A felfokozott hangulatra tekintettel brüsszeli források igyekeztek világossá tenni: pusztán arról van szó, hogy ha felvetődik a túlzottdeficit-eljárás megindításának szükségessége, akkor azon országok, amelyek államadóssága nem éri el a GDP hatvan százalékát, tüzetesebb vizsgálaton mehetnek keresztül a deficitet illetően, de csak ha az közel áll a GDP három százalékához, vagy valamivel magasabb, mint a három százalék közeli érték. A lényeg: figyelembe vennék a nyugdíjreform hatását, amely Lengyelországban meghaladja a GDP 2,5 százalékát évente. Eddig a vita arról szólt, mit is kéne a „három százalék közeli” értéken érteni, s hogy ezt mennyivel lehetne meghaladni, ezért Varsó e tekintetben nagyobb rugalmasságot kért. A lengyel alkotmány a GDP 55 százalékánál megálljt parancsol az államadósság növekedésének, ezért is keres a Tusk-kormány mindenképpen valamilyen megoldást, hogy a jelenleg e szinten lévő tartozást mérsékelhesse a magán-nyugdíjpénztári befizetések mértékében.

Az unió központjában forrásaink úgy látják, hogy miután Magyarország kitáncolt a lengyelek mögül, a két ország stratégiai partnersége is gyengül, s a Tusk-kormány nem kíván egy platformon megjelenni a magyar kabinettel, amelyet populistának tart. Egy másik brüszszeli rendezvényen a nyugdíjreformra vonatkozó kérdésünkre úgy reagált Pier Carlo Padoan, a párizsi székhelyű OECD vezető közgazdásza, hogy a második pillér gyengítése nem a megfelelő döntés az állami pénzügyek fenntarthatóságának növelésére, éppen ellenkezőleg, a rövid távú előnyök aláássák az ország fiskális helyzetét.

A csúcsra elkészített belga elnökségi dokumentum szorgalmazza a nyugdíjreformok fenntartását, és ösztönzését, másrészt hitet tesz a stabilitási paktum szellemének megőrzése és szigorítása mellett, s egyértelműen ellenzi a deficit- és adósságszámítás módszerének a megváltoztatását. Mondván, az eurózóna, illetve az EU hitelessége is kockán forog.