Vészjelzések a gazdaság főszereplőitől
– A Magyarországon működő amerikai és német vállalkozások érdekeit képviselő kamarák (AmCham és DUIHK) a Joint Ven ture Szövetséggel közösen helyzetelemzést készítettek és kidolgozták javaslataikat az új kormány számára. Melyek a javaslatcsomag sarkalatos pontjai?
– Négy kérdéskörben fogalmaztuk meg, mivel lehetne az ország és a külföldi befektetők közérzetén javítani. A közigazgatási reformról, az adóreformról, a munkaerőpiac és oktatás gondjairól, valamint a transzparenciával, illetve annak hiányával kapcsolatos problémákról van szó. E négy témakörben összeállítottuk az úgynevezett fehér könyvünket, amelyet eljuttattunk a pártokhoz és amiről csütörtökön tájékoztatjuk a közvéleményt. Hasonló kórképet és a hozzá tartozó „feladatgyűjteményt” már többször is felállítottunk. Politikai fogadtatásuk terén jó és rossz tapasztalataink egyaránt vannak. A jók közé sorolom, hogy folyamatos követeléseink eredményeként a felsőoktatásban nagyjából két éve már nő a mérnökhallgatók száma, és felértékelődik a reáloktatás szerepe. A kudarcaink közé tartozik viszont, hogy az adóreformra hat éve nem tudjuk rávenni a kormányt. Nem fenntartható, hogy 10 millió emberből csak 3,6 millió a foglalkoztatott, személyi jövedelemadót viszont ennél lényegesen kevesebben fizetnek. Elképesztően magas a minimálbéresek száma is. Ez nem megy, így az egész rendszer fenntarthatatlan. A fehérgazdaság állja a fekete- és szürkegazdaság által be nem fizetett terheket. Közteherviselés gyakorlatilag nincs. Érdemi lépés adóügyben évek óta nem történt. Négy éve a két választási forduló között kiáltvánnyal fordultunk a politikai pártokhoz 21 gazdasági szervezettel közösen. Szóltunk, hogy baj lesz, ha nem nyúlunk az adórendszerhez. Lett is, hiszen a 27. helyről az 59.-re csúsztunk vissza a World Economic Forum versenyképességi ranglistáján.
– Milyen változtatásokat szorgalmaznak az adórendszerben?
– Olyan adóreformot szeretnénk, amely arra ösztönöz, hogy minél többen legálisan dolgozzanak, jelentősen növelje az adófizetői kört, és végeredményben csökkentse az egy adózóra jutó adóterhelést. Most kevesen fizetnek sokat, ahelyett, hogy sokan fizetnének keveset. Ez ilyen egyszerű. Számháborúba egyébként nem mennék bele, hogy mit mennyivel csökkentsenek vagy éppen emeljenek, ez nem a mi dolgunk. Arra ott van a teljes kormányzati apparátus, hogy kidolgozza a reformot, amelynek azt kell szolgálnia, hogy hatékonyabban működjön a magyar gazdaság, látványosan javuljon tőkevonzó és tőkemegtartó képessége, valamint regionális, sőt globális versenyképessége. Tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi adóstruktúra taszítja, nem pedig vonzza a befektetőket. Hogy ez ne így legyen, strukturális döntéseket kell végre meghozni, méghozzá nagyon gyorsan. De nem csak nagy dolgokról van szó. Tíz éve sikertelenül küzdünk az ellen, hogy az itt dolgozó topmenedzserek bérét terhelő tb-járuléknak felső korlátja legyen, ahogy a régió összes országában. Az a külföldi menedzser, aki itt legálisan sokat keres, befizetése után semmilyen szolgáltatást nem kap cserébe, miközben a költségvetés ebből származó bevétele elhanyagolható. Több vállalat is részben ezért helyezte át Magyarországról regionális központját Svájcba, Liechtensteinbe vagy Prágába, mert azt mondták, hogy nem tudják idehozni topmenedzsereiket, mert borzasztó sokba kerül. A vezetők elköltöztek, a magyar beosztottjaik pedig állás nélkül maradtak. Kinek jó ez?
– Kíméletlenül ostorozzák a korrupciót, az átláthatóság hiányát. Hogyan lehetne javítani a helyzeten?
– A korrupció kulcsszerepet játszik a versenyképességünk romlásában, de emellett az információhoz jutás akadályozása is komoly problémát jelent. Mindkettő befektetőriasztó hatású. A korrupció melegágya a közbeszerzés. A közpénzek milliárdjainak elköltéséről az adófizetőknek nem adnak gyakorlatilag semmilyen információt. Elképzelni sem tudom, mi lehet az akadálya, hogy az eredmény mellett a döntés minden egyes eleme nyilvános legyen, úgy, mint rengeteg helyen a világban. Azt szorgalmazzuk, hogy a pályázatokat, a döntést és a szerződést hozzák nyilvánosságra, tegyék fel például az internetre, ahogy, mondjuk, Svédországban.
– Ellenzői szerint ez üzleti érdekeket sértene...
– Aki e mögé bújik, annak van mit takargatnia. A közbeszerzési pályázatokat mindenkire érvényes szabályok, egyenlő feltételek mellett kell a jövőben lefolytatni. Ebbe beletartozik, hogy aki elindul egy ilyen eljáráson, annak kalkulálnia kell azzal, hogy az ajánlata nyilvános, trükközésre ne is gondoljon. És még egy dolog: az offshore-osodás. Még egy olyan ország nincs rajtunk kívül, ahol milliárdos tételekben lehet közbeszerzést nyerni, közpénzeket kifizetni egy olyan cégnek, amelynek kézbesítési megbízottja egy magyarországi ügyvéd.Mindenki tudja – tisztelet a kivételnek –, hogy magyar üzletemberek állnak a háttérben, akiket egyetlen dolog vezérel, hogy ne kelljen itt adót fizetniük. A világon ilyen engedékenység nincs. Csak az nyerhessen a pályázaton, aki itt adózik. A közbeszerzés kiírásánál a valódi cégtulajdonosok megnevezését kötelezővé kell tenni. És akkor elkerülhető az az elképesztő eset, hogy a nyertes maga a döntéshozó egy offshore cégen keresztül.
– A transzparencia terén a pártok sem járnak elöl jó példával.
– Igen, a pártfinanszírozási törvény mai viszonyokhoz való igazításával évek óta adósak, pedig nekik kellene ebben példát mutatniuk. Ugyan milyen alapon várható el transzparens gazdaság, közigazgatás, közélet, ha maguk a legfőbb döntéshozók sem transzparensen működnek? Ez minimális elvárás a társadalom részéről.
– Mi a véleményük a közigazgatás állapotáról?
– Befektetői szemmel nézve ma a magyar közigazgatás gyakorlatilag nem működik: olyan mértékben lerongyolódott teljesítményoldalon, aminek már közvetlen hatása van a versenyképességre. Hogyan lehet az, hogy 46-féle engedély, pecsét kell bármilyen fejlesztéshez? Ez nem életszerű. A veszszőparipám az egyablakos ügyintézés, amit ezerszer meghirdettek, bevezetni azonban máig nem sikerült. Megjegyzem, a cseheknél hat éve működik. Általános tapasztalatom, hogy nálunk a független szervezetek nem függetlenül működnek. Abszurd például, hogy az állam legfőbb pénzügyi ellenőrző szerve a legnagyobb fővárosi beruházást, a metróépítést egyszer sem vizsgálta, és csak az idén vette fel ellenőrzési tervébe. Számomra ez megfejthetetlen, miként az is, hogy az Állami Számvevőszék korrupció gyanúját észlelve sokszor nem él direkt feljelentési jogával.
– A munkahelyteremtés kulcskérdés a gazdasági élet szereplői számára is. Ön szerint egymillió új munkahelyet hol lehet létrehozni?
– Egy kicsit pontosítanám: egymillió versenyképes munkahelyet kell létrehozni tíz év alatt, vagy még hamarabb. Előbb a befektetői klímát kell olyanná tenni, hogy szívesen jöjjenek hozzánk a külföldi vállalkozások, utána ők majd megkeresik maguknak a helyet, s megjelölik munkaerőigényüket. Mindamellett a kitörési pontok közé sorolom a kis- és középvállalkozói szektort (kkv), itt beszállítói oldalon óriási kihasználatlan tartalékok vannak. Itt jegyzem meg, hogy a kkv-k fejlődését, megerősödését kiemelten támogatni kell. A lényeg, hogy minél több cégnek tudjanak beszállítani, fejlesszenek, és álljanak saját lábukra. A megbízható háttéripar a multiknak is alapvető érdekük. A szolgáltatásokban és a logisztikában is nagy lehetőségeink vannak, nem szólva Budapestről mint régiós fejlesztési központról.
– A pártok a nagy általánosságokon kívül szinte semmi konkrétumot nem hajlandók elárulni gazdasági programjukról. Az erős gazdaság, olcsó állam, a dübörögjön a jólét típusú szlogenek tengerében milyen fogódzót kapnak a befektetők döntéseik meghozatalához?
– Az természetes, hogy a választások előtt nagyra törő programok hangzanak el, de mellébeszélni nem lehet, mert a győztes pártot bő fél év múlva már szembesíteni lehet – és kell is – az ígéreteivel. Az új kormánytól a korábban meg nem született stratégiai döntések sorát várjuk el, és mindent megteszünk, hogy ezek helyes irányba vigyék Magyarország megtépázott versenyképességét. Mindig az aktuális kormánnyal működünk együtt. Ha megteszi a lépéseket, számíthat ránk, ha nem, akkor a kritikáinkkal szembesül. A jó kormány az, amelyik érzi, tudja, hallja és érti a gazdaságnak az igényeit. Abban bízunk, hogy a következő kormány, bármilyen összetételű is, ilyen lesz.
