Két hét iskola, három hét munka
Majd három hét gyakorlat következik a gyárban. A cél, hogy az elméletet azonnal át lehessen ültetni a gyakorlatba. Hogyan jut el egy diák a „Mercihez”? Nem könnyen, a verseny ugyanis nagy. A 150 középiskolás jelentkezőből harminc diákot vesznek fel többkörös kiválasztás alapján. A napokban a fiatalok „kiválasztási napon” vettek részt, amit egy strukturált felvételi követ. Itt a jelentkezőkkel elbeszélgetnek, online tesztet töltetnek ki, és gyakorlati tudásukat is tesztelik. A Mercedes-Benz hasonlóan gondosan jár el a szakmunkásképzésben is: a felvételi ebben az esetben is többkörös.
A szakoktatók elbeszélgetnek a gyerekekkel, felmérik az alapkészségeiket, még azt is, mi a hobbijuk, milyen a családi hátterük. Nem véletlenül. Ahogy erre Fazekas Károly közgazdász egy tavalyi konferencián rámutatott, „a modern versenyképes gazdaságban átalakul az egyes foglalkozásokban a feladatok, az elvárt készségek jellege. Előtérbe kerülnek a kooperációval, a kritikai gondolkodással, az információk hatékony feldolgozásával kapcsolatos készségek, egyre fontosabb az együttműködési képesség, alkalmazkodóképesség, kommunikációs képesség, az információk hatékony megszerzése és feldolgozása, a képzelőerő, a megszokottól eltérő látásmód.” Ezért a Mercedes a duális képzésébe alap- és felsőfokon is olyan diákokat fogad be, akik képesek a gyorsan változó piaci körülményekhez, technológiákhoz alkalmazkodni, és tudnak folyamatosan tanulni, vagyis jó alapkészségeik vannak.
A németországihoz hasonló – a Mercedes-Benz-gyár által is támogatott – duális rendszer a felsőoktatásban jól működhet, azonban Magyarországon a kormány ezt a rendszert nemcsak a felsőfokú, hanem a szakmunkásképzésbe is bevezeti. A Nemzetgazdasági Minisztérium által benyújtott, tavaly év végén elfogadott szakképzési törvényről gyakran nyilatkozik a miniszterelnök és a gazdasági miniszter is úgy, mint a német modell magyarországi adaptálása. A szakemberek szerint ez téves állítás, a német duális rendszer a szakmunkásképzésben nem így néz ki. A német fiatalok ugyanis az általános iskolában sokkal több közismereti tárgyat – és angol nyelvet! – tanulnak, mint a magyarok, ezért jóval stabilabb alapokra épül a duális rendszerben a gyakorlatorientált vállalati képzés.
Tibor Adler, a Német Szövetségi Szakképzési Intézet magyar származású igazgatója 2000-ig a német szakképesítések modernizálásával foglalkozott. 2006 júniusáig a magyarországi német nagykövetség tudományos ügyekkel, környezetvédelmi politikával és szakképzéssel foglalkozó főtanácsosa volt, és jól ismeri a német és a magyar szakképzés közti különbséget. – Németországban az egy évben született fiatalok közel kétharmada választja ma is a duális szakképzési rendszert, amelyre jellemző, hogy a tanulók a szakmai tudást és a szakképesítéshez szükséges átfogó kulcsfontosságú kompetenciát közvetlenül a gazdasági szférában, a vállalatokban, valamint a közigazgatásban sajátítják el. Ezt a gyakorlatorientált képzést szakiskolában folyó, a szakmához kötött és általános oktatás egészíti ki.
A tanulás és a munka kombinációja mint vezérlőelv megkönnyíti a közvetlen átmenetet a képzésből a foglalkoztatásba, valamint lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy kezükbe vegyék a személyzeti utánpótlás ügyét – nyilatkozta Adler lapunknak, hozzátéve, hogy a duális szakképzési rendszer Németországban már régen megvetette a lábát a felsőoktatásban is. – A gyakorlatorientált duális főiskolai képzés koncepciója az idők folyamán sikeres modellé fejlődött. 2010-ben Németországban a gyakorlatorientált duális főiskolai képzések száma 12,5 százalékkal emelkedett. Az e fajta képzéseket rendszeresen kezdeményezték nagyvállalatok, és nem véletlen, hogy a duális főiskolai képzések ezen új formája Baden-Württemberg tartományban indult el. Az első kezdeményező a Daimler Benz autógyár és baden-württembergi duális főiskola volt. Adler hangsúlyozza az előnyöket: a vállalatok gyakornoki vagy képzési javadalmazást biztosítanak a diákoknak, a végzősök több mint 80 százaléka rögtön elhelyezkedik a képző vállalatnál.
Nem az okozza tehát a problémát, hogy a vállalat beszáll a képzésbe, hanem az, milyen állapotban van a gyerek, amikor elkezd a duális rendszerben szakmát tanulni. Ez különösen jellemző a nyolc általános iskolai osztály után szakképzésbe lépő fiatalok esetében. Nemzetközi összehasonlító mérések azt mutatják, Magyarországon nagyon erős szelekciós mechanizmusok működnek az oktatási rendszerben, az iskola nem csökkenti, hanem növeli az otthonról hozott hátrányokat. A szakmunkásképzésbe pedig jellemzően a szegény, elesett családok gyerekei kerülnek rossz általános iskolákból, hiányos alapismeretekkel. A szakképzésben meg kellene erősíteni tudásukat közismereti tárgyakkal, fejleszteni kellene logikai, számolási, olvasási készségeiket. Ennek éppen az ellenkezője történik majd az új törvény értelmében. A kormány lecsökkentette az általános képzést, és leszállította a tankötelezettség korhatárát 16 évre.
Az oktatási közgazdászok szinte kivétel nélkül állítják, az új szakképzési törvény felmérhetetlen károkat okoz, munkanélküliségbe taszít sok fiatalt, akik úgy kerülnek ki az iskolából, hogy a munka világában szükséges képességekkel nem fognak rendelkezni. A munkaadók ugyanis olyanokat részesítenek előnyben, akik könnyen átképezhetők, a változó technológiákhoz könnyen alkalmazkodnak.
Tibor Adler osztja az oktatási közgazdászok aggodalmát éppúgy, mint a magyar parlament oktatási bizottsága elnökének, Pokorni Zoltánnak a múlt évben megfogalmazott kritikáját.
– Üdvözlendő a magyar kormány célkitűzése, miszerint meg kell reformálni a magyarországi szakképzési rendszert, és üdvözlendő az is, hogy a reformhoz a Németországban igencsak sikeres duális szakképzés adja a mintát. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy Magyarországon jelenleg még hiányoznak a gazdaságközeli szakképzési rendszer bevezetésének alapvető feltételei – fogalmaz a szakember. –A német rendszerben az államilag elismert szakképesítések egy bonyolult folyamat eredményeként jöttek létre: a szakképzés tervezésénél és megvalósításánál figyelembe vették mind a szakképzéskutatás, mind az érdekképviseletekkel folytatott párbeszéd eredményeit. A magyarországi szakképesítések modernizálásakor nem a Németországban gyakorolt formát vették alapul, mert akkor a gyakorlatorientáltságot nem az elmélet csökkentésével akarnák elérni. Németországban a modern szakképesítésekre, mint amelyeket például az autógyártásban, elektro-, fém- vagy nyomdaiparban alkalmaznak, az oktatási tartalmakban sok elméleti óra is van – fűzi hozzá.
