Bővül a kör: az idén új kategóriákban is győzteseket hirdettek
Szabó Bernadett Lassan show jelleget ölt a Legjobb Munkahely eredményhirdetése: a Hewitt tanácsadó és a Világgazdaság felmérését lezáró, pár éve még családias hangulatú, díjátadó mindinkább népünnepélyre emlékeztet. A minapi eseményen már a több száz fő befogadására alkalmas terem is zsúfolásig megtelt.

Igaz, magukat a tanácsadókat is meglepte, hogy a válság dacára nőtt azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyek hajlandók voltak alávetni magukat annak a macerának –kérdőívek megválaszolásának, helyszíni vizsgálatoknak –, amivel a pályázaton való részvétel jár. Mindez megéri – jegyezte meg az egyik díjazott –, mivel a kézhez kapott értékelés sokat segít abban, hogy kiderüljön, mi az, amin változtatni kell. A legjobb munkahelyek vezetői talán leginkább abban különböznek az átlagtól, hogy nemcsak maguk igénylik a visszajelzéseket, hanem tisztában vannak azzal: dolgozóik is éppen ennyire vágynak arra, hogy értékeljék munkájukat.

Ezeket a cégeket az emeli az átlag fölé, hogy az alkalmazottak büszkék vállalatuk jó hírére, elismerően beszélnek főnökeikről, és úgy érzik, megbecsülik őket. Ugyanakkor ezeken a helyeken is sokan panaszolták, hogy keresetük nincs arányban a munkájukkal, azaz kevés a fizetésük, és nem látják az előrelépés lehetőségét.

Az elmúlt évet egy különös motivációs hullámvasút jellemezte – foglalta össze tapasztalataikat Veres Rita üzletágvezető, a felmérés regionális vezetője. A válság első hulláma a dolgozói lojalitás csökkenését hozta magával. Az embereket leginkább az foglalkoztatta, mi lesz velük és családjukkal, s munkáltatójuk iránti elkötelezettségük érzékelhetően csökkent. Aztán mintha kezdték volna megszokni a bizonytalanságot, vagy éppen rájöttek arra, milyen fontos, hogy van munkahelyük, és a cégükhöz kötődésük ismét erősödött. Pontosabban, a korábban is jó cégeknél dolgozók közérzete nem romlott, szemben azokkal a vállalkozásokkal, ahol a dolgozók korábban sem érezték jól magukat, ott a kötelékek még tovább lazultak.

A munkahelyek ágazatok szerinti rangsora némiképp átrendeződött az elmúlt években: a közműcégek és a nagy áruházláncok lettek a sereghajtók, a középmezőnybe pedig –a korábban nagy népszerűségnek örvendő – információstechnológiai és médiacégek kerültek. Az élbolyt az idén az energetikai és gyógyszeripari vállalkozások vezetik. Lehet, hogy döntően azért, mert ezeket a munkahelyeket érzik a dolgozók a legstabilabbnak. A válságnak ugyanis még nincs vége – vélik nemcsak a beosztottak, hanem vezetők is. A felmérést kitöltő 30 ezer dolgozó közül minden második állította: a kilábalásra még várni kell.

Jelentősen nőtt tavaly óta azoknak a munkavállalóknak az aránya, akik úgy gondolják: ha elveszítenék állásukat, nem találnának könnyen másikat. A menedzserek jóval bizakodóbbak: a középvezetők kétharmada, míg a felsővezetők háromnegyede hisz abban, hogy vállalata sikeresen megküzd a krízishelyzet hozta feladatokkal. A munkavállalók közérzetét érzékelhetően befolyásolja vállalatuk külső megítélése.

Talán ennek tudható be, hogy idén, az egy évvel korábbinál nagyobb számban – összesen 150 vállalkozás – pályázott a Legjobb munkahely címre. Így a korábbiaknál több iparágban és vállalati méretben hirdethettek győztest. Az önálló kategória létrejöttének feltétele –magyarázta Veres Rita –, hogy a pályázók között az adott ágazatban vagy vállalati méretben legyen legalább tíz olyan vállalkozás, amelynél a dolgozói elkötelezettség eléri a 60 százalékos szintet.

Idei újdonság a nagyvállalati – ezer embernél többet foglalkozató – kategória: ebben az Ericsson vitte el a pálmát. Meglepetésként szolgált, hogy az amúgy – a dolgozói elkötelezettség terén sereghajtó –közszolgáltató iparágban tevékenykedő Bácsvíz Zrt. nemcsak iparági győztes lett, hanem a középvállalkozói méret második helyét is elvitte. Ebben a kategóriában a legjobb munkahely címet a FGSZ Fölgázszállító Zrt. kapta. A legkisebb – 250 embernél kevesebbet foglalkoztató – cégek között a nyertes, a tőzsdén éppen két hete avanzsált szoftverfejlesztő cég, a Kulcs-Soft Nyrt. lett.