A válság újra népszerűvé tette a számlázást

Kurucz Árpád

Minden ötödik-hatodik magyar állampolgárra jut egy vállalkozás Magyarországon – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataiból, miszerint a regisztrált gazdasági szervezetek száma tavaly meghaladta az 1,68 milliót. A számuk a globális gazdasági krízis ellenére nő. Tény az is, hogy a gazdálkodó szervezetek között nagy számban vannak a kényszervállalkozók, kettős foglalkoztatásúak, akik vállalkozókként valójában csak fizetésüket veszik fel az őket alkalmazó cégtől. Ugyancsak a KSH adatai szerint az említett körből – a leadott adóbevallások alapján – gazdasági tevékenységet valóban végző vállalkozások, azaz működő gazdasági szervezetek száma 2007-ben csupán 688 ezer volt. Ezek alapján a hazai vállalkozásoknak csupán alig több mint 40 százaléka végez érdemi tevékenységet. Ide kell azonban érteni azokat a tisztességesen adózó evásokat is, akik szintén a fi zetésüket próbálják meg alacsonyabb közteherrel felvenni. Valójában tehát még szűkebb az a kör, amelyik tényleg hozzátesz a gazdaság teljesítményéhez: becslések szerint a valós kis- és középvállalkozások (kkv) száma 120-130 ezerre tehető, ráadásul az uniós mércével nagyvállalatnak tartott cégek száma ma Magyarországon alig haladja meg az ezret.

Adódik a kérdés, hogy ha ilyen vegyes összetételű a vállalkozói réteg, hogy lehet jól, alaposan megtervezni és végrehajtani a gazdaságpolitikát. Milyen számítások alapozzák meg a támogatási pályázatokat, a célok és a nagyságrendek meghatározását, és hogy lehet a legkisebb, de életképes vállalkozásokat „megtalálni” a kiírásokkal? A felvetés jogosságát leginkább az internetes cégtárat is működtető Opten Informatikai Kft. adatai támasztják alá: eszerint az elmúlt 5 évben a 3 fő és 10 millió forint alatti vállalkozások évente mindössze alig 100 esetben nyertek el európai uniós pályázati forrásokat.

A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) részéről hangsúlyozták: igyekeznek a pályázatok elkészítésekor a gazdálkodói szervezetek számát tartalmazó egyszerű adatsorból a lehető leginkább kiszűrni az említett torzításokat. A célcsoport megállapításánál –az APEH-adatok alapján – olyan objektív kritériumokat vesznek alapul, mint például a minimum egy bejelentett alkalmazott, pozitív saját tőke, egy főre eső, legalább négymillió forintos árbevétel – e paraméterekkel szerintük már az első körben kiszűrhetők a valós tevékenységet nem végző vállalkozások. De gazdasági és adminisztratív mutatókat is vizsgálnak, így a minisztérium által említetteken túl gyakori, hogy legalább 1-2 teljes lezárt üzleti évet vagy az árbevétel-változás mértékét is elkérik – jegyezte meg Csorbai Hajnalka, a pályázatokat is jegyző Opten Informatikai Kft. stratégiai igazgatója.

Dávid Ferenc, a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára szerint a Bajnai-kormány részéről tapasztaltak olyan erőfeszítéseket, amelyek révén a valós gazdasági tevékenységet is végző vállalkozói kört próbálták a pályázati fókuszba helyezni.Véleménye szerint a komolyabb problémát „kicsit arrébb kell keresni”. A mikrovállalkozói kör – s ebbe azok is beletartoznak, akik kényszerből ugyan, de mégiscsak vállalkoznak – nehezen fér hozzá a pályázati pénzekhez, miután nem ismerik a forráshoz jutás útját.

Olyan dolgokat igényelnek és kérnek tőlük, amelyeket nem képesek biztosítani, ilyen például a több évre szóló árbevétel-kalkuláció. – A kiírásokban világos preferenciákra lenne szükség –mondja, s ezzel az Opten szakemberei is egyetértenek. Emellett a pályázati pénzeket elosztó transzferszervezeteket egy kézbe kellene helyezni, s ezek méretét is érdemes lenne racionalizálni. Így a pénzek kisvállalkozásokhoz való eljuttatása sokat javulna. Pontosan ezen hibák miatt például az utóbbi időszak munkahelyteremtő pályázatainak eredményét csak közepesnek tartja.

Mindezek alapján bizony lenne mit javítani a pályázati rendszeren, még úgy is, hogy az NFGM-nél fontosnak tartották megjegyzeni: „a kkv-szektor számára kiírt pályázatoknál egyetlen jellemző problémáról tudunk beszámolni, a túljelentkezésről a rendelkezésre álló kerethez képest”. Az Opten részéről is elmondták, hogy több olyan kiírás akad, ahol többszörös a „túljegyzés” és több ezer a nyertesek listája. Ők azt tartották fontosnak hozzátenni, hogy nem ártana lerövidíteni a bírálathoz szükséges időt.

Az elnyert források nem tűnnek kidobott pénzeknek. Az Opten adatai szerint az uniós pénzekből részesülő kkv-k a támogatást követően átlagosan 19 százalékkal tudták növelni árbevételüket, míg a pályázatokat nem nyerőknél ugyanez a mutató csupán 4,7 százalék volt. A helyzetüket nehezíti ugyanakkor, hogy az egy-két személyes vállalkozások, egyéni vállalkozók nem hitelképesek. Amit persze az is erősít, hogy sok munkanélkülivé váló – más lehetőséget nem látva – most kezdett vállalkozásba. Tóth István János, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetének (MTA KTI) tudományos főmunkatársa szerint utóbbi fejlemény konjunkturális hatásokkal is magyarázható. Gyengülő gazdasági környezetben a kényszerből vállalkozást indítók száma szinte törvényszerűen emelkedik. Már csak azért is, mert a munkaadók sokszor „kiszervezik” alkalmazottaikat és lényegében bújtatottan újra foglalkoztatják őket. Ennek elkerülésére olyan feltételeket kellene teremteni, hogy ne érje meg az ilyen lépéseket végrehajtani a munkaadóknak: szükség lenne az élőmunkára rakodó adók csökkentésére, az adórendszer egyszerűsítésére, ami közvetve az adótudatosság erősítéséhez is hozzájárulna. Tóth István János hangsúlyozta, hogy a kisadóknak (eva, ekho) semmi értelmük sincs, csupán az említett adótudatosságot rombolják.

Az említett módon adócsalásba kényszerített munkavállalók visszaterelése a legális foglalkoztatotti jogviszonyba a következő években ráadásul nem lesz egyszerű folyamat. Most ugyanis nem várható a munkanélküliség olyan gyors csökkenése, mint 1993–94-et követően, amikor is a külföldi cégek nagy számban találták meg Magyarországot – fejtegette a KTI tudományos főmunkatársa.

Az Opten stratégiai igazgatója szerint a kényszervállalkozás Magyarországra jellemző probléma, a környező országokban, s különösen Szlovákiában a kedvező adórendszer miatt keveset találni ilyet. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben több magyar cég is áthelyezte székhelyét Szlovákiába és munkavállalóit is ott jegyeztette be. Tudósítónk jelentése szerint Szlovákiában a munkavállalók 85 százaléka alkalmazott, a többi a különböző jogi lehetőséget kihasználó vállalkozó. Robert Fico kormánya két éve a munka törvénykönyve módosításával igyekezett csökkenteni a kényszervállalkozások számát, de nem sok sikerrel. Az arányok csak minimális mértékben változtak, habár például a módosított jogszabály alapján az elárusítónők és a különböző szolgáltatásokban alkalmazott személyek már nem lehettek vállalkozók. A gazdasági válság hatására tavaly 12,66 százalékra ugrott meg a munkanélküliek aránya, amely 2005 márciusa óta a legmagasabb Szlovákiában. Ezzel párhuzamosan emelkedett az egyéni vállalkozók száma. (Sz. J. P.)

A költségvetési tervezésben nem okoz problémát a kényszervállalkozások nagy száma, a bázis hatások folyamatos figyelemmel kísérésével kiszűrhető ez a hatás, tény viszont, hogy az önfoglalkoz tatók ekkora száma egy hozzánk hasonló méretű gazdaságban káros jelenség – mondta lapunknak Oszkó Péter pénzügyminiszter. Ezekből a vállalkozásokból az elvárható mértékű adó befolyik, járulék viszont nem, ezért is kellett bevezetni ez évtől a tevékenység valós értéke szerinti járulékalapot, állítja a tárcavezető, aki szerint a kisadók közül az ekho eleve rendszeridegen volt, míg az eva feltéte lei lassan elérik a normál adó zásét, így előbb-utóbb ezt az adóne met is meg kell szüntetni. (B. F. Z.)