Vasárnap került fel a parlament honlapjára az a Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által jegyzett, az alaptörvényhez kapcsolódó sarkalatos törvény, amely a kormány gazdasági alaptéziseit, egyebek mellett az egykulcsos személyi jövedelemadót, a korhatár előtti nyugdíj megszűnését, az államadósság lefaragásának kereteit rögzíti. A javaslat szerint a költségvetésre vonatkozó megszorításokat, az adósságcsökkentési előírásokat nem 2012-től, hanem majd csak a 2016-os büdzsénél kell először alkalmazni.

A téma érzékenysége miatt lapunknak név nélkül nyilatkozó elemzők szerint a törvénytervezet beleillik a kormány koncepciótlan, ad hoc gazdaságpolitikájába. Nem örömteli, de a kabinet láthatóan nem változik – fogalmaztak.

Amikor az alaptörvényben ezt az adósságcsökkentési szabályt lefektették, már komoly bírálatok hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben felesleges, sőt káros ennyire szigorú keretek közé szorítani magunkat. Ezzel többi között nagymértékben megnyirbáljuk a növekedési lehetőségeinket.

– Nem telt el fél év, és tessék, a kritikusoknak lett igazuk – mondták ki az ítéletet a lapunknak nyilatkozó elemzők.

De hogy miből is kényszerül kifarolni a kormány? Amennyiben a nemzetgazdasági tárca által kijelölt 2,5 százalékos GDP-arányos jövő évi költségvetési hiánycélt vesszük alapul, valamint azt, hogy ezt mindenképpen tartani kívánja a kabinet, akkor az elemzők és a saját számításaink szerint – a mostani euróárfolyammal kalkulálva – 0,5-1,1 százalékos GDP-növekedést kellene elérni ahhoz 2012-ben, hogy az államadósság a jelenlegi 82 százalékos szinten maradjon. Erre pedig igencsak kevés az esély.

Elég csak az OECD közelmúltban kiadott jelentésére gondolni, amely szerint Magyarország jövőre viszszasüllyed a recesszióba, éves szinten a GDP 0,6 százalékkal csökken. Ebben az esetben pedig már nem az a kérdés, hogy szinten marad-e az államadósság, hanem az, hogy mennyivel nő.

Egy másik körülményt is érdemes azonban figyelembe venni, aminek megágyazhat ezzel a törvénytervezettel a kabinet, bár ez veszélyesen szűklátókörű és rövid távú szemléletmódra utalna. Ez pedig a megmaradt nyugdíjvagyon felhasználása. Ha ugyanis a törvénytervezetet ebben a formájában szavazza meg a parlament, akkor nem lesz olyan hivatkozási alap, amely alapján a magánnyugdíjpénztáraktól átvett pénzeket az adósságkonszolidációra kellene felhasználni.

Ezt persze most sem kell erre költeni (igaz, ezt többször megígérte a nemzetgazdasági miniszter), de ha jövőre mégis növekedne az államadósság, akkor a mostani, azaz nem módosított törvényi háttérrel nehezen lehetne indokolni egy más célú költést. A májusban átvett portfólióból persze mostanra nem sok maradt. A csaknem háromezermilliárd forintnak már csak kevesebb mint a tizede van meg Matolcsy adatai szerint. A nagyjából 250-260 milliárd forintból az államadósságot most 1,2 százalékkal lehetne csökkenteni.

A lapunknak nyilatkozó kormánypárti politikusok szerint a törvénytervezet nem jelenti azt, hogy a kabinet feladta volna az államadósság csökkentésére vonatkozó elképzeléseit, ám mivel egyre valószínűbb, hogy még a félszázalékos növekedés sem lesz teljesíthető jövőre, ezért igyekszik a lehető legszélesebbre tágítani a mozgásterét.

Matolcsy tágítaná a mozgásterét