Így ugyanis megkímélte nemzetgazdasági miniszterét attól, hogy a képviselők elé álljon, s tegyen egy három szóból álló nyilatkozatot, ekképp: „A költségvetés összeomlott.” Ehelyett Matolcsy György innen a „szomszédból”, Gödöllőről, az uniós pénzügyminiszterek értekezletéről üzent, hogy a maga részéről eldöntötte („javasolni fogja a miniszterelnöknek”): azt a 250 milliárd forintot, amit még februárban zároltak a központi költségvetésből, „véglegesen zárolják”, egyszóval ez a pénz soha nem kerül vissza a büdzsébe, nem elkölthető.

Matolcsy, ha beül Karinthy Frigyes bűvös székébe, annyit mond csak: hölgyeim és uraim, tavaly december 23-án, amikor elfogadtuk a költségvetést, rosszul számoltunk, ilyenformán a második Orbán-kormány első büdzséje alig több mint egy hónapot élt.

Mit is számoltak rosszul? A kormányzati kiadásokat – a bevételekhez képest. Ezt persze szinte azonnal tudták.

Eleinte sunyítottak. Nagy Anna kormányszóvivő februárban, Varga Mihály miniszterelnökségi államtitkár pedig még két héttel ezelőtt is meglengette annak az esélyét, hogy ez a hatalmas, a magyar összjövedelem (GDP) csaknem egy, a központi költségvetés kiadási oldalának közel három százalékával egyenlő „zárolt” összeg visszakerülhet a gazdaságba. Látván persze, hogy az éves hiány cél 80 százalékát sikerült két, és 108 százalékát (!) három hónap alatt teljesíteni, előállt a „térdre, imához!” helyzet.

A 250 milliárdot visszavonhatatlanul ki kellett venni a kiadásokból. De nem azért, amire Matolcsy hivatkozott – vagyis, hogy nincs vége a válságnak Európában és a világban, hogy a gazdaság tele van bizonytalanságokkal, kockázatokkal (mindig tele van), a bankrendszer sérülékeny, nő az infláció –, hanem azért, mert az urak tavaly decemberben rosszul számoltak. Nem fogták fel annak a lyuknak a méretét, amelyet a költségvetés bevételi oldalán ütöttek, viszont úgy költekeztek, mintha mi sem történt volna.

A Fidesznek ellenzékben kedvenc sportja volt a kormány költségvetésének korai temetése. Szijjártó Péter például már 2009 január közepén „összeomlást” emlegetett, holott akkor még két hónap után is csak 27,8 százalékon állt az éves deficitcél, szemben az ő mostani 80-ukkal. De nincs az a pénz, amiért most összeomlásról beszélnének, amiért beismernék, hogy a közületi kereslet 250 milliárdos csökkentése: megszorítás.

Azzal áltatják a jónépet, hogy megszorítás csak az, ami a családokat és a vállalkozásokat érinti – mármint adóban. Kegyes hazugság. Minthogy azonban Matolcsy európai kollégái Gödöllőn sorban a megszorítások mellett érveltek, nem nagyon hinném, hogy a piacok rosszul fogadnák a 250 milliárd „kivételét”.