Mégsem olyan rossz a magyar méz
„A Kerületi Hivatal (teljes nevén a Pest Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészség-ügyi Igazgatósága Gödöllő KerületiÁllategészség-ügyi és Élelmiszerellenőrző Hivatala – a szerk.) utóellenőrzés keretében a Pannon Honig Kft. telephelyén a zárolt mézekből mintákat vett, amelyek a késztermékeket képviselő elegyminták voltak. A mintákból elvégzett vizsgálatok eredményei alapján azokban állatgyógyászati szermaradékot nem lehetett kimutatni” – ez olvasható abban a hivatalos tájékoztatóban, melyet lapunk pénteken kapott a Vidékfejlesztési Minisztériumtól a cég ellen decemberben indított vizsgálat eredményéről.
Mint emlékezetes: karácsony előtt egy héttel a Hír TV és a Magyar Nemzet – rejtett kamerás felvétel alapján – arról számolt be, hogy a cég ügyvezetője jelöletlen mézet ad el számla nélkül a vállalkozás gödöllői telephelyén. A felvétel lejátszását követően az illetékes kerületi főállatorvos egy órán belül ellenőrzést tartott a Pannon Honig irodájában, és minden ott található terméket hatósági zár alá vett. Két nap múlva teljes körű, országos mézellenőrzést rendelt el Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, arra hivatkozva, hogy „az utóbbi időben ismeretlen eredetű illegális, antibiotikummal fertőzött méz jelent meg a hazai piacon”.
A Hír TV és a Magyar Nemzet tudósítása szerint egy brémai labor vizsgálatai a rejtett kamerás vásárlás során beszerzett mézben a határértéket meghaladó antibiotikumot mutattak ki. Az eset kapcsán a hatóság lapunkkal azt is közölte, hogy élelmiszer-higiéniai és nyomonkövetési vizsgálatot folytattak le a Pannon Honignak bérfeldolgozást végző Szarvasi Mézfeldolgozó és Kereskedő Kft. mézfeldolgozó üzemében is. A feltárt hibák kijavításáig a hatóság a cég működési engedélyét felfüggesztette. A fentiekben leírtakkal egyidejűleg az igazgatóság feljelentést tett ismeretlen tettes ellen rossz minőségű termék forgalomba hozatalának gyanúja miatt a szarvasi kapitányságon. A rendőrségi nyomozás lezártáig egyéb információt nem közölnek.
Az ügyről a cég vezetése egyelőre nem kívánt nyilatkozni. Lapunk érdeklődését azzal hárították el, hogy megvárják a vizsgálat teljes lezárultát. Az viszont tény, hogy a hatóság az idézett mérési eredmény alapján rossz minőségű élelmiszer forgalomba hozatala miatt nem tudott ellenük büntetést kiszabni, ellenben „engedély nélküli kereskedelmi tevékenység folytatására és ismeretlen eredetű jelöletlen méz forgalmazására tekintettel, valamennyi körülmény mérlegelését követően 1,05 millió forint élelmiszerlánc-felügyeleti bírságot szabtak ki”.
A szakhivatal tájékoztatása szerint az elrendeltminiszterimézellenőrzés során eddig 296 vizsgálatot tartottak a piacokon, vásárcsarnokokban, üzletekben, mézcsomagolóknál, -feldolgozóknál és kistermelőknél. Összesen 671 tételt ellenőriztek és 274 mézből vettek mintát. A hibásnak talált tételekről a lapunknak megküldött tájékoztató pontos adatot nem közöl, csak egy utalást: „a minták alapján tett intézkedések kapcsán keletkezett jogsértések a kormány honlapján megtalálható jogsértések listáján szerepelnek”. A Kormany.hu oldalon elérhető összegzésben egyébként decembertől napjainkig összesen négy mézforgalmazó (három vállalkozó és egy kistermelő) kilenc jogerősen kifogásolható mintája szerepel, meg nem engedett antiobiotikum-tartalom miatt. (A szer elsősorban úgy kerül a mézbe, hogy a méh olyan növényen legel, amely ilyen szerrel szenynyezett, emellett a méhészek is használnak ilyen készítményeket az állomány védelmében.)
A Pannon Honig mintáival kapcsolatos hivatalos eredmény egyébként nem lepte meg a szakmabelieket, mert a cég szinte kizárólag exportra vásárol fel és gyárt mézet, így minden egyes tétele átesik a legszigorúbb brémai laborvizsgálaton – ez lényegében igaz minden olyan nagyobb feldolgozóra, amely az öszszesen tizenötezer tonnás magyar exportban részt vesz. Egészen más a helyzet az úgynevezett termelői mézzel. A piacon és a háztól való árusítás laboratóriumi és egyéb hivatali nyomon követése rendkívül nehéz.
Két éve ugyancsak az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által forgalomba hozott üvegekben kizárólag magyar mézet szabad eladni és így valamiféle regisztráció is érvényesül, az ellenőrök azonban érdemi munkát csak az értékesítőhelyeken végezhetnek. A méhészgazda udvarán ugyanis akár hordószámra is állhat az áru, ha az nincs egyértelműen eladásra meghirdetve, hivatalosan addig az saját felhasználású terméknek is tekinthető – az ellenőr akár még azt a kifogást is elfogadhatja, hogy a termelő saját teájába gyűjti az anyagot, mert édesen szereti.
Az mindenesetre tény, hogy a regisztrált felvásárló és forgalmazó helyek elleni szigorúbb hatósági fellépés nyomán az elmúlt két évben a hivatalosan fejenként hatvan dekagrammosra becsült magyar fogyasztás az áruházláncokba szállítók szerint látványosan átterelődött a nagyobb üzletekből a piaci és házi értékesítés csatornáira, miközben a méhlegelők semmivel sem lettek mentesebbek a szennyező anyagoktól. Lapunk információi szerint a méhészeti egyesület vezetése a napokban találkozik az ágazat élelmiszer-egészségügyi viszonyaiért felelős Kardeván Endre államtitkárral, ahol ez a téma - vagyis a sokat emlegetett, az antibiotikum-maradványokra meghirdetett „zéró tolerancia" esetleges ésszerű határokon belüli oldása - is szóba kerülhet.
A folyamat természetesen meglátszik az érintett cégek üzletmenetében is. A korábban tisztes hasznot hozó mézfeldolgozás az 1200-1300 forintért felvásárolt ömlesztett akácmézzel a járulékos feldolgozási, szállítási és adózási költségek miatt a termelői piacokon kínált kilogrammonként 1700-1900-ért kínált áruval versenyezni nem tud, az exportot pedig immár évek óta nyomja az olcsó Európán kívüli, főként Kínából származó import. Magyar méhészek most azt szeretnék elérni, hogy a közösségi szabályozásban egyértelmű és jól látható jelöléssel különböztessék meg azokat az árukat, amelyek innen származnak, vagy a belpiaci termékekhez használták fel azokat.
Hosszú évek óta tart az a vita is, amely a tényleges és a nyilvántartott termelés viszonyát feszegeti. A hivatalos magyar méztermelés 20-25 ezer tonna körül alakul évek óta, amelynek nagyjából harmada a kimutatott belső fogyasztás. A szakemberek szerint azonban a nyilvántartott összesen mintegy 16 ezer méhészet csaknem egymillió méhcsaládja ennél jóval nagyobb összhozamra képes - a „felesleg" szinte biztosan a nehezen ellenőrizhető kis- és őstermelői csatornákon, belföldön értékesül és akár a hivatalos forgalom felét is kiteheti.
Úgy tudjuk, jelenleg magyar mérésekkel csak bizonyos határig, tíz mikrogramm/kilogrammig lehet kimutatni a szermaradványokat, ennél pontosabb meghatározásra viszont csak külföldi mérőhelyeken van mód, főként a legkorszerűbbnek tartott brémai laboratóriumban. A jelenlegi hatósági álláspont szerint gyakorlatilag nem lehet semmiféle antibiotikum a magyar mézben, míg a legtöbb európai országban, például a fő felvevőpiacunknak számító Németországban a már említett tíz mikrogramm a határ.
A hazai fogyasztásban összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepet játszó húsban viszont a magyar szabályozás is megenged antibiotikus szulfonomid szermaradványt: száz mikrogrammot. A fertőzések kezelésére általánosan szedett, legegyszerűbb Sumetrolim tabletta darabjában egyébként ennek négyezerszerese található. Az európai mézforgalmazási határérték esetében tehát a viszonyszám négyszázezer –ennyi kilogramm mézet kellene megenni egyetlen tablettányi hatóanyag beviteléhez.
