Az 1,98 százalékos hozam is kevésnek bizonyulhatott az egyre feszültebb hangulatban, a hatmilliárd euró értékben meghirdetett papírokból 3,6 milliárd euróért adtak el. A német kötvények értékesítésének kudarca nyomán azonnal zuhanni kezdett az euró árfolyama a dollárral szemben, s ez aztán befolyásolta a forint kurzusát is az euróhoz képest.

Csak idő kérdése volt, hogy az idegesség átterjedjen Németországra, aminek következtében a német pénzügyi csőd elleni biztosítás költsége 107 bázispontra emelkedett, s meghaladta a brit szintet. Az olasz persze jóval magasabb ennél, 558, a spanyol 448, a francia pedig 245. A német másodpiaci hozam két százalék fölé kúszott fel, s nagyjából ugyanannyi bázisponttal ment feljebb szerdán, mint az olasz, a spanyol és a francia.

Igaz, az olasz ismét a hét százalék közelében van, s hozzá képest nem sokkal marad el a spanyol állampapírok hozamszintje sem.

A Standard & Poor’s figyelmeztetett is szerdán, hogy az eurózóna tagállamainak adósbesorolását ronthatja, ha a térség – mint várható – jövőre visszasüllyed a recesszióba. Európából a pénz az Egyesült Államokba áramlik, ahol viszont esnek a hozamok, a befektetőket egyelőre kevéssé izgatja, hogy a kongresszusi különbizottságnak nem sikerült megállapodnia az 1200 milliárd dollárnyi, tíz évre szóló deficitcsökkentő programban. Igaz, 2013-tól automatikusan faragják le a kiadásokat, de az alku elmaradása kétségessé teszi, hogy meghosszabbíthatók-e 2012-es hatállyal a csupán az idei évre tervezett élénkítő intézkedések, mint a munkavállalói társadalombiztosítási járulék csökkentése és a rendkívüli munkanélküli-segélyek kifizetése.

Barack Obama amerikai elnök már harcba szállt, mondván, a társadalombiztosítási hozzájárulás viszszaemelése a középosztálybeli adófizetők számára évi ezerdolláros terhet okozna.Ha ezek a kedvezmények megszűnnek, az amerikai gazdaság növekedési kilátásai is romolhatnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kongresszusi bizottságnak az lett volna az alapvető feladata, hogy középtávon mérsékelje a büdzsé jelenleg hatalmas hiányát, de egyben ne zárja ki a fiskális élénkítés lehetőségét, akkor már érthetőbbek az aggodalmak. De az adatok egyelőre inkább derűlátásra adnak okot.

A kérdés inkább az, hogy az eurózóna válsága átterjedhet-e az USA-ra. A kereskedelmi minisztérium friss jelentése szerint a harmadik negyedévben a GDP ugyan nem 2,5 százalékkal bővült éves ütemben, hanem csak két százalékkal, de a háztartások fogyasztása élénkül, és csökkennek a készletek, ami arra utal, hogy a mostani háromhavi periódusban a növekedés elérheti a háromszázalékos éves szintet is.

Az amerikai jegybank, a Fed 2013 közepéig alacsonyan kívánja tartani a kamatot, és a hosszabb lejáratú kincstári papírok vásárlásával lejjebb eresztené a hosszabb kamatokat. Most pedig újabb stressztesztet végez, amelyben a bankoknak drámai mértékű – 13 százalékos munkanélküliség, nyolcszázalékos GDP-csökkenés – körülmények között kellene bizonyítaniuk, hogy megfelelő tőkével rendelkeznek. A legnagyobb pénzintézetek közül hatot külön megvizsgálnak, túlélnék-e az eurózóna súlyos válságát. Az európai krízis elsősorban nem a kereskedelmi kapcsolatokon, tehát például az alacsonyabb amerikai exporton keresztül gyűrűzne be, hanem a pénzügyi összekötő szálakon át. Utóbbinak egyelőre nincs jele – sőt az európai bankok rövid távú hitelezésében vezető szerepet játszó amerikai pénzpiaci alapok látványos mértékben vonulnak ki a finanszírozásból.