Az ötlet nem új, hiszen az agrártárca május végén erről már készített egy rendelettervezetet, amely azonban azért nem lépett életbe, mert az lényegesen szigorúbb lett volna, mint az uniós szabályozás. Az előterjesztés lényege szerint három hónapnál hosszabb ideig tartó fagyasztás után a húst már készítménybe sem lehetne bedolgozni, sőt a javaslat egyik változata szerint a terméken a „defrosztált alapanyag” felhasználását külön fel is kellene tüntetni.

Felvágottak egy áruház húsrészlegén – Elfogynak az alacsony árú készítmények

A mostani „társadalmi vita” lényegében az uniós szabályozás megkerülését készíti elő. A vitára felhívó minisztériumi közlemény maga is hangsúlyozza, hogy az Európai Unió előírásai szerint a fagyasztott hús fogyaszthatósági idejének meghatározása a gyártó felelőssége, de csak a végső fogyasztónak szánt élelmiszereknél kötelező feltüntetni a lejárat időpontját. Az alapanyagként felhasznált fagyasztott terméknél nincs szabályozva, mit kell feltüntetni a címkéken.

A szabályozás hiányosságai miatt előfordulhat, hogy olyan húst használnak fel, amelynek közeledik a lejárati ideje, illetve több évig tárolt fagyasztott húsból készítenek húskészítményeket. A közlemény szerint „különösen a baromfiszektorban ciklikus a hústermék iránti kereslet, a vállalkozások gyakran kényszerből, stratégiaimegfontolásból fagyasztják le termékeiket”.

Mivel a kiskereskedelmi forgalomban 2007. augusztus 1-je, egy akkori FVM-rendelet hatálybalépése óta tilos a fagyasztott tőkehús forgalmazása, az agrártárca elképzelése egyértelműen a húsüzemek olcsó importjának a korlátázását célozza. A kiskereskedőknek ugyanis tilos mind forgalmazniuk, mind lefagyasztaniuk a tőkehúst, a darált húst és a húskészítményt.

A tőkehúsok általános bolti fagyasztási korlátozása alól kivételt jelent a viszonylag nagy rostszilárdságú – a bevásárlóközpontokban rendszeresen kapható – vadhús, amelynek forgalmazási határideje a dokumentált lefagyasztástól számított hat hónap.

A megfelelő előkészítő helyiségekkel, valamint megfelelő berendezésekkel rendelkező vendéglátó, közétkeztető a várható felhasználás szerint adagolva és csomagolva lefagyaszthat friss tőkehúst, belsőségeket és halat.

A csomagoláson esetükben is fel kell tüntetni az élelmiszer-nyersanyag megnevezését, a lefagyasztás időpontját, és a felengedett élelmiszer-nyersanyagot tovább tárolni vagy újból lefagyasztani az éttermeknek és egyéb főzőhelyeknek is tilos. Ugyanakkor szigorúan tiltja a jogszabály a darált hús és húskészítmény lefagyasztását.

A húsfeldolgozó-ipar számára viszont fontos alapanyag a gyakran a tengerentúlról, illetve a Távol-Keletről érkező import fagyasztott hús, de a minisztériumi felhívásban említett többéves hűtés meglehetősen ritka. Az ugyanis a jelenlegi energiaárak mellett drága mulatság: az egyik legnagyobb hazai feldolgozónk főmérnöke szerint a fagyasztásra elhelyezett termékek kilogrammján havonta 25-30 forint pluszköltség keletkezik a mínusz 8-12 fokos tartós tárolás során.

Ezt azonban két-három hónapos felhasználás esetén általában ellensúlyozza az import olcsósága. Jelen pillanatban fagyasztott brazil csirkemell kilogrammonként egy euró körüli áron szerezhető be, miközben a hazai friss áruért akciósan is 900-1000 forintot kérnek a kereskedők. Feldolgozásra kész, darabolt dán hús kilogrammja 1,2-1,3 euró (nagyjából 350 forint), a hazai friss alapanyag még saját vágás esetén is többe kerül 500 forintnál.

Az importáru az említett korlátozások miatt természetesen eredeti formájában nem kerülhet a polcokra, készítménybe darálva viszont már igen. Ágazati becslések szerint a hazai feldolgozott hústermékek piacán az ilyen importból származó alapanyag aránya – sertés- és baromfihús együttesen – 10–15 százalék között mozoghat. A mindennapos fogyasztói forgalomban egy komolyabb importkorlátozás elsősorban az olcsóbb áruk forgalmában jelentene gondot, mivel a minőségében valóban szerényebb fagyasztott külföldi húst főként azokhoz használják fel a feldolgozók.

– A felhasználásban termékkategóriák szerint súlyozzuk a bedolgozott termékeken belül a friss és a fagyasztott húsok arányát. A prémiumtermékekbe főként a hazai friss, illetve előhűtött alapanyagokat dolgozzuk be, az alacsonyabb árkategóriákban magasabb az olcsóbb fagyasztott hús aránya. Az biztos, hogy jelentősebb importkorlátozás esetén az olcsó párizsifélék, virslik és egyéb töltelékáruk piacán a magyar feldolgozók még a hazai piacon is elveszítenék versenyképességüket – mondta kérdésünkre a főmérnök.

A terméktanács már figyelmeztetett

A Vágóállat- és Hús Terméktanács nyáron készült szakmai állásfoglalást, amit elküldtek Kardeván Endrének, az agrártárca élelmiszerláncokért felelős államtitkárának. Ebben egyebek mellett az szerepel, hogy „a hazai sertés- és marhatermékpályán működő gazdasági szereplők részére az EU más országaival azonos versenyfeltételek biztosítása a legfontosabb és leghatékonyabb eszköz. Bármelyik közgazdasági feltétel szigorítása csak a külpiaci szereplők számára jelent előnyt.” Ráadá sul „a húsok szavatossági idejének 3 hónapban történő maximalizálása rövid távon jelenthet csak keresletnövekedést a friss húsok iránt. Élőállat-kereslet növekedését nem indukálja, hiszen tisztán bedolgozási célú vágás nem jellemző, ehhez a nemes húsrészek piacáról is gondoskodni kellene. Ezzel párhuzamosan lényegesen drágul az adott termék önköltsége, így az vagy eladhatatlanná válik, vagy növekvő veszteség forrása lesz. Az intézkedés tehát nem segíti, hanem sújtja a gazdasági szereplőket.