Árverés – licit nélkül
A mostani szolgáltatók harmadannyi frekvenciáért jó két és félszer annyit fizetnek, mint az állami konzorcium. Ám nem mindegyik piaci szereplő jut elég frekvenciához ahhoz, hogy országosra növelje a 3G lefedettségét, aminek pedig az a következménye, hogy kevesebbet fordítanak beruházásra.
Ma a blokkválasztási szakasszal folytatódik a frekvenciatender, a következő napokban pedig az eljárás végeredményét is kihirdethetik – értesült lapunk. A piacon már kész tényként kezelik a végeredményt, e szerint az állam 30-33 milliárd forint bevételre tesz szert az árverésekből. A hivatalos közlések azonban 40-43 milliárd forint bevételről szólhatnak majd, hiszen a negyedik szolgáltató indulását lehetővé tevő frekvenciacsomaghoz (900, 1800 és 2100 megahertz) az állami konzorcium mintegy tízmilliárdot fizet. Ez azonban, hívják fel a figyelmünket elemzők, maximum egy költségvetési soron jelentkezik bevételként, az eredmény- és pénzforgalmi jellegű számításokban aligha szerepeltethető, hiszen a konzorcium mindhárom tagja száz százalékban állami tulajdonú vállalat. „Költségvetési szempontból neutrális, ha állami cég nyer, az elindulása ugyanakkor súlyos tízmilliárdokba kerül, a kockázat pedig jóval magasabb annál, mint amit a jelenlegi költségvetési helyzetben támogatható” – mondta lapunknak a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Fellegi Tamás minisztersége idején vezető pozíciót betöltő volt munkatársa, aki neve mellőzését kérte.
Korábban megírtuk: az első hét évben mintegy 350 milliárd forintot emésztene fel a cég működtetése, a frekvencia megszerzése és a beruházások, míg idén és jövőre mintegy 150 milliárdba kerülhet az állami mobil. Korábban felröppent, hogy Fellegi Tamás lemondásában ez az ügy is közrejátszott, ezt pedig eddig senki nem kívánta cáfolni.
Úgy tudjuk, az eredeti tervekhez képest módosultak az erőviszonyok az induló konzorciumon belül: míg korábban az MVM irányított, információink szerint az alapítandó mobilcégben csak tízszázalékos részesedése lesz, 45-45 százalékot pedig az MFB (MFB-Invest) és a Magyar Posta tulajdonol majd. A posta háza táján keresik az új cég vezérigazgatóját is, esélyesként emlegetik Schmidt Pált is, aki a posta elnöki tisztét töltötte be a kormányváltást követően egy rövid ideig.
Az eljárás végeredménye aligha van összhangban azzal, amit még a meghirdetéskor hangsúlyozott Fellegi Tamás és a hatóság több szakembere. Az akkori kijelentések szerint a piacra bízták volna, érdemes-e negyedikként belépni a piacra. Fellegi Tamás több helyen is úgy nyilatkozott: ha van olyan magáncég, amely vállalja a kockázatot, a versenyélénkítést szem előtt tartva esetleg háttérbe szorulhatnak a költségvetésiek. Ha azonban nincs komoly befektető, akkor a piacon már jelen lévőknek adják a sávokat, s azért döntöttek az árverés mellett, hogy hatékonyabb legyen az állami vagyon hasznosítása. Értsd: minél magasabbra srófolják az árakat.
Ehhez képest, bár indultak magáncégek, az eljárás során adminisztratív okok miatt kizárták őket. A Digi anyacégét piacfelügyeletidíj-tartozás, a vietnami Viettelt formai okok miatt. Bár minden érdekeltet megkérdeztünk, azóta sem derült ki, hogy ez utóbbiak mit jelentenek. Forrásaink úgy vélik: az ázsiai cég esetében a hatóság jogászai alighanem sok energiát fektettek a formai hibák azonosításába, ám ezeken sokáig vitatkozhatnának az ügyvédek.
Az árverést megtartották ugyan, de a licit elmaradt. Bár a múlt év elején hónapokba telt eldönteni, hogy árveréses vagy pályázati úton értékesítik a sávokat, s a szabályozó nagyon is hangsúlyozta az árverés előnyeit, az állami cég végül mégis egyedüliként maradt, s ahogy tudjuk, a kikiáltási árhoz közeli ajánlattal vitte el a sávokat. Így egy másik, viszonylag apró csomagért versenyezhetett a Telenor, a T-Mobile és a Vodafone. A kis mennyiség láttán fel is tornázták az árakat: míg az állami cég öt megahertzes blokkért fizet 4-6 milliárdot, addig a három másik 5,8-ért fizet több mint harmincat.
Összehasonlításul: tavaly Görögországban 46,6 millió eurót (csaknem 15 milliárd forintot) ért egy ugyanekkora blokk, míg Izraelben egy hasonló csomagért 104,8 millió dollárt (26,25 milliárd forint) fizetett a Golan Telecom. Utóbbi egyébként harmadik lett a liciten, a nyertes csaknem a dupláját ajánlotta, csak épp nem tudta letenni a határidőre a bankgaranciát, ezért végül, már a licit után, kizárták.
A hazai végeredmény nem járul hozzá ahhoz, hogy az összes jelenlegi szereplő lefedhesse mobil széles sávval az országot, beleértve a ritkán lakott területeket is. (Pedig az NMHH nyáron deklaráltan emiatt módosította a frekvenciahasználati rendeleteket, mondván, a lefedettség növelése olyan beruházásösztönző, amely nemzetgazdasági szempontból is kiemelt.) A piacon keringő hírek szerint egyedül a Vodafone-nak sikerült annyi sávot megszereznie, amelyet a régiekkel együtt használva, rendelkezésére áll majd az az egybefüggő öt megahertzes blokk, amely a gyors mobilinternet csaknem teljes országos lefedettségéhez szükséges. A Telenor információnk szerint már nincs ilyen jó helyzetben, de neki annyi 1800-as frekvenciája van a régi tenderekből, hogy meg tudja valósítani az országos lefedettséget, igaz, magasabb költségek mellett, ami az árversenyben korlátozó tényező lehet. A legnagyobb piaci szereplőnek, a Magyar Telekomnak azonban középtávon, úgy tűnik, le kell tennie a teljes lefedettségről, azaz alighanem pont a hátrányos helyzetű régiókba nem tudja elvinni a mobil széles sávot.
Az állami cégnek meglesz az egybefüggő öt megahertz, de évekbe telhet, mire az országos lefedettséget kiépíti: lehet, hogy mire megvalósul, már nem is állami lesz a cég. Egy korábbi stratégiai terv ugyanis legrosszabb szcenárióként a spektrum 2015-ös eladásával számol, már amennyiben nem jönnek be a tervek. Ráadásul további fejtörést okoz a piacon, hogy a most igen borsos áron megszerzett frekvenciákért cserébe még az új versenyzőt is be kell engedni a régiek hálózatára, olyan költségalapú árazással, amelyen gyakorlatilag nincs nyeresége a hálózat üzemeltetőjének. Mindez pedig időben nem korlátozott.
A korlátlan idejű belső roamingkötelezettség pedig azt jelenti, hogy az állami cég nincs beruházási kényszerben, míg a piac jelenlegi szereplői pontosan a frekvenciaínség miatt kénytelenek visszafogni a beruházásaikat. Ráadásul új sávokra 2015 előtt esélyük sincs, hiszen a digitális átállást is kitolta a kormányzat, így az abból LTE (4G) szolgáltatásra használható sávok értékesítése is csúszik. Pedig, ha tartották volna az eredeti, 2011. végi határidőt, akkor erre az évre LTE-tendert is tervezhetett volna az NMHH. Ez pedig mind bevételi, mind pedig beruházási oldalon számottevő lökést adott volna a nemzetgazdaságnak.
