alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
26. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Hát akkor szüret

A Magyarországon állomásozó diplomatákat is meg szokták hívni látványszüretre a derék soproni poncichterek – a szőlőtőkék között babot is termelők – büszke utódai. Alighanem az idén szükség is lesz a munkáskézre, mert a hűség városának hadra fogható szüretelői inkább a burgenlandi gazdáknak dolgoznak óránként átlagosan négy-négy és fél euróért.

Hajba Ferenc| Népszabadság| 2011. augusztus 5. |6 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

pedro-amigo | 2011. augusztus 5. | 17:06:58

Kincsem | 2011. augusztus 5. | 15:20:45
Nem is ott van munkanélküliség. A válság miatt amúgy ott is nőtt pl. az autoipar miatt, meg 1-2 elektrotechnikai multinál is volt leépítés.

Kincsem | 2011. augusztus 5. | 15:20:45

Akkor ezek szerint van mindenkinek munkája. Ki betakarít (gondolom nemcsak szőlőre specializálódtak), ki mosogat, ki benzinkunál tesz-vesz és így tovább. Szóval a Győr-Sporon megyeiek nem üldögélnek otthon munka nélkül henyélve (max. a kocsmában), hanem dolgoznak.
Ez derék dolog!!
:))

pedro-amigo | 2011. augusztus 5. | 14:48:07

Kincsem | 2011. augusztus 5. | 14:19:19
Dehogy nincs, ők járnak felszolgálni, szállodát takarítani etc...;)

Kincsem | 2011. augusztus 5. | 14:19:19

Ha nagyon okoskodni akarnék, akkor azt feltételezném, hogy szüret idején a Burgenland-ba átjárókon kívül nincs más, mélyszegénységben élő család Nyugat-Magyarországon, akiknek jól jönne az az 500,- forintos órabér és ezért az Alföldről kell embereket Sopron környékére fuvarozni...

Gazdag terület lehet...

pedro-amigo | 2011. augusztus 5. | 12:25:03

Nem ismerem az osztrák szitut, de hajlamos vagyok ezt elhinni. Ez a régi viccre hajaz, miért nem kell őr a magyarok üstje mellé. Nálunk mérhetetlen önzőség van, képtelenek a zemberek közösségi szinten értékelni a történéseket. Vagyis, a másik sikere -és az enyém is- a közösség sikere, aminek én is része vagyok, vagyis ez az én sikerem is. Nálunk csak és kizárólag a saját siker a siker, ha az nem lehetséges akkor dögöljön meg a szomszéd tehene. A legjobb példa rá a manyup, 2,5 millió embernek van reálhozama, de a maradék félmilla perelni akar. Pedig társadalmi szinten jobban jártunk mint az államival, és ez ma már tény...

PepecsElek | 2011. augusztus 5. | 09:36:26

Ez bizony nagyon igaz! Magyarnak a magyar a legnagyobb ellensége: nemhogy összetartás és segítés nincs, kifejezetten ellenségesek egymással a magyarok.
Szomorú ez! Ilyet más népeknél nem tapasztalni; mindenki más segíti honfitársait, példát vehetnénk a lengyelektől, románoktól e téren.
Dolgoztam külföldön, engem becsapni, nekem rosszat tenni főképp a magyarok igyekeztek, míg a németek szint kivétel nélkül igen segítőkészek voltak velem, az idegennel (akit - állítólag - lenéznek, én ezt 3 év alatt nem tapasztaltam).

Fotó: Kurucz Árpád

A soproni szőlőbirtokosok ezért aztán most alföldieket toboroznak, nehogy tőkén maradjon a kékfrankos. Az ország keleti részén köztudottan nagyobb a munkanélküliség, rosszabbak a bérek, így az ott élőknek a Sopronban fizetett félezer forint is elfogadható óradíj.

De miért nem mennek az alföldiek is rögtön Burgenlandba? Miért kell lecövekelniük Sopronnál? Átugorhatóak-e a Magyarországon lassú társadalmi mobilizáció lépcsőfokai?

A szaktudással nem lehet baj. Szüretelni pár perces útmutatás után mindenki tud, sok talentum nem kell hozzá, legfeljebb gondosság, hajlékony derék, a puttonycipeléshez pedig némi állóképesség. Nehezen tételezhető fel, hogy a Szabolcsban vagy éppen Csongrád megyében lakók képtelenek volnának megfelelni az osztrák kívánalmaknak, miután a szőlő a magyar Alföldön is megterem, mi több, gondozzák is hozzáértő kezek.

Kétségtelen, hogy a magyar–osztrák határ két oldalán lakók között kialakult kapcsolatok és a nyelvismeret miatt a soproniakat előbb megtalálják a sógorok. Az is hatalmas előny, hogy nem kell elszállásolni őket, naponta haza tudnak járni, akár biciklivel is.

Legalább két másik oka is van azonban annak, hogy Kelet-Magyarországról nehezebb betörni a nyugateurópai munkaerőpiacra. Az egyik, hogy miután pár hónapja szabaddá vált az osztrák munkaerőpiac, magyar munkaszervező „cégek” jöttek létre feketén, nemegyszer becsapva, kizsákmányolva az osztrák ügyintézésben járatlanabb alföldi embereket. Hazai mutyizásaik a munkavállalói érdekvédelemben erős Ausztriában nem találtak megfelelő fogadtatásra. Sőt gyanakvást keltettek a Sopronnál sokkal távolabbról érkezőkkel szemben.

A másik ok pedig, hogy messze nem alakult ki a szolidaritás a magyar munkavállalók között, még idegenben sem. Nemigen várható, hogy a már bennfentes nyugat-dunántúliak jó szót mondjanak a kelet-magyarországiak érdekében.

Amikor a munkaerőpiac nyitását ünneplő rendezvényt tartották Hegyeshalomban, megkérdeztem az osztrák munkavállalók képviselőit, nem félnek-e attól, hogy sok magyar lepi el Ausztriát. Mosolyogtak. Az érkezőket visszaverik azok a magyarok, akiknek már biztos állásuk van Ausztriában, mondták.