Léböjt a gyümölcspiacon
A hazai zöldség- és gyümölcspiacon a feketén értékesített termények aránya eléri a negyven-hatvan százalékot – állítják hozzáértők. Leggyakrabban a hivatalos piacokat, kereskedőket megkerülve lépnek a feketézők, többségük célja azonban ma már nem is a közvetítés, hogy a nepperkedéssel felhizlalt árakból hasznot húzzanak, „csupán” a számla nélküli bizniszelés sajátosságára építve a 25 százalékos forgalmi adót nyúlják le. – A zöldség- és gyümölcspiacot megöli a magas áfa, így az ágazat nem tud fejlődni, miközben az import folyamatosan nő – hívja fel a figyelmet Mártonffy Béla, a FruitVeb Magyar Zöldég-Gyümölcs Szakmaközi Szövetség és Terméktanács ügyvezető igazgatója.
Pedig jelentős értékről van szó, hiszen az itthon megtermelt zöldség és gyümölcs értéke évi 200 milliárd forint, s mire ez az ipar, illetve a kereskedelem közvetítésével a fogyasztóhoz eljut, már eléri a 400 milliárdot. Az ügyvezető szerint ekkora üzletben a 25 százalékos áfa ellopása már jelentős kísértés. Mindezen csak olyan átfogó reformmal lehetne változtatni, aminek részeként tíz százalék alá csökkentenék a forgalmi adót, s olyan szabályozást léptetnének életbe, ami a fogyasztói piac negyven százalékát uraló áruházláncok beszerzőit arra késztetné, hogy előnyben részesítsék a hazai árut. Ehhez viszont nagy tételben, kiegyenlített minőségű magyar árut kellene a termelőknek előállítani. Erre viszont csak a szövetkezetek, vagy ezek szövetségei képesek, ahogy ez történik a régi uniós tagállamokban, vagy Lengyelországban, ahol a kormányzat korábban ébredt, alacsony áfával és más kedvezményekkel, mérsékelt bürokráciával segíti a termelők értékesítési szövetkezeteit.
Amíg ez nem lesz így Magyarországon, addig értékesítési lehetőségként megmarad az ügyeskedés és a nagybani piac. A zöldség- és gyümölcstermelő, ha portékáját nem egy helyi, legális nagykereskedőnek akarja eladni meglehetősen nyomott áron, akkor maradnak a nagybani piacok. Közöttük is a legnagyobb a Budapesti Nagybani Piac. Ide azonban elindulni sem érdemes kiskocsi, szék és kempingágy nélkül. Az éjfélkor nyíló piac reggeli hétig van nyitva és gyakori eset, hogy a vevő kereskedők az utolsó pillanatig várnak, hogy a már kifáradt termelővel megegyezzenek. De ezt a termelők már megszokottnak mondják, annál inkább panaszkodnak a piacot működtető szervezet hozzáállására.
A napi piacozás az áru felrakásával kezdődik, majd hosszú utazással és a piac előtti sorban állással folytatódik. A piac pénztáránál megváltott napijeggyel még várni kell este fél hétig, ekkor lehet a szállítójárművel a bekötőútra kanyarodni. Itt további várakozás következik míg fél tízkor a biztonsági őrök megengedik, hogy a kiskocsin behúzzák az friss árut az eladótérre, s megkezdődhet az üzletelés. A nagyobb tétellel a szállítójárművek éjfélkor léphetnek a piac területére. Ez így leírva talán korrekt eljárásnak tűnik, de a piacot járó termelők szerint a procedúra értelmetlen és megalázó, s elsősorban a kereskedők és a nepperek érdekeit szolgálja.
Papi Ferenc Bács-Kiskun megyei zöldség- és dinnyetermelő kisteherautójával a nyári hónapokban évek óta rendszeresen jár a nagybanira. Már beletörődött abba, hogy sokat kell várni és kiskocsiján harmincládánként tudja áruját úgy behúzogatni, hogy a sorompók előtt előbb le kell rakni, majd a sorompón túljutva később fel kell rakni az árut. – A Fidesz azt ígérte, könnyít a kistermelők és a családi gazdálkodók helyzetén, de eddig nem történt semmi – mondja. Pedig szerinte nem nagy dologról lenne szó, hiszen a „bérletesek” már ekkor is bemehetnek a teherautóval.
Ifjabb KisMiklós, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége ifjú gazda tagozatának elnöke hat éve maga is olyannyira rendszeres látogatója a piacnak, hogy már a „bérletesek” közé tartozik, ami annyit tesz, hogy a gyümölcssoron egy helyet bérel, s ezért az értékesítéskor időbeli előnyt élvez az alkalmi látogatókkal szemben, hiszen korábban viheti portékáját a kínálóhelyre. A nyársapáti alpolgármester, aki egyben a helyi szövetkezet tagjaként gyümölcstermelő is, nem tud jobb megoldást a jelenlegi rendszernél, mert szűkös a nagybani rendelkezésére álló területet. Úgy véli, hogy a korábbi épületfejlesztések, logisztikai beruházások is inkább a feldolgozók és a kereskedők érdekeit szolgálták, nem az eladóteret növelték. Annyit azonban elmondott, hogy a Fidesz változtatni kíván amezőgazdaság értékesítési szerkezetén, s ez a nagybanira is vonatkozik, amint megváltozik a fővárosi önkormányzat vezetésének összetétele, ugyanis a helyhatóság többségi tulajdonosa piacnak.
Házi Zoltán, a Budapesti Nagybani Piac Zrt. vezérigazgatója lapunknak elmondta: valahogy rendet kell tartani az 1100 bérlettel rendelkező állandó eladó és a nagyobb piaci napokon megjelenő 2000–2500 termelő, valamint a nagyszámú kereskedő között. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a nyitva tartás éjféltől reggel hétig tart, tehát a piac azzal már előnyt biztosít, ha éjfél előtt beengedik a termelőket. – A nyitvatartási és árusítási rendet legalább ötven szakmai, érdekképviseleti szervezettel egyeztetve állították össze – teszi hozzá. Mártonffy Bélától megtudtuk azt is, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint csak akkor működhet rendben egy ország zöldség- és gyümölcspiaca, ha a termelők szövetkeznek,
s ezek a szövetkezetek második, harmadik lépcsőben újabb közösségi értékesítő platformokat létrehozva tárgyalnak a felvásárlókkal. Elvben így van ez Magyarországon is, csakhogy a már megalakult szövetkezetek (tész) magukra maradtak, és a különböző hatóságok emberei is hamar megtalálják őket, ezért a termelőknek is többletköltséget okozva be kell tartaniuk minden pénzforgalmi és élelmiszerbiztonsági szabályt. Ráadásul a mostani hitelhiányos időszakban a két hónapos vagy még annál is hosszabb fizetési határidejükkel nem igazán lehetnek jó partnerei a gazdáknak, ezek után nehéz megmagyarázni egyegy termelőnek, hogy miért ne adja át áruját egy olyan vállalkozónak, aki igaz, számla nélkül, de azonnal fizet.