Felajánlását 2010 szeptemberéig visszamenőlegesen tette meg. Döntését azzal magyarázta, így akarja elősegíteni, hogy az Európai Unió és a kormány közti jogvita lezárása minél hamarabb megtörténjen. A vita a jegybankelnök javadalmazása miatt alakult ki: a kormány 2010 szeptemberében az állami bérplafont kiterjesztette az MNB elnökére is, akinek a fizetése így havi bruttó 8 millió forintról 2 millióra csökkent.

Simor András levélben tájékoztatta döntéséről Orbán Viktor miniszterelnököt. A bejelentés fogadtatása ismereteink szerint nem volt egyöntetűen kedvező a kormány köreiben: úgy tudjuk, azt kifogásolták, hogy ha már így döntött Simor, akkor miért nem mondott le a fizetéséről. Afelett ugyanis továbbra is maga a jegybankelnök rendelkezik, csak annyit vállalt, hogy felajánlja támogatásra. Másfelől viszont kormánykörökben az a vélemény is megjelent, hogy Simor András gesztusával azt üzeni, elismeri azt az orbáni tézist, miszerint válság esetén a közteherviselésből ki kell vennie a részét. „Ez akkor is fontos, ha az MNB-elnök döntése szimbolikus” – mondták lapunknak.

A fizetésről való lemondásban egyébként Simort korlátozzák a jogszabályok. A jegybankelnök fizetését ugyanis a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény rögzíti – éppen ez hátráltatja az unió és a kormány közt folyó tárgyalást, pontosabban ennek módosítása az Orbán-kormány által. A módosított törvény azt mondja ki, hogy a jegybankelnök bére nem haladhatja meg a KSH által kimutatott bruttó átlagkereset tízszeresét, ami nagyjából 2 millió forintos plafont jelent jelenleg. A gond az Brüsszel szerint, hogy amíg a mandátum tart, nem lehetett volna ezen változtatni. Lapunk úgy tudja, amennyiben a bérplafon alkalmazása veszélyeztetné az érdemi hiteltárgyalások elkezdését, Orbán Viktor nem fog elzárkózni el attól, hogy megszűnjön az MNB-fizetések maximálása.

Úgy tudjuk, nem kell visszamenőlegesen rendezni a fizetést, ha brüsszeli nyomásra a kormány visszakozni kényszerül. Arra Simor közleménye nem tér ki, hogy rá nézve kedvező törvénymódosítás esetén a megemelt fizetés mellett is fenntartja-e felajánlását. Az viszont sejthető, hogy tárgyalóasztal mellett dőlhet el, mennyi is legyen akkor az MNB elnökének a fizetése. Erre utal egyébként Simor a közleményben, amikor azt írja: „a jogsértő állapot megszüntetése érdekében már korábban jelezte a kormánynak tárgyalási szándékát, de választ azóta sem kapott”. A tárgyalási készségre utal az a mondata is, mely szerint számára „a jegybanki döntéshozók fizetésének ügye soha nem a pénzről, hanem a jegybanki függetlenség megvédéséről, a jogszerűség maradéktalan betartásáról és helyreállításáról szólt.”

Bár a kormányoldalon gyanakvással nézik Simor tevékenységét, értesüléseink szerint a jegybankelnök mandátumának hátralévő idejét már viszonylag nyugodtan töltheti el, nem kell attól tartania, hogy Orbán Viktor újabb támadást indít ellene. Tekintettel arra, hogy Simor mandátumából még egy év van vissza, abból is az utolsó hónapok már inkább az átadás-átvétellel fognak telni, a kormány meghatározó emberei úgy számolnak, hogy ez év végéig már ki lehet bírni Simorral is – akiről azt gondolják, ebben az időszakban nem fogja opponálni a kormány elképzeléseit. Forrásaink szerint az elnök imázsán egyébként javított kormányzati körökben, hogy a gazdaság élénkítését szolgáló intézkedéseket jelentett be az MNB részéről, azok után, hogy pár hónapja még azt kommunikálta, nincs igazán jó eszköz a jegybank kezében. Azt azért nem felejtették el hozzátenni nyilatkozóink, hogy hamarabb is megszülethettek volna ezek a döntések. Az MNB február 15-én jelentette be, hogy kétéves lejáratú fedezett hitellel, új, univerzális jelzáloglevél-vásárlási program indításával és a fedezeti kör bővítésével kész ellensúlyozni a bankok hitelezési képességének elmúlt időszakban megfigyelt gyengülését.

Simor András – Mégis megfér két dudás egy csárdában