Ma a vízdíjak nincsenek befagyasztva, annak ellenére sem, hogy a kormány elképzeléseiben ez korábban szerepelt. Ez ügyben kevés mozgástere van a kabinetnek, mert az idevonatkozó uniós szabályok egyik kulcseleme a beruházások teljes költségmegtérülési elve azon fejlesztéseknél, amit részben vagy egészében uniós forrásokból finanszíroztak. Márpedig a víziközmű-hálózatokban egy sor ilyen fejlesztést hajtottak végre – hívják fel a figyelmünket magukat megnevezni nem kívánó iparági szakértők, hozzátéve: vannak elodázhatatlan fejlesztések is, ismerve a hazai infrastruktúra állapotát és a szolgáltatási színvonalat bizonyos területeken, ezeket pedig a kormány aligha kívánja saját erőből finanszírozni. Vagy ha kívánja is, nem tudja – teszik hozzá.

A miniszterelnök kijelentéseiről, miszerint vissza kell szerezni a külföldi tulajdonban lévő vízműveket és a vízkincs nem kerülhet külföldi tulajdonba, csak annyitmondtak: emondatok inkább a nagyközönségnek szóltak, akik nem tudják: a vízvagyon és az infrastruktúra nagy része is (a több évtizedes vezetékrendszer) tartósan állami tulajdonba rendelt, többek között a Gyurcsány-kormány alatt született jogszabályokkal. A teljes infrastruktúra mintegy harmadik-negyedik szintjén találhatók olyan üzemeltetési berendezések, vízkivételi művek, a vízműcégekhez tartozó informatikai rendszerek, amelyek már egy – rendre többségi önkormányzati tulajdonú –gazdasági társaság tulajdonába tartoznak. E cégek között négy olyan található, amelyben közvetlenül tulajdonos egy külföldi cég: a Pécsi Vízmű, a Fővárosi Vízművek (Suez-RWE) a szegedi vízműcég, amely Veolia-érdekeltség, valamint a kaposvári, amely szintén a Veolia területe volt. Bár utóbbi nem sűrűn szerepelt a hírekben, de ez esetben a szerződés lejárt, a cég békében távozott, a szolgáltatás pedig visszakerült az önkormányzathoz. Közvetve persze több települést is idesorolhatunk, hiszen például a Fővárosi Vízművek több Pest megyei településen is tulajdonos a helyi cégekben. A lakosság arányában pedig mintegy húsz százalékra teszik a részben külföldi cégek által kiszolgált területeket.

A szakértők hangsúlyozzák: valóban kérdés, hogy a magyar ügyfelek pénzéből kell-e fizetni például külföldi menedzserek magas fi zetését, és egyes esetekben az előnytelen szerződések újratárgyalása jogos igény lehet. De azt is meg kell nézni, mekkora befektetést hajtottak végre e cégek, azok hogyan térültek meg. S nem beszéltünk arról sem, hogy sok esetben a külföldi menedzserekre is azért van szükség, mert nem találnak magyar szakembert,mint ahogy az a közelmúltban a fővárosban történt. A vízmű-infrastruktúra működtetése ugyanis komoly szakma, s a külföldi cégek például az ehhez szükséges tudást is behozták az országba.

A magyar vízvagyon, s a víziközmű-szolgáltatás hálózata tehát sem külföldi, de még magyar gazdálkodó szervezetek tulajdonában sincs. Más kérdés, hogy a nemzeti vagyont képező hálózatra a szakértők szerint „boldog-boldogtalant” ráengednek, nem vizsgálva sem a szakértelmet, sem semmi mást, miközben a vízkészlet hasznosításáért fi zetendő, köbméterenként néhány forintos összeget a szakmában nevetségesnek tartják. S ennél is nagyobb baj, hogy nem egységesek a magyar játékszabályok, nem átláthatók a viszonyok. Erre példa, hogy a hazai ásványkincskészletet kitermelő cégek jelentős része például még ennyit sem fizet a vízért, pedig a legnagyobb szereplők ez esetben sem magyarok.

A kormány hosszú távon a víziközmű-szolgáltatás államosítására törekszik, s a piacon önálló szereplőként kíván megjelenni. A jelenleg zajló folyamatok ugyanis odamutatnak, hogy végül a vízszolgáltatás kikerül az önkormányzati hatás- és feladatkörből – hangoztatják a szakértők, hozzátéve: a célok egy részével egyet is lehet érteni, a módszerekkel azonban semmiképp. Például azért nem, mert a kaotikus viszonyok és a rögtönzések közepette még mindig nem született meg a szektort szabályozó víziközműtörvény. Ugyanakkor leszögezik: nem szerencsés a mai helyzet sem, amikor az infrastruktúra egy részét gazdasági társaságok birtokolják és nem önkormányzatok: előbbiek a profitban érdekeltek, utóbbiaknak az alapszolgáltatás lenne a feladatuk.

Tiszta vizet a pohárba