Jean-Claude Trichet, az EKB elnöke. Nincsenek jó hírei

Reuters - Eric Vidal

A nyugalmasabb időkben szeptember közepéig ásítozó Brüsszelben már most beindult a gépezet. Az Európai Tanács állandó elnöke, Herman Van Rompuy gyorsítaná a pénzügyi rendszer és az európai gazdaságirányítás átalakítását célzó munkálatokat, különös tekintettel arra, hogy az Egyesült Államokban már tető alá hozták a pénzügyi törvénycsomagot, amelynek részleteit persze még ott ki kell dolgozni.

Ebben a felhevült hangulatban a szokásosnál nagyobb figyelmet kapott az Európai Központi Bank (EKB) kormányzótanácsának ülése is, amely a várakozásnak megfelelően egy százalékon hagyta az irányadó kamatot, de kiterjesztette a rendkívüli likviditási intézkedéseinek a hatályát a jövő évre is. Erről Jean-Claude Trichet elnök számolt be csütörtök délután Frankfurtban. Elemzők szerint ez egyrészt jó hír a bankoknak, másrészt viszont aggasztó üzenetet is hordoz: a nyáron végrehajtott stressztesztek ellenére a pénzintézetek továbbra is rászorulnak erre a nem szokványos jegybanki támogatásra. Annak ellenére, hogy a második negyedévben mind az eurózóna, mind az unió összes gazdasága átlagban a vártnál gyorsabb iramban növekedett, lepipálva a Brüsszelből többnyire irigykedve fi gyelt Egyesült Államokat is. A negyedévi adatok azonban nagy ingadozásokat mutatnak az óceán mindkét oldalán, és messzemenő következtetéseket helytelen volna levonni egyetlen három hónapos időszakból. Ám elemzők is azt mondták, hogy mintha az amerikai gazdaság gyengébben, az euró pai erőteljesebben teljesítene, mint korábban gondolták.

Egy biztos, negyedéves összevetésben – azaz az előző negyedévhez hasonlítva – az eurózóna és a huszonhetek gazdasága egy százalékkal bővült, míg az amerikai csupán 0,4 százalékkal. (Az első negyedben viszont az EU csak 0,3 százalékot hozott össze, míg az Egyesült Államok 0,9-et.) Ha az előző esztendő azonos időszakait vetjük össze, akkor viszont azt látjuk, hogy az EU 1,9, az USA 3 százalékot tett hozzá nemzeti össztermékéhez (GDP). Ám Trichet óvatosságát magyarázza, hogy ez a kiugrónak látszó uniós teljesítmény Németországnak köszönhető, amely negyedéves alapon 2,2, éves szinten 3,7 százalékos tempóban loholt előre, s a nagy országok közül egyik sem tudott lépést tartani vele. Ráadásul a német gazdaságot az export húzta magával, de a keresletet a német termékek iránt nem az európai országok táplálták, hanem az ázsiaiak, és persze az Egyesült Államok.

Az EKB a maga részéről most úgy látja, hogy idén a júniusban prognosztizáltnál is gyorsabban, 1,6 százalékkal növekedhet az eurózóna, jövőre viszont csak 1,4 százalékkal. Az infláció két százalék alatt marad, idén 1,6, 2011-ben 1,7 százalékos lehet. Ám a svéd jegybank csütörtökön – két hónapon belül másodszor – kamatot emelt, 0,75 százalékra, mert tart az erőteljesebb gazdasági növekedés inflációs hatásaitól.

Brüsszelt még nem fertőzte meg az inflációs félelem, inkább az a riadalom ölt testet, hogy az EU lemarad a pénzügyi szabályozás átalakításában az Egyesült Államok mögött. A jövő hét elején a pénzügyminiszterek találkoznak, a hónap közepén rendkívüli csúcsot tartanak, a bizottság közben előkészíti a jogalkotási javaslatokat a stabilitási paktum átalakítására. Az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Tanács (vagyis a kormányok) csütörtökön is egyeztettek a pénzügyi felügyeleti rendszerről, minthogy a törvényhozók nagyobb jogköröket adnának a három – banki, biztosítói és értékpapír-piaci – testületnek, mint a kabinetek. A tervezett rendszerkockázati tanács élére a parlament az EKB elnökét nevezné ki, de például a britek ezt is ellenzik. Vita folyik arról is, vajon a több országban is tervezett, bevezetett bankadót külön alapba tegyék-e későbbi pénzügyi válságok költségének fedezésére, ahogy a németek szorgalmazzák, vagy a költségvetésbe folyassák be, ahogy a franciák akarják. Egységes véleményre kellene jutni, amikor az EKB és az Európai Bizottság is szigorú büntetésekkel sújtaná a túlzott deficiteket felhalmozó országokat.

Kompromisszum nyugdíjügyben?

Az államháztartási hiány előírt mértékének tervezett szigorúbb betartatása megnehezíti a magán-nyugdíjpénztáribefizetések beszámítását. Mint arról korábban beszámoltunk: augusztusban kilenc ország, köztük Magyarország levélben sürgette ezt, hivatkozva az általuk megkezdett és egyébként most az Európai Bizottság által is serkentett nyugdíjreformra. A görög válság hatására Német ország élesen ellenzi a számítás finomítását, könyvelési trükköt sejtve a háttérben, s nyilván a jelenlegi körülmények között nem lesz könnyű a poli tikusokkal megértetni a számviteliösszefüggéseket.

Az egyeztetések folynak, értesülésünk szerint Olli Rehn pénzügyi biztos rokonszenve zik az ötlettel, de nem kíván szembekerülni a németekkel.

Forrásaink szerint nem lehet szó a 2003 és 2008 között alkalmazott módszerről, hogy az uniós dokumentumokban két szám jelenjék meg államadósságként, de arról igen, hogy a túlzott deficitek okait jobban vizsgálják meg, és a büntetések kiszabásánál vegyék figyelembe a magán -nyugdíjpénztári befizetések – vagyis a költségvetésekbe be nem folyó járulékok – mértékét. A kilenc ország esélyét nemcsak az javítja, hogy a svédek is beszálltak a küzdelembe, s hogy a ma gánmegtakarításokösztönzésénél jobb ötlete az Európai Bizottságnak sincs a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának védelmében, hanem az is, hogy a nagy európai biztosító tár -sa ságok még a nyáron bedobták magukat, és aktívan lobbiz -nak Brüsszelben szerepük növeléséért.