Olcsó pénz - mondják a Fideszben, mi meg nézünk hülyén

Miért most lett sürgős a kormánynak, hogy 500 milliárd forintot fizessen egy orosz cégnek, amiért az kiszáll a Molból? Stratégiai ágazat ide, rezsiköltségek oda, amikor nincs tízmilliárd forint a rezidensekre, más területeken meg ennél is filléresebb gondok vannak, akkor valóban halaszthatatlan a tulajdonosi jogaival amúgy élni nem tudó Szurgutnyeftyegaz kiszorítása az olajtársaságból?

Az előzmények alapján számítani lehetett rá, mégis váratlanul jött tegnap a kormányzati bejelentés arról, hogy az állam megveszi az oroszok részét. Hónapok óta folyt az egyeztetés, de a gyors és sikeres befejezésre a leghalványabb jel sem utalt. Aztán hipp-hopp! előálltak a megállapodás tényével. A részleteivel nem, pedig azok lennének az igazán érdekesek. A magyar fél váltig hangoztatja, hogy sikerült a saját érdekeit elfogadtatni az oroszokkal. Azonban nem úgy ismerjük Moszkvát, hogy ott két határozott mondatra összehúznák magukat. Egyelőre csak sejtjük, hogy ez a megállapodás nem pusztán az olajrészvényekre terjed ki. Nem lepődnénk meg, ha atomnyi méretben, de utalás lenne benne holmi Paks környéki energiaipari megbízásokra. De az is lehet, hogy csak szóbeli ígéretet kaptak az oroszok.

Na, de ennyi pénzt honnan lehet leakasztani? A büdzsében az intézmények működtetésére is úgy kell összekuporgatni a pénzt. Uniós támogatás szóba sem jöhet, elvégre egy tőzsdei cég részesedésének megvételéről van szó. Még ha a vevő történetesen maga az állam, ezt akkor sem engedné Brüsszel. Orbánéknak azonban piszok szerencséjük volt: találtak ugyanis egy malacperselyt, amiben zörgött egy jó adag pénz. Az ezerszer elátkozott IMF hitelének le nem kötött része, ami idáig az MNB devizatartalékait növelte. Kérdezés nélkül odébb tolták a jegybankárokat, hónuk alá csapták a perselyt, és mentek az oroszokhoz. „Olcsó pénz” – mondják a Fideszben, mi meg nézünk ki hülyén a fejünkből, hogy is van ez: nemrég még élet-halál harcot vívtunk „azokkal”, most meg rátenyerelünk a pénzükre? Azt sem látjuk igazolva, hogy a hitelmegállapodás valóban ilyen célokra biztosított-e forrást a magyar államnak. Több mint gyanúnk, hogy nem ez volt az eredeti szándék.

Négy év alatt megtérül a befektetés, nem lehetett elszalasztani az alkalmat – ezt is mondják, és nincs okunk kételkedni benne, hogy valóban jól jövedelmez majd a Mol-részesedés. A cég osztalékából egyre nagyobb hányad landol a költségvetésben, cserébe az állam majd elgördít néhány akadályt az olajcég elől. Ezt persze lehet ünnepelni, a tőzsde örül is, hiszen egy bizonytalan helyzet látszik véglegesen megoldódni. El lehet tehát képzelni olyan szituációt, amikor okkal lehetne büszke a kormány egy ilyen teljesítményre. Ám az nem most van. Eközben ugyanis a rendőrök, a pedagógusok, az orvosok ennek a pénznek a töredékéért vonulnak egyre többször az utcára, hallatják egyre hangosabban a hangjukat. Nekik kellene elmagyarázni, milyen hasznot is hajt majd pár éven belül ez az 500 milliárd forintos befektetés. Nem hiszem, hogy mélyen osztoznának a kormány örömében. A többi malacpersely pedig már feltörve.

Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója érkezik
Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója érkezik
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.