Góczi István úgy viselkedik, mint aki tényleg hatalmas vagyon ura lett

Reviczky Zsolt

A világ földgázcégei hovatovább ugyanolyanná válnak, mint maga a gáz: erejüket a felhalmozható hatalmas vagyon adja, ezt azonban szintén óriási energiával igyekeznek a nagyközönség számára láthatatlanná tenni. Az óriási belső feszültség azonban néha megrepeszti a burkot, a folyamatok kikerülnek az irányítás alól, ami akár robbanáshoz is vezethet.

A legnagyobbaknál persze nincsenek bakik. A Shell, a BP vagy az immár a honi gáziparban is vezető német E.ON szelepei tökéletesen zárnak, a problémákat rutinosan képesek fedő alatt tartani. Ugyanez a „mi multinknak”, a Molnak is jól megy. A botrányhős szerepére egy kisebb, de már látható szereplőnek van esélye, egy olyan cégnek, amelynek háttérbe húzódott irányítói úgy elbonyolították a hozzájuk vezető szálakat, hogy talán már maguk sem ismerik ki magukat.

Ez a hazai gázszolgáltatásban 2003 óta jelen lévő EMFESZ Kft. Góczi István, a kft. ügyvezetője nyílt ember, bármikor készségesen nyilatkozik, ráadásul követhetően beszél. Habár egyre valószerűtlenebb dolgok történnek meg vele, minden kérdésre van olyan válasza, ami talán nyakatekert, de mégiscsak elfogadható. Az embernek ugyanakkor folyamatosan az az érzése: fogalma sincs, mi is zajlik a színfalak mögött.

A 2003 óta a hazai gázforgalmazás negyedét bonyolító EMFESZ tulajdonosi szerkezete sosem volt tiszta. Lapunk birtokában vannak olyan régebbi dokumentummásolatok, melyek szerint a cég egyszemélyi tulajdonosa – ahogy maga is állítja – valóban Dmitrij Firtas.

Az ukrán vonal

Ő egyike azon ukrán üzletembereknek, akik számos jelentős céget irányítanak, komoly magánvagyonra tettek szert, s befektetéseik mögött magasabb szintű támogatókat sejtenek. A szálak Ukrajnán belül Viktor Janukovics oroszbarát politikushoz vezetnek, de a háttérben sokan Vlagyimir Putyin orosz kormányfőt is felfedezni vélik. Az amerikai FBI rendre kapcsolatokat keres Firtas és a maffiavádakkal illetett, sokáig Magyarországon élő Szemjon Mogiljevics között is.

Noha a cégkivonatok valóban utalnak áttételes kapcsolatokra, a személyes viszonyt Firtas számtalanszor cáfolta. Az ukrán befektető háttérembereiként ugyanakkor több olyan Gazprom-vezetőt is számon tartanak, akik az előző orosz elnökhöz, Borisz Jelcinhez kötődő korábbi Gazprom-vezetés idején harcoltak ki maguknak kivételes lehetőségeket a Gazpromon belül. Az új Gazpromvezetés „bársonyos rendteremtésbe” kezdett, e vezetők iránt látható ellenszenvvel viseltet, ám csak fokozatosan lép fel ellenük.

Az olcsóbb gáz

Az EMFESZ működik, vevői kapják az olcsóbb gázt
Szabó Bernadett Mindazontáltal az erők – bizonyára nehezen fenntartható – egyensúlya tavalyig Firtas számára Ukrajnában a Gazprom központi gáztarifájánál olcsóbb beszerzést biztosított. A hivatalos indokok szerint ez a gáz azért volt olcsóbb, mert Közép-Ázsiából származott. Ugyanakkor Ukrajnában értelemszerűen összekeveredett az oroszszal.

Már az EMFESZ 2003-as megjelenése is e szisztéma válságára vezethető vissza. Addig a Firtas-féle ukrán gázüzletet a Magyarországon bejegyzett Eural Trans Gas (ETG) képviselte. Ennek az offshore cégnek Knopp András, az MSZMP KB egykori funkcionáriusa, volt kulturális miniszterhelyettes volt az „arca”.

Ettől a cégtől azonban öt éve elvették a képviseleti jogot, a helyébe egy másik, Svájcban bejegyzett társaságot, a RosUkrEnergót (RUE) ültették. Knopp András azóta más befektetéseket irányít, Firtas bizalmasaként a Szabadság téri Bank Centerben a VIII. emeletet bérlő EMFESZ felett a IX. emeletről (avagy Firtas bécsi érdekeltségéből).

A RUE által Ukrajnában eladott gáz magyarországi értékesítésére egy már létező vállalkozás átalakításával létrehozták az EMFESZ Kft.-t. Az EMFESZ „alapjául” szolgáló cég megvásárlását az ETG akkori kereskedelmi igazgatójára, Góczi Istvánra bízták. A mostani bonyodalmak szempontjából kulcsfontosságúnak bizonyult egy akkor kiadott engedély, amely szerint Góczinak a cégvásárlás tekintetében teljesen szabad kezet adtak a vevő, azaz a Firtashoz tartozó ciprusi Mabofi képviseletére.

A piacépítés kora

Az EMFESZ az elmúlt években folyamatos piacépítéssel vétette észre magát. 2008-ig a korlátozott jogi lehetőségek miatt csak cégeket szolgált ki, de ezzel is a hazai összpiac negyedét hasította ki magának. Sőt, 2008 elején, az erre vonatkozó részletes szabályok elfogadása előtt már lakossági gázszolgáltatást is indított, a törvényesség felett őrködő Magyar Energia Hivatal (MEH) támogatásával.

Ezt szimpatikus árengedménnyel tetézte (ami érdekes módon hidegen hagyta a lakosságot), és az ország legnagyobb gázerőművének tervével rukkolt elő, semminemű előjogot vagy támogatást nem kérve. Mindemellett tulajdonosi hozzájárulásból, kölcsönből az érdekeltségébe kerültek lengyel, ukrán és román energiacégek.

Az EMFESZ utat találhatott honi befolyásos körökhöz is. Erre utal, hogy a parlament – lényegében pártfüggetlen – energialobbija a gáznagykereskedelemben a többszereplős piac mellett állt ki, ellentétben például az állami áramnagykereskedelemmel. Miután a Mol négy éve eladta a gáznagykereskedelmet és -tárolást az E.ON-nak, javult az EMFESZ és a Mol-vezetés – például Csányi Sándor elnökhelyettes és OTP-vezér – kapcsolata is.

Közbeszól az ukrán belpolitika

Semmi gond nem lett volna, csakhogy Ukrajnában Julija Timosenko új miniszterelnököt zavarni kezdte az ottani „leosztás”, mondván, abból bizonyára ellenlábasát, Viktor Janukovicsot pénzelik. Putyin és a Gazprom először hezitálni látszott, de két ukrán gázstop végül is rábírta őket arra, hogy kiiktassák Firtas üzletét: ez év elején be jelentették, hogy a RUE-nak vége.

A kérdésre, miszerint a RUE kiiktatása után kitől is kap gázt az EMFESZ, Góczi István már az év elején sietett megnyugtató nyilatkozatokkal válaszolni: pontosabban nem megjelölt tárgyalásokat folytatnak a helyzet megoldásáról, például a Gazprommal.

Eközben azonban – mint utóbb kiderült – a háttérben minden megváltozott. Góczi emlékei szerint ő januárban egyszerűen leállította azokat a kifizetéseket, amelyeket addig Firtas kért tőle, hol egy körkörös átutalási rendszer működtetésére, hol alkalmi, számára nem világos célokra. Ezt persze úgy is érthetjük, hogy a rábízott vagyonnal magánakcióba kezdett. Közben a Gazprom egyre ingerültebbé vált, mert szerinte az EMFESZ a gázt már nem a RUE-től, hanem – az ukrán–magyar határon – tőlük kapja, jobban mondva lopja.

Ez nem olyan nagy dolog a gáziparban, ahol az elszámolásokhoz képest nehezen mozduló fizikai rendszerek miatt ilyesmi gyakorta előfordul, most azonban a jogászegységek is harcba lendültek. Így mára minden szereplő komoly dokumentumokat tud felvonultatni a saját ártatlansága mellett, illetve arról, hogy a többiek hány milliárd dollárral tartoznak neki.

A Gzaprom teker a csapon

A Gazprom négy hónap halogatás után, április végén úgy döntött, hogy mivel az EMFESZ nem fizet a gázért, szűkebbre zárja az ukrán–magyar határon a gázcsapot. A magyar illetékesek – így a Mol-tulajdonú, de attól mégis független rendszerirányító – azonban találtak az EMFESZ igaza melletti érveket.

Az, hogy ezután mi is történt, meglehetősen homályos. Az EMFESZ április 28-án azt tette közzé, hogy mostantól a RUE helyett a szintén svájci, „a Gazprom üzleti érdekköréhez tartozó” RosGastól veszi a gázt, és ezzel minden megoldódott. Knopp András lapunknak felidézett emlékei szerint ezt Dmitrij Firtas igencsak furcsállotta, erről az elképzelésekről nem tudott, és – mivel Góczi Istvánt nem tudta elérni – őt kérte fel a helyzet tisztázására. Knopp tájékozódása megdöbbentő felfedezéshez vezetett: Góczi 2009. április 28-án elővette azt az öt évvel korábbi dátumú engedélyt, amely a Mabofi nevében szabad kezet enged neki „adásvételekhez”, és saját aláírásával – Mabofi-pecsét nélkül – eladta a céget.

Egy dollár

Az ár – mint azt az orosz sajtó kiderítette – egyetlen dollár volt. Ezt Góczi most azzal magyarázza, hogy a RosGas követeléseket is átvállalt. A szerződés aláírásához egyébként ki sem kellett mozdulni a Szabadság téri Bankcenter VIII. emeletéről: a vevő RosGas részéről ugyanis épp az EMFESZ ügyvezető-helyettese, Gazda Tamás írt alá, aki néhány héttel azelőtt lett a RosGas igazgatója. (A RosGas vezetője egyébként egy magyar származású svájci ügyvéd, de a gazpromos kapcsolatot nem ő, hanem maga a Gazprom cáfolta, egy gyors és kemény közleménnyel.)

Noha a RosGastól azóta sem érkezett egyetlen molekulányi gáz sem, az energiahivatal néhány óra alatt kiadott engedélyéhez a RosGas „tulajdonosi háttereként” elegendőnek bizonyult a Seychelle-szigeteken bejegyzett tulajdonos megnevezése.

Mikor Knoppék még nem tudták, hogy már nem tulajdonosok, a Bank Centerben adódtak bizonyos félreértések: Knopp sikertelenül kívánta átvenni az EMFESZ vezetéséhez szükséges kódokat, illetve Góczi kisebb afférba keveredett Knopp megbízottaival a Szabadság téren. Másnap, amikor Knoppék megtudták, hogy – állami hozzájárulással – már nem övék az EMFESZ, feljelentést tettek és pereket indítottak. Firtasék felháborodott nyilatkozatai azonban, miszerint az öt éve született papír ellenére az ügyletről nem tudtak és ahhoz értelemszerűen nem járultak hozzá, a magyar hatóságokat nem hatották meg, melyek inkább álltak a per elé.

Azóta minden hétre jut egy-egy szenzációnak látszó sajtóértesülés. A Vedomosztyi megszólaltatta például a KGB-s múltú Szergej Prokopjevet, aki szerint „állampolgári kötelességből” áll a RosGas mögött. Üzlettársai, a testvérpár Oleg és Igor Putyin közül utóbbi úgy nyilatkozott: ugyan nem rokonai az orosz kormányfőnek, de kapcsolatok nélkül nem maradhatnának meg a gáziparban.

Mint egy hatalmas vagyon ura

Góczi úgy viselkedik, mint aki tényleg hatalmas vagyon ura lett, s mint akinek – ha piszkálják – van mit kiteregetnie. A rendőrség házkutatása és két nap fogda után például Veres János volt pénzügyminisztert igyekezett letartóztatása szorgalmazójaként feltüntetni. Az Index nemrég kiderítette, hogy az MSZP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei listáján, amelyet Veres János vezet, a második helyezett Gazda László, a vitatott EMFESZ-ügyletben kulcsszerepet játszó Gazda Tamás apja. Veres János a Góczival való találkozások tényét nem, minden mást azonban határozottan visszautasított.

Eközben maga az EMFESZ működik, vevői – a már több mint 70 ezer lakossági ügyfél mellett például több Csányi-üzem is – folyamatosan kapják az olcsóbb gázt. Az E.ON is elégedett, hisz az EMFESZ-től mindig megkapja terméke árát. Hogy az EMFESZ pénzügyileg ezt meddig bírja, a mérlegből csak fenntartásokkal deríthető ki. Góczi István ugyanis legutóbbi tájékoztatóján – amit már lakhelyelhagyási tilalom alatt tartott – lényegében elismerte, hogy tavaly legális, de kreatív könyvelés révén mutattak ki nyereséget, és a jelentős vagyonvesztés elkerülése érdekében idén Firtastól kellene befolynia vagy 50 milliárdnak.