alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
26. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Biosziget

Nincs olyan komoly gazdasági szervezet, kutatóintézet, amely ne az élelmiszerárak globális, ráadásul egyre gyorsuló növekedésével számolna.

Tamás Gábor| Népszabadság| 2011. május 13. |10 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

robocop | 2011. május 14. | 06:07:17

És ilyet is lehetne tenni.

- Lehetőséget kell adni belföldi vállalkozásoknak a termőföld vásárlásra (3 év időtartamra csak azoknak a vállalkozásoknak, melyek az előző öt évben árbevételük 50 %-át mg-i termelésből szerezték). Ez emeli a föld árát, aki felhagy a gazdálkodással az nagyobb összegből kezdheti el folytatni régi tevékenységét.
- Termőföldet csak az vásárolhat, aki mezőgazdasági vállalkozó. Ezzel csökkenthető a spekuláció.
- Bővíteni kell az "Életjáradékot termőföldért" programot. Az idős emberek a föld művelése helyett kapjanak pénzt, a földet pedig adják el olyan vállalkozónak, aki azt eredményesen műveli.
- A rossz adottságú szántók kivonása művelésből. Ezeken a területeken csak magasabb ráfordítással érhetők el a termések, melyet ma a piac nem fogad el. A 12 AK alatti szántókat vissza kell adni a természetnek, támogatás csak a visszaállításra adható.
- Javítani a vidék közúti elérhetőségét. Az autópályák, autóutak elősegítik ipari vállaltok megtelepedését, és a mezőgazda villanyszerelők folytathatják eredeti szakmájukat.
- Működtetni kell a földadó rendszert. 12 AK alatt csak a termőföld kivonására adható támogatás, 12-25 AK között nulla adó, 26-35 AK között 30000 Ft/év/ ha, 36 AK felett 40000 Ft/év/ha legyen az adó.

robocop | 2011. május 14. | 06:05:53

sasa2 | 2011. május 13. | 19:07:18

A rideg számok érthetőbben.

Remek magyar parasztunk árbevétele 5 millió forint.
Ebből 1 millió a nyereség. Ez igen tisztességes pénz, mert 20 % költségarányosan számítva (mennyi most a banki kamat?).
Persze nép-nemzeti parasztunk ki sem fogy a sírásból, hogy a pénz semmire sem elég.
És ebben igaza is van. Az MTZ traktor ára 4 millió.

A szomszéd gazda nagyban csinálja, árbevétele 100 millió, ebből 20 millió a nyereség.
Ebből vesz egy John Dear traktort 16 millióért és a maradékból télen elmegy üdülni a Bahama szigetekre!

sasa2 | 2011. május 13. | 19:07:18

robocop | 2011. május 13. | 17:57:38
Ilyen kis tételben nincs haszon. Ez csak időtöltés.
Mi az almát a rigókkal etetjük, ki kellene vágni, de sajnálom a fákat.
Falusi gyerekeket állatsimogatóba viszik, mert ezekkel az állatokkal csak a boltokban találkozik.
Végig kell járni a településeket. Hol van tyúk , vagy kinek van disznaja .
Nem éri meg. Ez van.

izo1210 | 2011. május 13. | 18:10:33

A Csányi-birodalom családi gazdaságnak számít?

izo1210 | 2011. május 13. | 18:08:33

robocop | 2011. május 13. | 17:57:38
+1

robocop | 2011. május 13. | 17:57:38

joruba | 2011. május 13. | 11:07:49

Tévedsz.
Juliska néni igencsak sok támogatást kap a társadalomtól.

Semmilyen adót, járulékot nem fizet tevékenysége, jövedelme után.

joruba | 2011. május 13. | 11:07:49

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Tamás Gábor | 2011. május 13. | 10:44:23

HerrSicher | 2011. május 13. | 09:22:12

Nem, nem erről van szó.

HerrSicher | 2011. május 13. | 09:22:12

Ha jol ertem, a cikk elönybe helyezi a "normalis" termelest a bio termelessel szemben? Erröl van szo? Mert akkor fura a dolog.

robocop | 2011. május 13. | 08:53:56

A drágulásnak hazánkban egy fő oka van: az a politika, mely nem engedi a nagy gazdaságok működést.

Magyarország földterülete bőségre ad lehetőséget
KURUCZ ÁRPÁD A drágulás jelei itthon is mutatkoznak, még pedig egyre kellemetlenebb mértékben és eloszlásban: az alapélelmiszerek ára nő a leggyorsabban. A tartós túlkereslet oka, hogy az emberiség létszáma rohamosan nő, enni pedig mindenki akar. És szerencsére egyre többen meg is tudják fizetni az élelmiszert. Ezzel együtt, ha a világ ehető javakban gazdagabb része nem akarja kitenni magát egy tömeges éhségnépvándorlás összes kellemetlen hatásának, akkor áldoznia kell arra, hogy az élelem odakerüljön, ahol nincs vagy kevés van. Ez a helyzet minden korábbinál nagyobb üzleti teret nyit a potenciális élelmiszer-termelők számára.

Úgy vélhetnénk, hogy különleges élelmiszer-termelési adottságaink –hazánk területének bő négyötöde alkalmas valamilyen gazdálkodásra – ismeretében az állami gazdaságszervezés izgalomtól kipirult arccal, ingujját feltűrve keresi ezen kereslet kihasználásának legoptimálisabb lehetőségeit. Kutatja például a leghatékonyabb alapanyag-tömegtermelés, illetve az ahhoz kapcsolódó ipari feldolgozás korszerűsítésének és bővítésének támogatási forrásait, netán a termelőket az erőteljesebb közös piaci szereplés érdekében e kapacitások közös kihasználására szervezi egybe. Erről azonban szó sincs. A mi kormányzatunk hosszú távú elképzelései között ilyesmi nem szerepel, helyette egy atomizált, családinak nevezett termelési modellben gondolkodik, amely a nemzetközi verseny helyett a helybeli értékesítésben találja majd meg boldogulását. Erről a rendről azt gondolja a mi agrárvezetésünk, hogy a környezettel barátságosabb, mint a modern szántóföldi vagy állattartó technológia, ezért az abban termő áru („az egészséges tanyasi élelmiszer”) is jobban eladható, mint a világot uraló tömegtermék. Ehhez még ráadásul állítólag úgynevezett degresszív szabályozást is rendelnek majd, amiben a nagyobb gazdaságok kevesebb támogatást kapnak, mint a kicsik.

Addig kéne felébredni, amíg nem késő. A növekvő létszámú emberiség (benne a magyar tömegfogyasztó) egyre kevésbé lesz finnyás, ha ennivalóügyben kell majd döntenie. Az új típusú (mennyiségi) versenyben az olyan békés kis bioszigetnek, mint amilyennek a mi jövőbeli vidékünket a jelenlegi kormányhatalom elképzeli, nem nagyon lesz keresnivalója. Mondhatjuk persze, hogy a fenyegető hiányban az önellátás is reális cél. De akkor a nagyjából kétszázezer üzleti célú agrárvállalkozás elé oda kell állni és azt mondani, éljetek meg a piacotokon, ahogy tudtok, nekünk ti nem vagytok kedvesek – mi az agrártámogatások százmilliárdjait másra akarjuk költeni. Egy előre látható folyamatban ez lesz a könnyebbik feladat. A nehezebbmunka annak ígérkezik, amikor a fogyasztónak kell majd elmagyarázni, miért is kell neki egy páratlan agráradottságú országban mindenért többet fizetnie, mint akár csak szomszédaink boltjaiban.