Továbbtanulás: a gyermek akadály
Persze ezek a jellemzők csak ritkán jelennek meg együttesen egy ember életében, a Diplomás pályakövetés 2010 című kiadvány adatai alapján azonban ezek a tényezők hatnak a legerőteljesebben a továbbtanulási hajlandóságra. A több mint 4500, 2007-ben diplomát szerzett hallgató válaszai szerint egy gyermek már rontja a további képzés megkezdésének esélyeit. A legnagyobb valószínűséggel a természettudományi szakterületen végzettek tanulnak tovább, a bölcsészettudományi, a jogi és igazgatási diplomát szerzetteknek, valamint az orvos- és egészségtudományt tanultaknak is kétszer akkora a továbbtanulási hajlandóságuk, mint az agrárdiplomásoknak. A vezető beosztásban dolgozók inkább hajlanak a továbbképzésre, és jelentősen növeli annak valószínűségét, ha a valaki már nem a végzéskori munkahelyén dolgozik vagy munkahelyet kíván váltani néhány éven belül. A továbbtanulásra leginkább hatással bír, hogy az illető mennyire tartja fontosnak munkájához az önképzést, és az, hogy általában a szakon végzettek számára mennyire látja szükségesnek.
Márpedig ez utóbbiak nincsenek kevesen: a végzettek több mint 66 százaléka nagyon nagymértékben vagy nagymértékben szükségesnek ítéli meg a továbbképzést saját szakterületén. A 2007-ben végzett diplomásoknak a fele érintett is, vagy jó eséllyel az lesz valamilyen továbbképzési formában – derül ki Szemerszki Marianna szociológus a Frissdiplomások 2010 című kötetben megjelent tanulmányából. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos főmunkatársa a 2010. évi országos kutatás adatait felhasználva arra kereste a választ, hogy milyen felnőttképzési stratégiák jellemzik a 2007-ben felsőfokú végzettséget szerzetteket.
Az adatok alapján több mint 35 százalékuk a következő néhány évben újabb tanulmányokba kezdene, 17 százalékuk pedig már el is kezdett – sőt be is fejezett – valamilyen továbbképzést. A tanulási stratégiák sokszínűségét jól mutatja már maga a minta – azaz a kutatásba bevont hallgatók összetétele is. Több mint 13 százalékuk kiegészítő vagy másoddiplomás képzésre járt már akkor is. Két évvel a diplomaszerzés után a végzettek több mint 61 százalékának egy megkezdett és befejezett képzése volt, csaknem 30 százalékuk már két oklevelet is szerzett, több mint 8 százalékuk pedig belevágott már egy másik felsőfokú képzésbe.
A 35 év felettiek fele több képzésen is túl van, a 27 évesnél fiatalabbak ötöde rendelkezik több oklevéllel. Újabb felsőfokú tanulmányokra kétszer akkora esélyük volt azoknak, akik gimnáziumba jártak, és a magasabb szülői végzettséggel rendelkező diplomások is nagyobb valószínűséggel vágtak neki újabb felsőfokú tanulmányoknak.
A felsőfokú tanulmányok csak egy részét adják a diplomások továbbtanulási formáinak. A legtöbben munkahelyi vagy egyéb nem OKJ-s képzéseket választottak: főleg az informatikusok és a pedagógusok. Az újabb felsőfokú tanulmányok közül a szakirányú továbbképzések és a szakvizsgához kapcsolódó kötelező továbbképzések és szakmai gyakorlatok a meghatározók. Ezek a képzések az orvos- és egészségtudomány, a jogi és igazgatási területen végzettek körében elterjedtek. A PhD-tanulmányok megkezdése a természettudományi területen a leggyakoribb. Az OKJ-s képzésekben való részvételről pedig a gazdaságtudományi szakokon végzettek számoltak be leggyakrabban.
Nemzetközi összehasonlításban a magyar munkavállalók továbbképzési hajlandósága nem túl magas: az OECD-országok utolsó harmadába tartozunk ebből a szempontból. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők részvételi arányai ugyanakkor sokkal kedvezőbbek, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűeké, de ez nem magyar sajátosság. Korcsoportok szerint is markáns eltérések vannak: a diplomások esetében például Magyarországon a legfiatalabb korcsoport kétszer olyan eséllyel vesz részt valamilyen továbbképzésben, mint a még aktív 55 évesek vagy annál idősebbek. Az uniós országok átlagát tekintve ez a többlet 1,3-1,4-szeres, azaz a korcsoportok közötti eltérés valamivel kevésbé markáns – derül ki az Education at a Glance 2010 című OECD-kiadvány adataiból.
A pályakezdés első éveiben tehát a nappali tagozaton végzett fiatal magyar diplomások igen nagy arányban vesznek részt a különféle képzési formákban. Szemerszki Marianna szerint ezt számos körülmény magyarázhatja, többek között a diplomák és a munkaerőpiac összhangjának a kérdése. Munkakörökből lényegesen több van ugyanis, mint felsőfokú végzettségekből, ebből szükségszerűen adódik – még akkor is, ha a felsőoktatás a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően képez –, hogy a friss diplomásoknak további képzésekre van szükségük. Az információs technológiák korában az újítások, változó ismerethalmaz megköveteli a tudáskészlet megújítását, ami a diplomásokra fokozottan érvényes.
További, a képzést ösztönző körülménynek tekinthető az, hogy az ifjúsági életszakasz kitolódásával a fiatalok egyre nagyobb hányada –részben valamilyen személyes ambícióból, az ifjúsági státusz meghosszabbításaként, részben jól felfogott gazdasági érdekből, vagy éppen a munkanélküliség elől való menekülésként – vág bele újabb és újabb képzésekbe. A friss diplomások elhelyezkedési esélyeit jelentősen növeli néhány olyan kompetencia, tudás, amely az idősebb foglalkoztatottak jelentős részénél hiányzik (például nyelvismeret, informatikai tudás).
A felsőfokú végzettség megszerzése utáni továbbtanulási tervekről több felmérés is készült. Valamennyi azt mutatja, hogy igen nagy az igény rá. A bolognai képzési struktúra bevezetése a posztgraduális képzések szempontjából is új megközelítést tesz szükségessé – hívja fel a figyelmet a szakember. Önmagában a két ciklus megléte (továbbá az erre épülő doktori képzés, amely a bolognai rendszer előtt is létezett), ahhoz vezet, hogy a már diplomát szerzettek egyre nagyobb arányban és egyre változatosabb munkaerő-piaci életutat maguk mögött tudva vesznek részt újabb képzésekben. Az új képzési szerkezet szélesebb alapozású, kevésbé specializált, ily módon a szakmai specializálódásra, az elmélyülésre és a magasabb végzettségi szint megszerzésére a mesterszakokon, a tudományos ismeretek megszerzésére pedig a mesterszak elvégzése után, a doktori képzésben van lehetőség.
A bolognai szerkezetre való áttérés eközben a felsőoktatási képzési típusok átrendeződéséhez is vezethet: a mesterképzéssel a szakirányú továbbképzések egy része okafogyottá válhat. Erre utal, hogy az utóbbi években kevesebben vesznek részt szakirányú továbbképzésben, és többen felsőfokú szakképzésben.
