Egyre több ügyfélnek okoz nehézséget hitelének visszafizetése

Népszabadság - Kovács Bence

A forint tartós gyengélkedése miatt rengeteg devizahiteles kerülhet nehéz helyzetbe. A svájci frankban jegyzett kölcsönöket jellemzően még 150-160 forintos árfolyam mellett vették fel, miközben az alpesi deviza június óta megrekedt a 200 forintos szint felett, tegnap pedig már jellemzően 222 forintot kértek a bankközi devizapiacon egy frankért.

Ha az utóbbi árfolyammal számolunk, az azt jelenti, hogy a devizahitelesek aktuális törlesztőrészlete csak a forint gyengülése és a frank erősödése miatt 38–48 százalékkal növekedett ahhoz képest, mint amennyit a válság előtt kellett fizetniük.

Valamelyest jobb a helyzet az euróalapú hitelek esetében. Ezeket a kölcsönöket döntően 245–255 forintos árfolyamon vették fel, miközben tegnap 287 forint körül mozgott az európai közös pénz, ami a törlesztőrészletek 12–17 százalékos emelkedését jelenti. A legrosszabbul azonban azok az adósok jártak, akik japánjen-alapú kölcsönüket nyögik. Az ázsiai devizában jegyzett hiteleket általában 1,45-1,55 forintos árfolyam mellett kötötték, a jen azonban a frankhoz hasonlóan „menekülő” deviza, így a válság alatt sokat erősödött. A japán fizetőszköz tegnap 2,68 forintot ért, vagyis a törlesztőrészletek 72–84 százalékkal nőttek csak az árfolyamhatás miatt.

A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) legfrissebb statisztikája szerint június végén a bankok által kezelt lakossági hitelek közül – érték alapján – már csaknem minden harmadikkal (30,5 százalék) volt valami probléma, szemben az előző negyedév végi 26,8 százalékkal. Ezen belül a legveszélyeztetettebb, a kilencven napnál régebben nem fizetett hitelek aránya a március végi 7,2-ről 8,1 százalékra nőtt.

Nem meglepő módon a forintalapú hitelek esetében valamelyest jobb a helyzet: ezeknél a problémás hitelek részesedése 25 százalék, ezen belül a kilencven napnál régebben nem teljesítőké 9,3 százalék. A devizaalapú kölcsönöknél gond 33,6 százalékkal volt, a kilencven napnál régebben lejárt tartozások aránya 7,3 százalék. Utóbbi ugyan jobb, mint a forintalapú hitelek esetében, ám a devizaalapú kölcsönöknél lényegesen több az újratárgyalt hitel (5,4 százalék, míg a forintalapúaknál 1,9), és különösen sok a kilencven napnál nem régebbi lejárt követelés (20,9 és 13,8 százalék).

A PSZÁF adataiból az ugyan nem derül ki, hogy a törlesztések megcsúszását, a hitelek bedőlését milyen arányban okozza a munkanélküliség megugrása, a forint árfolyamának alakulása vagy az, hogy az ügyfél egyszerűen túlvállalta magát. Az adatokból azonban arra lehet következtetni, hogy a devizahitelek többségénél nem az árfolyam ingadozása, hanem egyéb okok játszanak szerepet abban, hogy az adós nem tudja törleszteni a kölcsönét. Ha abból indulunk ki, hogy az árfolyam alakulása által nem érintett forintalapú hitelek milyen arányban válnak nem fizetővé, akkor azt kapjuk, hogy a nem rendben teljesítő devizahitelek kétharmada valami egyéb ok miatt vált problémássá, s „csupán” harmaduk lehet olyan kölcsön, melyet az árfolyam elszaladása miatt nem tud fizetni az ügyfél.

– A devizaalapú hitelt törlesztő ügyfeleknek általában nagyobb nehézséget jelent a kölcsönök visszafizetése, mint a forintalapú hitellel rendelkezőknek, mivel esetükben öszszeadódnak a reálgazdasági problémák, így a jövedelem csökkenése, a munkahely elvesztése és a gyenge forintárfolyam miatt megnőtt havi törlesztőrészlet – mondta lapunknak Toman Róbert, a Raiffeisen Bank lakossági hitelezési vezetője. Különösen igaz ez a svájcifrank-alapú hitellel rendelkezőkre, mivel az euróhoz képest az alpesi deviza árfolyama jelentősebb volatilitást mutatott az elmúlt időszakban – tette hozzá. Ennek ellenére az Ersténél nem számítanak arra, hogy a svájci frank mostani erősödése drasztikusan tovább rontaná a késedelmes hitelek arányát, még akkor sem, ha a jelenlegi árfolyam tartósan fennmarad. (A bank szakértője szerint amúgy szeptember közepéig még valamennyit visszakorrigál a frank árfolyama.) A pénzintézet szerint a „nagy ugrás” az elmúlt két évben már megvolt, mikor a 2008-as 140–160-as sávból 200 forint fölé nőtt az árfolyam. Emellett a bankok az utóbbi hetekben sorra jelentettek be olyan intézkedéseket, melyekkel csökkentik a devizahitelesek törlesztörészleteit: például alacsonyabb árfolyamot használva számítják ki a havi részletet, vagy visszatérítenek valamennyit az ügyfél törlesztőjéből.

Kisember

Kisember rosszkor volt rossz helyen, és mint utóbb kiderült, rossz döntést hozott. Miután sok évig gyűjtögetett, hogy lakást vásároljon, emiatt nyaranta nem utazott külföldre, nem vett autót, illetve nem cserélte le a régit újra, nem öltözködött a legutolsó divat szerint, nem vett fel fogyasztási hitelt plazmatévére, nem váltogatta félévente a mobilját, szökőévben egyszer ült be moziba és étterembe, munkahelyére az ebédjét otthonról hordta. Vagyis Kisember kislábon élt, mert célja volt, osztott-szorzott, tervet készített, és végül döntött: belevág a lakásvásárlásba.

Kisember szerencsésnek érezte magát, mert megtalálta a megfelelő lakást, és mert kapott hitelt. Az egész adás-vétel olajozottan lezajlott, a lakásmaffia sem került képbe. Kisember berendezkedett új otthonában, gyereket vállalt, és élte kisemberes életét, ami továbbra is szerény volt, takarékos, feltűnéstől mentes. A nagy gazdasági válságnak sem tulajdonított kezdetben jelentőséget, különösebbet nem, mert gondolta, az nagyjából annyira érintheti őt, mint a cunami hajdan.

Aztán jött a filmszakadás, minden olyan hirtelen történt: elszabadultak a devizaárfolyamok, összeomlott a lakáspiac, munkahelyek tűntek el, és állástalan ismerősök tűntek fel. Kisember elkövette azt a hibát, hogy a bankjában rákérdezett, hogy mennyi is a tartozása. Azt hitte, viccel a kedves hölgy, amikor több millióval nagyobb összeget mondott, mint amennyit valaha felvett, nem beszélve a sok hónap alatt már befizetett sok százezer forintról.
Kisember már nem aggódik a svájci frankos lakáshitele miatt. Abban a nem éppen kivételes helyzetben van, hogy tudja, a kölcsöntörlesztéséből hátralévő tizenhárom évben lehetetlen minden hónapban, minden fordulónap előtt idegbajt kapni. Azt ugyanis csak egyszer lehet, és az egy életre szól. Mint a lakáshitele, ami önálló életre kelt, burjánzik, szaporodik, és úgy tűnik, már örökké az övé marad. Jó esetben a lakásával együtt.

Sándor Tünde