Magyarországon is kísérletet tesznek annak a sajátos projektnek a honosítására, amelyet világszerte Szegények Bankja néven ismernek. A program külhonban évek óta elismerést és ellenérzést is egyaránt kivált. Hazai alapítói, a Polgár Alapítvány és néhány magánszemély inkább Kiút programnak nevezték el, hogy ezáltal is csökkentsék a megbélyegző sztereotípiák hatását. Kísérletükkel ugyanis azt szeretnék igazolni, hogy lehetséges kiutat találni a mélyszegénységből, méghozzá olyan utat, amely az egyéni kezdeményezések felkarolásával tartós megkapaszkodáshoz vezet. A Kiút a kitörni vágyók induló vállalkozásaihoz nyújt hitelt, és egyben felügyeli gazdasági tevékenységüket.

A modell alapja Mohammed Yunus nevéhez és a Grameenbankhoz kötődik, amely kezdetben Bangladesben, majd Indiában, Mexikóban és most már szerte a világon segíti a mélyszegénységből való kilábalást. A Yunus által kifejlesztett, később Nobel-díjjal elismert mikrohitelezési modellnek köszönhetően olyan személyek jutottak fedezet nélküli hitelhez vállalkozási ötleteik megvalósítására, akiknek egyébként semmi esélyük nem lenne pénzintézetektől hitelt kapni. A modell a kisközösségek erejére is épít, a hitel kihelyezése ezért csoportokon keresztül történik. A Kiút program azonban nem minden elemében hasonlít a Yunus-féle modellre. A csoportalakítás, az életmódszabályok elfogadása követi az eredeti koncepciót, viszont Magyarországon nemre, korra való tekintet nélkül bárki kaphat hitelt az alapítványtól, akinek eredeti elképzelése van a kitörésre a szegénységből.

Polgár András szerint a hitelek segítségével a vállalkozó kedvű emberek most kikecmereghetnek a kiszolgáltatottságból, az alkalmi és a feketemunkák világából. A Kiút nem vizsgálja ugyanis, hogy a vállalkozás tőkeerős-e, hiszen értelemszerűen nem is lehet az, mint ahogy fedezete sincs a kihelyezett pénznek. Ahhoz, hogy valaki a bizalmat elnyerje, életképes ötlettel kell előállnia. És ötletből nincs hiány.

A programot igen mély háttérkutatás előzte meg, amely kiterjedt nemcsak a vállalkozói csoportok összetételére, hanem az ötletek életszerűségének és életképességének vizsgálatára is. Nem kell rafinált dolgokra gondolni, hiszen fát eddig is vágtak, csak feketén és nem vállalkozásban, tyúkot eddig is tartottak, de feketén, és nem vállalkozásban értékesítették a tojásokat. A kihelyezett hitelt most – például favágás esetén – megfelelő és saját eszközökbe lehet forgatni. A hitelek összege kettőszázezertől egymillió forintig terjed. A kamat: évi 15 százalék, de miután a hitel visszafizetése szinte azonnal elkezdődik és folyamatos, így nagyságrendileg a felvett összegnél csupán 5-6%-kal több pénzt kell törleszteni. A kísérleti programban az elkövetkezendő 2-2,5 évben úgy 400 millió forintot helyeznek majd ki, körülbelül 400 vállalkozásnak (az időszak alatt egy vállalkozás többször is vehet fel kölcsönt). Ha a modell működik, akkor a hitelt visszafizetik a vállalkozások, a tulajdonosok pedig – a segélyrendszerről leválva – adófizetők lesznek.

A heti, pontos törlesztést a pszichológia ereje ösztönzi, amire az egész rendszer épül: ha valaki nem fizet, az egész csoportot bajba sodorja. A hitel feltétele Magyarországon is a néhány pontból álló úgynevezett életmódszabályok elfogadása lesz. Ezek közé tartozik, hogy „nem fogadok el uzsorakölcsönt” vagy „járatom a gyerekemet iskolába, óvodába”.

Az állami szabályozás ugyanakkormeglehetősen sok akadályt állít azok elé, akik ehhez a programhoz csatlakoznának. A nehézségek leküzdésében segítenek a terepmunkások, a modell nélkülözhetetlen szereplői: ők keresik és segítik szervezni a csoportokat, folyamatosan tartják velük a kapcsolatot, bábáskodnak a vállalkozások körül, és ők szedik be a törlesztőrészleteket. A terepmunkások tehát nemcsak pénzügyi, gazdasági szakemberek, hanem szociológusok is egyben: kis túlzással rajtuk áll vagy bukik, hogy mi lesz egy-egy kitörési kísérlet sorsa.

Maga az alapító, Yunus úgy látja, az európai jóléti államokban fenntartott kiterjedt segélyrendszerek a program ellen hatnak. A Kiút alapítói viszont abban bíznak, hogy az állam meglátja a programban a munkahelyteremtés lehetőségét, ezért könnyít a mélyszegénységben élők vállalkozóvá válásának törvényi feltételein. A telepek vállalkozói ugyanis nemcsak adófizető polgárokká válhatnak, hanem hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy kiszorított, szegénységben élő embercsoport viszszanyerje a reményt.