Még a Nemzetközi Valutaalaphoz való visszakullogást is a kormány szuverén döntéseként állította be. A kormányzati kommunikáción edződött fejekbe is szöget ütött, hogy itt valami nem stimmel. Igazuk is lett.

Ahogy a sarkalatos törvények újraszabásához benyújtott egyéni képviselői indítványok napja a péntek, úgy a csütörtököt lassan kinevezhetjük a prevenció napjává az Orbán-naptárban. Egy hete ilyenkor a valutaalap számára mi kínáltuk fel az „új típusú együttműködés” lehetőségét, szigorúan csak baleset-biztosítást, de nem hitelt kérve tőlük az államadósság finanszírozása előtt tornyosuló problémák kezeléséhez. E hét csütörtökén a kormány megüzente, hogy „valakik” szeptember óta spekulációt folytatnak a forint ellen. De nem hagyjuk – tették hozzá, felkérve a nemzetbiztonsági szolgálatokat, hogy nevezzék meg a forint gyengülésében érdekelteket.

A közrádió készségesen a kormány segítségre sietett, lehetőségként a tavaly az OTP-papírok árfolyamesésére játszó, s lebukása után félmilliárd forintra büntetett Soros György nevét összemosva a mostani esettel.

A péntek hajnali, az államadósságot másfél évtized után ismét a bóvli kategóriába soroló Moody’s-közlemény kapcsán is az volt az első reakció, hogy a leminősítés hátterében csak egy Magyarország elleni spekulációs támadás állhat, amihez épp az ilyen, szakmailag megalapozatlan hitelminősítői vélemények adnak táptalajt. A nemzetgazdasági tárca közleményéből kimaradt, hogy egyáltalán milyen alapon minősítik Magyarországot, de ezt a hibát Martonyi János külügyminiszter hamar korrigálta egy – hasonló cipőben járó – olasz delegáció fogadása alkalmával.

A helyzet tragikuma, hogy a Moody’s által megfogalmazottak kristálytisztán tükrözik Magyarország külföldi megítélését. Amit eredményként mantráz a sikerpropaganda, azt idehaza még úgy-ahogy el lehet adni, de az „áru” rögtön megromlik, amint átlépi az országhatárt.

Az ellenzék Orbán és jobbkeze, Matolcsy távozását sürgeti. Aligha remélhet sikert, miközben a nem ortodox gazdaságpolitika és a nemzeti szabadságharc meghirdetői elévülhetetlen érdemeket szereztek abban, hogy a helyzet idáig fajult. Sikerült elszigetelniük Magyarországot. Ezt ők úgy fogalmazzák, hogy szabaddá tették az országot. Kintről az látszik, hogy a külföldi tőkétől való függetlenség rettenthetetlen harcosaként lépünk fel, miközben lassan senki sem érti, mi a bajunk, kivel hadakozunk.

Csak annyi látható, hogy a magunk nagyon is rövid távú hasznára tettünk. De bukásra állunk. Fölösleges hitelminősítőkre, haszonleső burzsoá nagytőkére, külföldi elnyomásra hivatkozni, mert egyre inkább úgy tűnik, az ország jövőjét a parlament kétharmados patkójából teszik spekuláció tárgyává.