Manapság egyre több szó esik vásárlói tudatosságról, környezettudatos magatartásról, és ínségesebb időkben talán érzékenyebben reagálunk a körülöttünk élők problémáira is. Ragaszkodóbbak leszünk, a piacon mindig ugyanattól az árustól vesszük a zöldséget és a húst, és megrendeljük a tanyasi tojást a kendős nénitől előre, hogy tudja, számíthat ránk. Egy csokor petrezselyem vásárlásánál éppoly fontos a kölcsönös bizalom, mint egy ház felépítésénél. A néninek elhisszük, hogy a zöldségen nincs vegyszer, és hitelt adunk a mester szavának, amikor azt mondja, biztonságos az elektromos hálózat. A személyes kontaktus szintjén mindez jól működik, de mit tegyünk az áruházak polcain felhalmozott tengernyi termékkel. Honnan tudjuk, melyiket kell választanunk a bőséges kínálatból, melyik a jó, melyik a hazai?

Vannak ugyan olyan üzletláncok, amelyekben kizárólag magyar áru kapható, a legtöbb áruházban azonban nincs elkülönített polc a honi termékek számára. Valljuk be, ezt nehéz is lenne megoldani. A portékán elhelyezett címke viszont sajnos sokszor rosszul olvasható, és nem mindig ad választ az eredet kérdésére. Pedig ha két azonos minőségű, közelítőleg megegyező árú termékről van szó, jó érzés a magyart választani. Mi hát a teendő?

Figyeljük a védjegyeket. Igaz, abból is többféle van, de abban biztosak lehetünk, hogy a „Magyar termék”, a „Kiváló magyar élelmiszer”, a „Magyar termék nagydíj” vagy a „Premium Hungaricum” védjeggyel ellátott termékek Magyarországon készültek, és minőségüket a védjegy szavatolja.