belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

Mikor a túlóra a kokain

A munkafüggőségtől a társadalmi elvárások miatt is rendkívül nehéz megszabadulni

Egyre nehezebb lépést tartani a szaporodó munkahelyi követelményekkel, és alkalmazkodni a folyamatos túlhajszoltsághoz. A munkamániásnak viszont kielégülést okoz, ha jóval több mint nyolc órát tölt íróasztalához láncolva, és hogy csak a munkájának él. A munkafüggő nem korunkszuperhőse: munkahelyén és családi életében is hamar jelentkeznek a válságjelek.

Várhegyi Júlia| Népszabadság| 2010. október 28. |14 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Zolizoli | 2010. október 29. | 06:33:57

A topmenedzserek egy része lehet, hogy munkamániás, de az se ritkaság, hogy két adriai vitorlázás - csapatépitésnek? menedzsertréningnek? vagy valami hasonlónak keresztelve persze cégköltségen - néha belátogatnak a céghez... azért a topmenedzserek többsége nagyon tud élni, jól élni, drágán szórakozni, költséges hobbikat űzni, luxusvacsorálni, stb., tehát kompenzálja a munkamániát

Mindemellett a mai Magyarországon manapság sokkal inkább küzdenek az emberek a munkanélküliséggel, mintsem a munkamániával... Szóval akkor, amikor ilyesmikről ír az újságíró, meg kéne határozni azt a kört is, akiről szól. Vajon hány embert érint ez a mai Magyarországon?

cerberus | 2010. október 28. | 21:18:04

mojszi | 2010. október 28. | 14:59:06

nem értek veled egyet. Top manager=felső vezető abból lesz, akinek sok ismerőse van és rengeteg célt tud menedzselni egyszerre. Aki 12 órát rohad bent a cégnél, azt baleknak hívják.
Sikeres vezetők általában (mondom: általában) teljes emberek. Van családjuk, hobbijuk, rengeteg barátjuk és kiváló kapcsolatteremtők/fenntartók.

murzilka | 2010. október 28. | 18:06:46

mojszi | 2010. október 28. | 14:59:06

Azért ez nem teljesen van így. Dolgoztam diákmunkában egyszer egy nemzetközi cégnél, a kereskedelmi osztályon dolgozók közé ültettek be. Én dolgoztam a leghosszabban: pont 8 órát. Ők mind egy kicsit később jöttek, kicsit előbb mentek.. Nettó 300-at kerestek kb. És ez jópár éve volt. Más kérdés h a benn töltött időben "pörögtek" rendesen. Másik példa:ismerősöm 6 órában dolgozik, szintén világcég, szintén szellemi munka, nettó 200-as fizetés. Szerintem elviselhető. Vannak ilyenek. Hogy melyik a gyakoribb az más kérdés. (Kapcsiból eszembe jutott még több más példa is, de nem írom le mindegyiket.)

komszomol | 2010. október 28. | 17:47:51

Mocskos, szemét kapitalizmus. A szocializmusban hiába volt munkamániás valaki, korlátozva volt a túlóra, az meg lehetetlen volt, hogy ne fizessék ki.

Szaladó | 2010. október 28. | 16:55:15

Eszembe jut a Ludas régi karikatúrája: csuklyás fazon, vállán bárddal hosszú láncon elítélteket vezet be a lakásba. A felesége felháborodva összecsapja a kezét: "Már megint hazahoztad a munkát!"

maximilien | 2010. október 28. | 16:18:30

érdekes, hogy a cikk teljesen úgy állítja be, mintha itt egyéni pszichológiai perverzióról lenne szó, nem pedig (elsősorban) külső kényszerekről (ill. azok internalizálásáról).

mojszi | 2010. október 28. | 14:59:06

Egy multinál nincs olyan h 8 órás munkaidő. Jó az 10 nek is és erre jön a túlóra persze szigorúan plusz fizetés nélkül. Akinek meg mindene a cég, azokból lesznek a topmanagerek, imádja őket a felső vezetés.
Ha nem ezt az utat válszatod maradsz rabszolga szar fizetésért viszont lesz némi szabadidőd, lehet családod. Az már más kérdés h eltartani nem tudod a családot.
A nagy baj az h a kettő között nincs járható út

Agymosott_panelnyugger | 2010. október 28. | 14:35:04

Munkamánia? Munkafüggőség?
MAGYARORSZÁGON?
Mi történt, dimenziót váltottam, és még észre sem vettem?

gerda888 | 2010. október 28. | 14:10:21

Állásféltés, példának okáért,igen, de ez kiváltHATja a munkamániát: így alakul ki a munkafüggőség/addikció/kényszer.

Ngamotu | 2010. október 28. | 13:48:24

Az szentigaz, hogy az eddigi kelet mo.-i tendencia már Bp.-en is érzethető, már ott sincs 'munkakánaán': éreztetik rendesen a magyar munkáltatók, ha nem nyomja meg az ember a melót, ahogy elvárják (és sokszor átesik munkailag a ló másik oldalára a bizonyításért a munkavállaló, persze a céged nem ellenzi a kis többeletet, mex extramunkát) talál helyetted pár ugyanolyat, ez nem munkamánia: állásféltés. És persze ezt a munkáltatók jelen helyzetben ki is használják, tisztelet a kivételnek...

gerda888 | 2010. október 28. | 13:20:02

Miért lenne baromság? Van olyan kollégám, aki egyszerűen nem tud lazítani, és szorong, ha nem folytathatja a munkát, mondjuk este nyolckor: stressz, kényszerbetegség stb.

krix | 2010. október 28. | 13:06:10

miky75 | 2010. október 28. | 12:33:17
Pedig nem is te írtad!

krix | 2010. október 28. | 12:48:37

miky75 | 2010. október 28. | 12:33:17
Pedig nem is te írtad!

miky75 | 2010. október 28. | 12:33:17

Moderálási alapelvek- komment törölve -

HIRDETÉS
A munkamánia a világon m...
A munkamánia a világon mindenhol jelenség, Japánban már szakkifejezést is használnak a betegség okozta halálra
Reuters

– A munkafüggőség szenvedélybetegség – mondja Demetrovics Zsolt, az ELTE Pszichológiai Intézetének docense. –Mint minden függőségnél, itt is a mindennapi élet konfliktusaival nem akar szembenézni az érintett. Az alkoholista elissza a problémákat, a szerencsejátékos eljátssza, a munkafüggő a munkába öli az energiáit, hogy ne kelljen mással foglalkoznia. Mindegyik esetben egyfajta kilépésről van szó, egy módosult tudatállapotba kerül a személy, amelyben megszűnnek a problémák, kilép abból a világból, ahol a gondjai vannak.

Ugyanakkor a mai munkakultúrában, mikor a munkanélküliség veszélye fenyegető árnyékként tornyosul fölénk, már igen gyakori, hogy az emelt óraszám és a pluszban vállalt feladatok nem belső késztetésként, hanem külső kényszerként jelennek meg. A szakértő szerint különbséget kell tenni fogcsikorgatva vállalt új kötelezettség és kényszerbetegség között: aki azért dolgozik sokat, mert pénzre van szüksége, vagy mert fél, hogy utcára teszik, az szenved a túlmunkától, s alig várja, mikor fejezheti be. A munkafüggő viszont azért dolgozik, mert nem akar hazamenni. Ő hétvégén és a nyaraláson szenved, elvonási tünetei vannak, sóvárog a munka után, s azokat az időket kerülné, amikor nem tud dolgozni: a munka az életének minden területén eluralkodik, s egyszerűen nem tud nem dolgozni.

– Több szempontból is problémás a munkafüggőség kezelése – magyarázza Demetrovics. –Egyrészt nem figyelünk rá, pedig súlyos egészségügyi következményei lehetnek. Az ELTE addiktológiai tanszéki szakcsoportja a Corvinus Egyetemmel együttműködésben végzett a témában kutatást, de nincsenek még eredményeink. Nem tudok róla, hogy bárki is foglalkozna a jelenség regisztrációjával, s akár statisztikailag nyilvántartaná valamely szervezet: már csak azért sem, mert jelenleg nincs hivatalosan ilyen diagnózis.

HIRDETÉS

A betegség gyógyításának másik kerékkötője – Demetrovics szerint –, hogy a munkamániások jellemzően nem képesek elfogadni a társas támogatást; sem a családtagoktól, munkatársaktól, sem az orvosoktól, terapeutáktól. Többnyire nem keresnek segítséget, inkább pár vagy családterápia során kerülnek a szakember látókörébe, amikor a szenvedő családtag kér segítséget, vagy éppen más egészségügyi probléma (szív- és érrendszeri zavarok, alvászavar) miatt fordul szakemberhez a munkafüggő: fontos, hogy ekkor a szakember észrevegye a háttérben meghúzódó munkafüggőséget. A legnagyobb nehézséget mégis az okozza, hogy ez az a típusú életforma-betegség, ami besimul a társadalmi elvárások rendszerébe: minden kultúrában erkölcsi többletet és elismerést társítunk a kemény munkához. A kóros magatartást az ideiglenes elismerés megerősíti, s úgynevezett tiszteletre méltó drogosként kezeljük a munkafüggőket: ilyen feltételek mellett a probléma tagadása még erőteljesebb lehet, mint más addikcióknál, a betegség tudatosítása pedig sokkal nehezebb.

Borbély-Pecze Mariann, a Wesley János Lelkészképző Főiskola oktatója, addiktológiai konzultáns szerint a kiváltó tényezők között hajlamosító személyiségjegyek és attól független körülmények is megtalálhatók. – Nem igaz, hogy a munkamánia csak a magas társadalmi-gazdasági státusúakat érinti, és „yuppie-betegség” lenne. A hátterében állhat túlzott perfekcionizmus, alacsony önbecsülés, de kiválthatja egy egzisztenciális trauma is, például ha korábban az egyén elveszítette az állását. Nem egy olyan tényező van, amelyek a személyiségtől függetlenül megteremtik a környezetet az idült munkafüggőség kialakulására.Mindennapos jelenség, hogy a magánélet és a munka közötti határvonal elmosódik, például mikor a főnök hétvégi, szabadidős munkavégzést rendel el, vagy éppen laptopján és mobiltelefonján a szabadság idején is utoléri a beosztottját. A tömegtájékoztatás is számos esetben pozitív példaként állítja elénk a munkamániás eseteket, ráadásul elvárják tőlünk, hogy egyszerre legyünk főállású anyák vagy apák és mindemellett fussunk be fényes karriert is.

Borbély-Pecze Mariann elmondása szerint tévhit, hogy egy munkamániás alkalmazottal bárki is jól járna: dacára a nagymértékű időráfordításnak, a klasszikus munkaalkoholista a minőség és termelékenység szempontjából nagyon keveset végez, és esetében nincs igazi hozama a nagy mennyiségű munkának. – Létezik munkamániában szenvedő szervezet is: a munkafüggő vállalat dolgozói a munkaórán túl is hoszszú órákat töltenek a munkahelyen, rendszeresen hazaviszik a munkát, és nagy számban a kiégettség és a stressz jeleit mutatják. Előfordulhat a munkafüggő és szervezet beteges szimbiózisa is: látszatra ilyenkor szervezet és egyén egyaránt jól jár, de idővel a nem munkafüggő, egészséges kollégák kezdik elhagyni a céget, romlik a vállalat piaci szereplése, és ez igen hamar a szervezet kiégésével és megszűnésével végződhet. Magyarországon is van, ahol már az emberierőforrás-gazdálkodás a legmodernebb megközelítés szerint működik, s nagyobb eséllyel figyelnek a munkafüggőség veszélyeire is. De ellentétben a tengerentúli gyakorlattal, az átlagos hazai cégek gondolkodása ettől még elég távol áll.

Az utolsó stádiumban már pszichés tünetek jelentkeznek

Kezdetben a munkamániás folyamatosan elfoglalt, egyre több, sőt irreálisan sok feladatot, rengeteg túlórát vállal. A gondolatai állandóan a munkája körül forognak, szorong, ha nem végezheti munkáját, magánéleti kapcsolatait egyre jobban kezdi elhanyagolni. A középső stádiumban már komolyabban sérülnek a személyes kapcsolatok: hiába van otthon, nem képes elszakadni munkájától. Megjelenhetnek szomatikus következmények is: fáradtság, kimerültség, gyakori emlékezeti és koncentrációs problémák. Testsúlyukban is változás észlelhető: egyesek nagyon lefogynak, mások testsúlygyarapodással reagálnak a tartós stresszre. Az utolsó stádiumban komoly testi és pszichés tünetek is megjelennek: krónikus fejfájás, gyomorfekély, szív- és érrendszeri problémák, alvászavar, depresszió, és megnő a szívinfarktus, illetve az agyvérzés kockázata. Tévedés, hogy a munkamániába nem lehet belehalni. Japánban már külön szakkifejezés van a rengeteg túlóra s annak szövődményei okozta halálra: karosi. A szigetországban évente ezer feletti esetet regisztrálnak ezzel a kórképpel.

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    14 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
. .
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS