Milliomos adósok: Igazságos az egyenlő összegű közösköltség-fizetés?

Az egyre nehezebb, esetenként csődközeli helyzetben lévő társasházak alapvető finanszírozási gondjai a közösköltség-elmaradásokban keresendők. Csak az utóbbi két évben látványosan, 10–20 százalékkal nőtt a tartozást felhalmozók száma.

Ennél is megdöbbentőbb adatot közölt tavaly a City-Premier Kft., miszerint 2009-re a fővárosi háztartások már 100 milliárd forintot is meghaladó hátralékot halmoztak fel. Miközben egyre többen képtelenek előteremteni vagy időben kifizetni az évről évre emelkedő közös tarifát, lehetséges megoldásként már több lakóközösségben is felvetődött a társasházon belüli arányok újragondolása.

Csakhogy ez nem is olyan egyszerű. Akik ugyanis ezt szorgalmazzák, valami fajta igazságosabb, arányosabb elosztásban bíznak, ettől remélve saját terheik csökkentését. A közös költséget leggyakrabban a lakás nagysága, tehát négyzetmétere vagy tulajdoni hányada alapján határozzák meg. Tehát minél nagyobb valakinek az ingatlana, annál többet fizet, függetlenül a közös helyiségek, például lépcsőház, udvar vagy mondjuk a lift használatának gyakoriságától. Természetesen azokról a „berzenkedőkről” van szó, akik saját lakásuk összes rezsiköltségét, tehát a vízdíjat is saját mérő alapján fizetik. Nem értik, miért kell nagyobb mértékben hozzájárulniuk az üzemeltetéshez csak azért, mert nagyobb a lakásuk. Pláne, hogy egy-egy akut munkához, például kémény- vagy gázhálózat-javításhoz alkalmanként jelentős külön összegeket kell kifizetni. Ezt ugyanis a közös költség felújítási hányadából sok esetben képtelen kifizetni az amúgy is csődhelyzetben lévő társasház.

A bent élők száma sem lehet teljesen irányadó a közös költség meghatározásánál, hiszen egy nagy lakásban lehet, hogy csak egy ember lakik, miközben a szomszédos kicsiben négy vagy öt. Az „igazságkeresők” szerint tehát a leghelyesebb elosztási arány az lehetne, ha lakószámtól, lakásnagyságtól függetlenül minden háztartás egyenlő arányban járulna hozzá közös költségeikhez, azaz: mindenki ugyanannyit fizetne. Akár igazuk van, akár nincs, tény: elképzelésüket szinte alig tudják keresztülverekedni a társasházi közgyűléseken. A rendszer „haszonélvezői”, azaz a kisebb lakások tulajdonosai ugyanis nem szavaznak meg egy számukra nyilvánvalóan drágább megoldást.

És vélhetően jól is van ez így – legalábbis Langer Ivánné, a Magyar Társasházkezelők Országos Szakmai Szövetségének (MTOSZSZ) elnöke szerint, aki úgy véli: többféle megoldás létezik, de a leggyakoribb, leginkább elfogadott még mindig a négyzetméteralapú elosztási arány, amellyel nagyjából azonos a tulajdoni hányad szerinti kötelezettség, mivel amúgy túl sok szempontot kellene mérlegelni. Jóllehet Budapesten vagy más városokban is akad példa az egyenlősdire, mégsem ez az általános, mert egy nagyon összetartó, jó közösséget feltételez. Ellenkező esetben – s vélhetően ez a döntő hányad – előbb-utóbb káoszhoz vezetne. Gondoljunk csak bele abba, amikor a lakók elkezdik egymást ellenőrizni, valóban csak egyedül vagy ketten lakják-e az adott nagy lakást, netán újabb és újabb beköltözők vannak, akik értelemszerűen több háztartási hulladékot halmoznak fel, azaz fajlagosan nagyobb a rájuk eső szemétdíj. Még akkor is, ha mondjuk a liftet egyikük sem használja. Egy nagyobb lakásnak például több kéményjárata is lehet, míg egy kisebbnek csak egy, legfeljebb kettő. Márpedig ez is egy fontos üzemeltetési szempont. Nincs tehát valóban igazságos, mindenkinek egyformán jó megoldás – véli az MTOSZSZ elnöke. A közös költségről egyébként a lakóknak kell megegyezniük, azt nem a társasházi törvény határozza meg, hanem az alapító okirat, illetve az alapján a szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ). Langer Ivánné ismertetése szerint a leggyakoribb a négyzetméter-alapú elosztás, azt követi a tulajdoni hányad, majd ezektől jóval „lemaradva” a lakószám alapján történő meghatározás. S legvégül, elenyésző számban a már említett egyenlő mértékű fizetés.

Országosan és Budapesten is nagy a szórás a négyzetméterenkénti költségekben, de nagyjából 150 és 600 forint között mozognak a díjak. Akad olyan budapesti luxustársasház, ahol egy 100 négyzetméteres lakás közös költsége meghaladja a havi 160 ezer forintot. Ebben jelentős extrák vannak, mint például szauna, uszoda és őrszolgálat. Ám miközben a kisnyugdíjasok többnyire összehúzzák magukat, s valahogy „kinyögik” a közös költséget, addig ezekben a luxusépítményekben is egyre gyakoribb a lakásonként akár több millió forintos tartozás.

A közösségi díjszámítás alapja a lakás nagysága, nem a li  használat gyakorisága
A közösségi díjszámítás alapja a lakás nagysága, nem a li használat gyakorisága
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.