– Azon kevesek közé tartozik, aki vélhetően tudja, milyen változások lesznek az életünkben júliustól. Osszon meg velünk néhány részletet.

– Gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Ennek középpontjában a növekedés beindítása, a foglalkoztatás növelése és az egyensúly áll. A bürokrácia leépítése szinte azonnal több százmilliárd forintot hozna.

– Hogyan?

– Intézmények megszüntetésével, összevonásával, a felesleges jogszabályok törlésével. A másik fontos terület az adózás. Az év közepétől elindul egy hároméves adócsökkentési program. Hogy mi kerül be az első szakaszba, az a Varga Mihály által vezetett tényfeltáró munkacsoport jelentésétől függ, ami június elejére készülhet el. Számításaink azt mutatják, ha sikerül bevezetnünk a tervezett intézkedéseket, a várt visszaesés helyett ténylegesen növekedhet a gazdaság, mégpedig 0,5-1 százalékkal. Ez az 1 százaléknyi javulás 100 milliárd feletti bevételi többletet jelentene a költségvetésnek.

– Vagyis mégsem eshetne vissza 2-4 százalékkal a gazdaság idén, ahogy azt a Fidesz-környéki közgazdászok állították korábban. Pontosan milyen változásokra készülhetnek a vállalkozások?

– Több tervet vizsgálunk, de még nem döntöttünk. Mind a fogyasztást, mind a beruházást serkenteni kell. A beruházást az uniós pénzek lehívásával lehet gyorsítani, a foglalkoztatást a bürokrácia mérséklésével lehet javítani. A fogyasztást pedig azzal lehet növelni, ha az embereknél több pénz marad. És 200-250 milliárdos tartalékot látok még a korrupció elleni sikeres fellépésben.

– Maradva a cégeknél, lesznek-e a terheiket közvetlenül befolyásoló jogszabályoknál, mint a járulék, az iparűzési adó vagy a társasági adó, még idén változások?

– Mind a hármat vizsgáljuk, de mint mondtam, döntés később születik. Nem néhány adóintézkedéstől várom, hogy a növekedés beinduljon, több lábon áll a programunk.

– A fogyasztás serkentéséhez megfelelő eszköz lenne az áfakulcs csökkentése. Ez szerepel a tervek között?

– Most nem szerepel, stabilizálni szükséges a bevételeket.

– A kedvezményes kulcsoké sem? Alig egy hónapja Varga Mihály látott erre lehetőséget, például az élelmiszereknél.

– Kivételek lehetnek. A hároméves adóprogramban el kell érnünk, hogy a jövedelmekről a fogyasztásra helyeződjön a terhelés súlypontja. Az biztos, hogy amíg az uniós, illetve a magyar gazdaság érezhetően be nem indul – amit 2013-ra várunk –, addig a 25 százalékos felső áfakulcsból nem tudunk visszavenni. Máshol igen, így a jövedelmek adójánál, a járulékoknál, továbbá az adónemek számában. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot is, hogy év közben többször változnak az adójogszabályok. Mindezek azt eredményezhetik, hogy a 100 legalacsonyabb adóterhelésű ország közé kerüljünk három év alatt a mostani 151. helyről.

– A felső áfakulcsunk ennél magasabb sem lehet, mert az EU szabályai ezt nem teszik lehetővé. A fogyasztási célú adóknál tehát nagy mozgástér nincs. Nem gondolták meg magukat a vagyonadóval kapcsolatban?

– Vagyonadót nem tervezünk, mert egy felzárkózó országban a vagyon halmozódására van szükség. Figyelembe kell venni, hogy egy nyitott gazdasági környezetben a vagyon felhalmozódása nem kötődik az adott országhoz: ha megadóztatják, akkor elmegy. Ingatlanvagyont szeretnénk, vállalkozói vagyont, nem likvid vagyont, ami Ciprustól a Kajmán-szigetekig bárhová vándorolhat.

– Tehát nem ért egyet azzal az adófilozófi ával, hogy míg a jövedelmet könnyen el lehet titkolni, addig a vagyont nem, ezért érdemes inkább az utóbbit adóztatni?

– Ellenzem ezt az elvet. Egy zárt gazdaságban ez működhet, de egy nyitottban nem. A jövedelmet el lehet titkolni, a vagyont pedig el lehet vinni.

– Az ingatlanvagyont azért nehéz elvinni.

– Az ingatlanvagyont eredményező pénzt viszik el. Inkább nem fektetik be; erről sok információm van vállalkozói körökből. Pedig Magyarország ingatlanfejlesztési központ lehetne.

– Nem az üzleti célú ingatlanvagyon a célpontja a vagyonadónak, hanem a lakás céljára szolgáló értékesebb villák, családi házak.

– Ötéves mélyponton van az építőipar, zuhan a lakásépítés. Itt egy ingatlanboomra van szükség.

– Hároméves adóprogramról beszél, de korábban már hallottunk négy meg hatéves programokat is – előbbi alatt a cégeknél, utóbbi alatt a lakosságnál kellene elérni a térségi átlagot. Hogy viszonyulnak egymáshoz ezek az időtávok?

– Nem zárják ki egymást. Remélem, már az első három évben el tudjuk érni, hogy a térség átlaga alá kerüljön az adóterhelés.

– A vállalatoknál és a lakosságnál egyaránt?

– Először a cégeknél. A legfontosabb kiindulópontunk az, hogy négy és hat év alatt a térségben a legjobb adórendszerünk legyen. Az első három évben a teljes terhelést mutató listán a legjobb 100-ba kell kerülnünk.

– Mekkora lehet Magyarországon idén az államháztartási hiány?

– Az előrejelzések szerint 18 uniós tagországban meg fogja haladni az 5 százalékot a deficit. Kivétel nélkül magasabb lesz a hiány, mint amit terveztek. Magyarországon is ez a helyzet. Az általam ismert valamennyi megbízható előrejelzés nagyobb számotmutat,mint az elfogadott 3,8 százalék. Azt még nem tudjuk, hogy mennyi lehet, azt viszont tudjuk, hogy mennyi nem lehet: 7 százalék feletti. Bármit is talál Varga Mihály és munkacsoportja, az eredeti hiány kétszeresét meghaladó deficitet nem engedhetünk meg. A 4,5-6,5 százalékos sávban lehetséges a hiány, és a tárgyalásaink alapján a pénzpiacok egy hiteles kormánypolitika esetén ezt el is fogadnák.

– Még úgy is, hogy az elmúlt hetekben egyik csapás éri a másik után az EU-t a görög válság miatt, és mindenki a költségvetési megszorításokról beszél? Magyarországgal kivételt tennének a pénzpiacok egy ilyen helyzetben?

– Magyarország 2010-ben a GDP 4 százalékát elérő, vagyis mintegy 1000 milliárdos megszorítást hajtott végre. A pénzpiac ezért nem elsődlegesen a hiányt fi gyeli, hanem az adósság alakulását, a növekedés kilátásait és a foglalkoztatást. Fejlettségi szintünkhöz képest magas az adósságunk, nálunk a leggyengébb a növekedés, és legalacsonyabb a foglalkoztatás. Ha ezekben hiteles programot tudunk felmutatni, akkor az egyensúly is fenntarthatóvá válik. Ez szerintem elfogadható a piacok számára.

– A hitelnyújtók, mint az IMF és az EU azonban a hiányra figyelnek, őket kell elsőként meggyőzni a kormányprogramról. Folynak már egyeztetések e két szervezettel?

– Informálisan folyamatosan tárgyalunk velük.

– Onnan milyen visszajelzést kaptak, hogy fogadnák a magasabb hiányt?

– Várják az új gazdaságpolitikát. Ha az hitelesen bemutatja a valódi helyzetet, és ahhoz igazítottan tesz lépéseket, akkor az eredmény pozitív lesz.

– Előlegezze meg a megállapodás eredményét: a két szélső érték, vagyis a 4,5 és a 6,5 százalék közül melyikhez lesz közelebb a hiánycél?

– Az öt és hat százalék közötti sávon belül állapodhatunk meg.

– Ahhoz, hogy a piacok rábólintsanak a programra,még egy feltételt biztos teljesíteni kell: meg kell erősíteni a kormány együttműködési szándékát a monetáris politika irányítójával, az MNB-vel. Az erről folytatandó egyeztetéseken megfelelő partnernek tekinti Simor András jegybankelnököt?

– A pénzügypolitikáért felelős kormánytagként a mindenkori jegybank vezetésével kell együttműködnöm. A véleményem pedig az, hogy a jegybank 2003 nyara óta súlyos szakmai hibákat követett el: engedték a devizahitelezés elterjedését, kizárólag az inflációra koncentráltak. Látjuk, milyen eredménnyel.

– A jegybanktörvény írja elő az árstabilitás biztosítását elsődleges célként, a parlament tudja megváltoztatni az idevágó törvényt. Mind Járai Zsigmond, mind Simor András erre a paszszusra hivatkozott, amikor kritika érte az MNB-t.

– A jegybanki célok közötti arányok 2008 októberétől borultak fel. Egyedül az infláció elleni küzdelmet tartották szem előtt, el is vesztették a csatát. Pedig a monetáris eszközöknek széles tárháza van. Az MNB súlyos szakmai hibákat vétett, és úgy tűnik, ezekből nem tanult.

– Alkalmasnak tartja Simor Andrást a jegybank vezetésére?

– Ezt nem tudom megítélni.

– Most mondta, hogy nagyon súlyos hibákat követett el az MNB.

– A nemzeti bank vezetési struktúrájára vonatkozott a megjegyzésem. A monetáris politikát nem egyedül Simor András irányítja.

– Vagyis mások felelőssége is felvethető?

– A kormányban egyszerű a helyzet, ott nincsen monetáris tanács, a miniszterelnöké, illetve a minisztereké a felelősség. A jegybankban más a helyzet.

– Úgy érti, hogy a monetáris tanács tagjainak le kellene vonniuk a megfelelő következtetést az elmúlt másfél évben történtek miatt, és le kellene mondaniuk?

– Igen, így gondolom.

– Hogy működne az állami devizahitel-átváltási alap, amiről a minap beszélt?

– Nagyjából háromszázezer család van kitéve a veszélynek, hogy a devizaalapú hitelüket nem tudják rendben törleszteni. Őket az állam és az MNB csalta be a devizahitelezés csapdájába. Nem arról van szó, hogy minden devizahitelt váltsunk át forintalapúvá, hiszen a 24 milliárd eurós állomány konvertálása megrendítené a forintot. Aki viszont át akarja váltani, az fordulhasson egy ilyen alaphoz. Ha a későbbiekben nem tudja fizetni az immár forintalapú törlesztést, akkor a tulajdonát átválthatja bérleti jogra. Az ingatlan tulajdonjoga a követeléskezelő alaptól az önkormányzatokhoz kerülne, ahol meg kellene állapodni az állampolgárral a bérleti díjról.

– Tehát olyan jelzálogjogról beszélünk, amelynek az önkormányzatok lennének a jogosultjai, és egy bérleti jogviszony alakul ki az adós és a helyhatóság között. Idővel visszaszállhat az eredeti tulajdonosra a tulajdonjog, ha rendben törleszti a tartozását?

– Igen, ez is a lehetséges megoldások közé sorolható.

– Okulva a történtekből, szükségesnek tartja a devizahitelezés korlátozását?

– Korlátozni nem kell, de feltételeket szabni igen. Például ne lehessen egyoldalúan módosítani a szerződéseket.

– De ezt már most sem lehet.

– A gyakorlatban nem így van.

– A PSZÁF sem látja elmegfelelően a feladatát? Farkas Ádám pozíciója is megrendülhet?

– Senkit nem kívánok felszólítani semmire. Mindenkinek a saját lelkiismeretével kell elszámolnia,

– Elégedetlen a PSZÁF munkájával?

– Elégedetlen vagyokminden, az állami hatókörbe eső szabályozó pénzügyi intézmény munkájával. Persze rossz kormányzati politikát nehéz jó pénzügyi szabályozással kiszolgálni.

– Hogy képzelik a közműdíjak kordában tartását?

– A költségek felülvizsgálatával. Az ezért felelős kormánytag, Fellegi Tamás a következő hónapokban tárgyalni fog valamenynyi meghatározó közműcég vezetőjével.

– Leülnek mondjuk az E.ON képviselőjével, aki bemutatja a cég költségszerkezetét, közösen megállapítják, hol lehet még megtakarítást elérni, majd a cég önként és dalolva ehhez igazítja a díjpolitikáját?

– Mint említettem, ez a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozik, de elmondom, hogy történt ez 2001-ben: akkor több mint 10 százalékos áram- és gázáremelést javasoltak a cégek. A Magyar Energia Hivatal felülvizsgálta a költségeket, és a cégek lemondtak az igényükről. Magyarországon az osztrák villamosenergia-árak kétszeresét fizeti az itteni termelő. Amikor az osztrák gyáriparosokkal tárgyaltunk, az elnökségi tagok tették szóvá, hogyMagyarországon kétszer annyit fizetnek az itt termelő osztrák cégek, mint Ausztriában. Nem lehetséges úgy versenyezni, hogy egy meghatározó termelési tényezőben ekkora különbség van.

– Beépülhet az árplafon, például infláció feletti emelést nem enged majd az energiahivatal?

– A kormány minden megoldást megvizsgál, ami az antiinfl ációs politika körébe tartozik és kordában tartja az áremelkedést.

Matolcsy nem tiltaná a devizahitelezést, de feltételeket szabna