Éliás Ádám, a szervezet elnöke a Népszabadságnak elmondta: ilyen drasz tikus akció kat már 2007 ősze óta tartanak, a VÉSZ égisze alatt azonban csak 2008 nyara óta szervezik a „végrehajtásokat”. A közvélemény által felemásan megítélt bontások eredményességéről Éliás úgy fogalmazott, hogy azok minden esetben hatásosak voltak. Olykor nagyon hamar beértek a gyümölcsei, ám volt, hogy csak később, mert feljelentést tettek ellenük. Végül mégis volt fizetés, vagy valamilyen formában rendezték a helyzetet a megrendelővel. Volt ugyanis olyan esetük is, hogy nem bontottak, hanem lakásokat foglaltak a nem fizetések miatt. Az építtető pedig végül lakásokat ajánlott fel a ki nem fizetett számlák fejében.

Az elnök számításai szerint eddig 550 millió forint kintlévőséget sikerült visszaszerezniük határozott fellépésük következtében. Hozzátette: ez csupán csepp a tengerben, hiszen a közelmúltban is megállíthatatlanul növekedett a körbetartozás összege, s a végszámla már meghaladhatja az ezermilliárd forintot.

Ennyire nem volt elképesztő az az összeg, amit a közelmúltban Tolnay Tibor, az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) elnöke lánctartozásokként említett lapunknak, igaz, becslése csupán az építőiparra vonatkozott. Úgy vélte, az ágazatban jelenleg 400 milliárd forintra taksálható a lánctartozások „hossza”, ami persze így is hatalmas összeg. Az ugyanakkor biztosan kijelenthető – folytatta –, hogy ebből 200 milliárd forint soha nem kerül vissza a rendszerbe, azaz ennyi pénz elvész a gazdaságból.

Amindenkori kormányok többször is nekibuzdultak, hogy visszaszorítsák a körbetartozást: 2007-ben például jogszabályt módosítottak, 2009-ben pedigmeghirdették a Biztos Kéz programot. Ennek egyik markáns elemeként elvben ellenőriznék, hogy a megrendelőnek van-e megfelelő pénzügyi forrása az építkezés lebonyolításához. Ha nincs, nem is építkezhetne. Ám mint az érintettek véleményéből kitűnik: ezek sem javítottak a helyzeten.