazgató alá tartozik: a társaságok egy részét a Zug kantonbeli Angelo Cocca, másokat a zollikoni Michael Reiss irányítja. (Zollikon a hazai üzleti sajtóban sem ismeretlen: korábban oda volt bejegyezve Simicska Lajos és Nyerges Zsolt közös cége, a jelenleg felszámolás alatt álló Basis Invest GmbH.) Mindkét üzletember a Geneva Group Internationalhez (GGI) kötődik. A GGI a világ egyik legnagyobb multidiszciplináris, független ügyvédi irodákat, könyvvizsgálókat, adó- és menedzsment-tanácsadókat tömörítő szakmai szervezete.
A GGI egyéb magyarországi kötődése az itteni szakmai együttműködő partnercégein túl nem ismert, de nem lehet rossz a kapcsolata a Fidesszel: bár 2009-ben még a baloldali Bajnai-kabinet kormányzott, ám a GGI akkor megrendezett budapesti világkonferenciájára mégis Schmitt Pált hívták meg díszvendégnek. (Schmitt akkor még a Fidesz elnökhelyetteseként arról elmélkedett, hogy a lisszaboni szerződés életbe lépte milyen jótékony hatással van a magyar gazdaságra.) A rendezvénynek a domonyvölgyi Lázár lovaspark adott helyet.
Érdeklődésünkre a CBA-nál nem kommentálták, mi a szerepük a 2005 óta elszaporodott svájci és egyéb külföldi cégeknek, s kik állnak ezen vállalkozások mögött. Az üzletláncnál csak annyit mondtak, hogy a CBA továbbra is száz százalékban magyar tulajdonú vállalkozás, csak a franchise-tagok között találni kis számban külföldi befektetőket.
Az ügy jellege miatt nevének mellőzését kérő szakértő lapunknak elmondta: a CBA-vezetőkhöz köthető társaságok körül feltűnt külföldi vállalkozásokhoz hasonló „lelemények” megszokottak az üzleti világban. Az ilyen cégeknek számos előnyük van, ezek közül csak az egyik az adóoptimalizálás. A magyar vállalkozás után ugyan Magyarországon kell fizetni a társasági adót, ám a svájci tulajdonos osztalékként – vagy színlelt franchise-szerződéssel, jogdíjfizetés címén – kiviheti a nyereségét az országból, és Svájcban fizeti az osztalékadót.
A hazaihoz képest amúgy a svájci adószint nem sokkal kedvezőbb: Magyarországon ennek mértéke 16 százalék, míg Svájcban, ha helyi lakosról van szó, akkor 14,5 százalék. Ugyanígy a társasági adóban is van különbség: nálunk 500 millió forint éves árbevételig tíz százalék, e fölött 16, Svájcban szövetségi szinten 8,5, míg kantononként 4 és 10 százalék között alakul.
Mindez azt jelenti, hogy a pár százalékos adókülönbözet és a svájci cégalapítás költségei miatt csak nagy, százmilliós nyereség mellett éri meg egy ilyen vállalkozást fenntartani, ez pedig az élelmiszer-kiskereskedelemben, ahol az árrés jellemzően tíz százalék alatti, annyit jelent, hogy egyetlen svájci cég – amilyenből a CBA környékén azért jó néhány akad – milliárdos forgalom mellett üzemeltethető gazdaságosan.
A svájci cégalapítás ugyanis nem olcsó mulatság. A CBA körül feltűnt vállalkozások mindegyike (újabb közös vonás) részvénytársaságként működik. Márpedig ilyen cég alapításához minimum százezer svájci frank (nagyjából 25 millió forint) kell. (Igaz, ennek csak egy részét kell készpénzben leszurkolni.) A cégformának ugyanakkor megvan az a tagadhatatlan előnye, hogy nem nyilvános, kik állnak valójában mögötte.
A svájci cégek mellett szól az is, hogy a közismerten stabil politikai berendezkedésű, „örök semleges” Svájcban tudhatja a tulajdonos a megtakarításait, méghozzá svájci frankban. Ráadásul a kinti részvénytársaság révén a pénz eltűnik a magyar adóhatóság fürkész tekintete elől.
