Tizenkét dühös biztosító
Fenyegetve érezvén a közel hárommillió magyar magánpénztári tag 2700 milliárd forintos nyugdíj-megtakarítását, a tizenkét legnagyobb európai biztosítótársaság levélben fordult az Európai Bizottság elnökéhez és a témában felelős összes biztoshoz, valamint Herman Van Rompuyhoz, az Európai Tanács állandó elnökéhez, hogy mihamarabb térítsék jobb belátásra a magyar kormányt. Az ugyanis felfüggeszteni szándékozik az átutalásokat a magán-nyugdíjpénztári tagok számláira, évi 420 milliárd forinttal, azaz 1,4 milliárd euróval növelve a költségvetés bevételeit. Ezentúl a társaságok sérelmezik: a kormány a magánpénztári tagokat arra ösztönzi, hogy térjenek vissza az állami felosztó-kirovó rendszerbe. A biztosítók szerint ezzel felülírja a korábbi reformintézkedéseket. A társaságok jelzik: maguk is készek tárgyalni a kormánnyal a kölcsönösen elfogadható megoldásról, „amely tiszteletben tartja az uniós alapelveket is”.
Értesüléseink szerint a választ Olli Rehn pénzügyi biztos munkatársai fogalmazzák. Úgy tudjuk, Brüsszelben aggódnak a magán-nyugdíjpénztári fejlemények miatt, ám a nyugdíjrendszer kialakítása nemzeti hatáskörbe tartozik. Ráadásul az utóbbi időben a bizottság erőteljesen sürgette a kormányokat, hogy minél hamarabb csökkentsék a hiányt a GDP három százaléka alá, vagyis nem lesz könnyű a magyar erőfeszítésbe ténylegesen belekötni. Nem mellékes azonban, hogy mi történik a tagok pénzével, a magántársaságokkal kötött szerződésekkel.
A most aggódó biztosítók vetették fel a nyáron, hogy a deficiteljárások során figyelembe kellene venni a nyugdíjreformok költségeit, s ennek nyomán kilenc tagállam, köztük Magyarország, kérte is ezt. A bizottság szeptember elején olyan javaslatot tett, amely feltételekkel és csak öt évre, korlátozottan és csökkenő mértékben ismerné el a reformot. Ez egyáltalán nem tetszett Budapestnek és Varsónak. Ám a javaslat az asztalon van: ha elfogadják, 2012 elején hatályba lép. Ez egyébként tartalmaz egy olyan kitételt, amely egyfajta fordított számbavételt helyez kilátásba azon tagországok számára, amelyek visszalépnek a reformból. Vagyis az így keletkező többletbevétel lényegében nem számítana bele a deficitcsökkentésbe, vagy ennek mértékével vinnék lejjebb a hiány megengedett felső határát.
Brüsszeli források feltételezik, a magyar kormány nem véletlenül hagyta homályban, mikor, milyen módon fizeti viszsza a járulékot a magánnyugdíjrendszerbe: ha ugyanis törvényben rögzítenék azt, akkor a pénz visszatartása nem lenne elfogadható deficitcsökkentésként. Így viszont csupán a pénztártagok kezdeményezhetnek pereket.
E dilemmára utal áttételesen Andor László szociális ügyi biztos, akihez a nyugdíjtéma tartozik. Szerinte a nyugdíjrendszereknek kellően stabilnak kellene lenniük ahhoz, hogy átlátható és kiszámítható keretet adjanak az embereknek a várható nyugellátásukról. A magyar lépések alááshatják a bizalmat, ideértve a további járulékfizetési készséget. A biztos szerint a rövid távú fiskális nyereséget a nyugellátás implicit kötelezettségének növekedése kíséri, ami hoszszabb távon ugyanekkora pénzügyi kihívást jelent majd.