Drágább lesz a magyar víz
A lakosság szempontjából a legfontosabb kérdés, amiről a törvény rendelkezik, a díjképzés egységes rendszere – ez befolyásolja ugyanis a vízdíjakat. A törvény előírásai árstabilitást és árcsökkenést nem fognak hozni, holott ez korábban kormányzati ígéret volt. Míg állami cégeknél eddig a vidékfejlesztési miniszter, helyieknél pedig az önkormányzat rendelete szabta meg a vízdíjakat, ez ezentúl a Magyar Energia Hivatal, mint eljáró hatóság hatásköre lesz. A jogszabály méltányos nyereség melletti díjszabást ír elő, ami összhangban van az EU-ban minimálisan előírt teljes költségmegtérülés elvével. Vagyis a hivatal elvben nem a kormány és a politika szempontjai szerint fogja szabályozni a vízdíjakat.
A díjakat a jövőben vízműszervezetenként állapítják meg, nem pedig külön-külön a helyi víziközműrendszerekre. Pedig az egyes rendszerek költségszintje, így árképzése is különböző. Ennek az lesz a következménye, hogy a nagyobb városokban jelentősebb lehet a víz drágulása – eddig a fogyasztók az alacsonyabb költségek előnyeit a víz díjában érezhették, mostantól viszont az adott területen egységes ár lesz, és a városok költségelőnyéből fedezik a kisebb települések vízműveinek drágább fenntartását. Ugyanakkor érvényesül a települések közötti szolidaritás elve, ráadásul nem lehet az alacsonyabb költségek jelentette előnyt például arra kihasználni, hogy a vízmű fürdőt is üzemeltessen.
Ezentúl a rendszerek amortizációjára céltartalékot kell képezni, s ezt be kell építeni a díjakba, ilyen költségelemet pedig ma nagyon kevés vízszolgáltatónál tartalmaz az ár. Fedezetet kell képezni az elavult rendszerek felújítására is, ami szintén megjelenhet az árakban. Ez az alacsony jövedelmű keleti területeken jelenthet majd gondot, ahol vagy most zajlanak beruházások, vagy a közeljövőben kezdődnek, s az amortizáció jelentős költségelemként fog megjelenni az árképletekben.
A törvény képviselői önálló indítványként került a parlament elé, ráadásul egy olyan képviselő, Bánki Erik nevével fémjelezve, akinek még fideszes képviselők szerint sem volt sok köze a vízműszektorhoz. Eddig. A törvényhez több mint nyolcvan módosító érkezett az utolsó pillanatokban is, ezek több mint fele kormánypárti javaslat volt. A szakemberek egyértelműen állítják: a jogi szöveg alapját a Szabó Iván ügyvéd nevével fémjelzett korábbi tervezetek képezik. Szabó Iván Pécs városát képviseli a Suezzel szemben, és igen befolyásos szakembernek számít a dél-dunántáli vízpiacon.
A vízműszakma örül, hogy végre megszületett a több mint tíz éve szorgalmazott törvény, és az elégedetlen hangok is vélhetően halkabban fognak szólni a megszokottnál. A szakmai részletek kidolgozásába ugyanis bevonták a vízműcégek szakemberekeit, minek következtében sok szakmai kérdésben egységes álláspont alakult ki.
A módosítókban és a háttérben zajló vitákban a legkényesebb kérdés a felhasználói egyenérték nagysága volt. Ez a szám jelzi, hogy egy adott vízmű mekkora ügyfélkört szolgál ki. Az összetett képlet alapján kapott szám egy mutató, tehát nem a háztartásokat számszerűsíti. Az eredeti tervek arról szóltak, hogy kétszázezres szám alatt egy vízmű ne kaphasson működési engedélyt (licencjogot). Noha méretgazdaságossági szempontok alapján nagyobb határ meghúzása is indokolt lenne, és külföldön lényegesen nagyobb cégek is üzemelnek, ez a terv palotaforradalmat idézett elő a kormánypártban, mert sok, erős embernek számító polgármester (aki egyben parlamenti képviselő is) városában – így Pápán, Kaposváron és még egy sor helyen – megszűnt volna az önálló víziközmű-szolgáltató cég, vagyis az kikerült volna a helyhatóság ellenőrzése alól.
A sietségre jellemző, hogy másfél hete még azt lehetett hallani, a törvény teljesen felpuhult és tizenötezres egyenértékszámot határoznak meg benne. A jogszabály elfogadása előtt kompromisszumos javaslat született: a hatálybalépést követően ötvenezer lesz a licencjog minimuma, 2014-től százezer, két évvel később pedig 150 ezer – tehát három év múlva már csak komoly üzemméretű vízműcégek működhetnek.
A törvény hatására a vízműcégek néhány év alatt pár tucat vállalatba integrálódnak, jelentős menedzsmentköltséget megspórolva, központosítva a műszaki karbantartást. A lapunknak névtelenül nyilatkozó szakemberek szerint a folyamat másik eredménye az lesz, hogy átrendezi a regionális és a helyi szolgáltatók közötti viszonyrendszert, azaz „a regionális vízműveknek csinálnak piacot”. Vannak szakértők, akik szerint a törvény nem zárja ki e regionális cégek magánkézbe kerülését sem.
