Négy nagy áruházlánc – az Aldi, az Auchan és a Spar, illetve a CBA hálózathoz tartozó Hansakontakt Kft. ellen indított vizsgálatot a Gazdasági Versenyhivatal, (GVH) mivel azt gyanítja, a cégek megtévesztették a vásárlóikat azzal, hogy „magyar termékként” reklámozták egyes portékájukat. Az esetek egy részében – a Hansa-kontakt Tomi Kristály mosópora vagy a Spar Cheesland sajtja – egyértelműnek találták, hogy a kereskedők a fogyasztók hazafias érzéseire próbáltak hatni, miközben az adott termékek csomagolásán világosan jelölve volt a külföldi származásuk.

Árnyaltabb lett a kép, amikor a GVH az Aldi „magyar minőség” termékcsoportját, vagy az Auchan által terjesztett árukat vette górcső alá. A versenyhivatal szerint problémás, hogy az Aldi „magyar minőség”, illetve az „Auchan Hungarikum” szlogenekkel előállított termékeket száz százalékban nemzetközi tulajdonú, multinacionális cégek állították elő. Más esetben a termék Magyarországon nyerte el a végső formáját, ám az alapanyagok nagy valószínűséggel nem innen származnak.

Úgy tűnik, a hatóság mostani eljárása elébe megy a jogalkotásnak: jelenleg zajlik aVidékfejlesztési Minisztériumban (VM) annak a rendeletnek a megalkotása, amelyből kiderül, mi alapján lehet a jövőben egy termékre a „magyar” eredetmegjelölést használni. Sem a minisztériumnak, sem aGVH-nak nincs könynyű dolga: az élelmiszeriparban régóta vita tárgya, hogy mitől „magyar” a magyar áru. Korábban, Gráf József minisztersége alatt az akkor még Földművelésügyi és Vidékfejlesztési minisztérium az élelmiszer-előállítókra, -forgalmazókra egyaránt érvényes, „önkéntes” etikai kódexet próbált megalkotni, amelyben 80-20 arányban szabályozták volna, hogy mekkora lehet az áruházak polcain a magyar áru aránya. (A kódex ezen pontját a GVH versenyellenesnek találta és eljárást indított az aláírókkal szemben, végül a versenyhivatal fellépése nyomán nem is lépett életbe.)

Úgy tudni, a színfalakmögött vérre menő vita, lobbiharc folyt arról, hogy mit lehet beszuszakolni a „magyar áru” kategóriájába. Az ugyanis köztudott – különösen húsáruknál – hogy nagyon gyakran külföldi alapanyagok is belekerülnek az itt gyártott élelmiszerbe, ahogy az sem ismeretlen jelenség, hogy itteni alapanyagból itt összeállított élelmiszert multi tulajdonosok értékesítenek máshol.

A fogalmak tisztázása még odébb van, így még nyitott kérdés, hogy mire jut ez ügyben a VM, illetve a versenyhivatal. A GVH-nál elmondták: az eljárást a versenytörvény tisztességtelen, illetvemegtévesztő kereskedelmi gyakorlatot tiltó passzusai alapján indították, így az független a minisztériumnál zajló jogalkotási folyamattól, bár természetesen a hivatal véleményét is kikérték a formálódó jogszabály kapcsán. Ugyanakkor a jelenlegi eljárás is segíthet pontosítani a GVH számára, hogy mi tekinthető hazai árunak és mi nem. A hivatal fogyasztóvédelmi irodáján elmondták: az olyan triviális elemek, mint a származási hely és az alapanyagok eredete mellett azt fogják alapul venni, hogy a hétköznapi vásárlóban milyen kép él a magyar áruról.

Tény, hogy a kiskereskedelemben – különösen az utóbbi években – a legtöbb nagy áruházláncban előszeretettel hívják fel a figyelmet a termékek hazai eredetére, illetve a cég elkötelezettségére a magyar termékek iránt. Eddig úgy tűnt, a kereskedők nem sokat kockáztatnak azzal, ha akár EU-n kívüli portékát próbálnak eladni nemzeti trikolór alatt. Emlékezetes eset egy idézhető fel, még 2005-ből, amikor az aflatoxinbotrány egyik mellékszálaként három őröltpaprika-gyártónak összesen 10 millió forintjába került, hogy magyarként adták el a külföldről származó őrleményeiket.

A hazai fogyasztókban – különösen a válság és az utóbbi évek élelmiszerbotrányai nyomán –felértékelődött az áru eredetének a fontossága. Igaz, minden piackutatás megállapítja, hogy a fogyasztónak továbbra is toronymagasan az ár a legfontosabb tényező: az import és a hazai termék között legfeljebb akkor választja a hazait, ha az nem drágább, mint a külföldi.

Garantáltan magyar termék