Ha pusztán az üzlet nagyságát vennénk alapul, akár legyinteni is lehetne, hiszen mintegy 20 ezer dolláros megállapodásról volt szó, mégis, egy aranyszállítmány sem kapott volna komolyabb katonai kíséretet és védelmet, mint az a "csomag", amely május első napján érkezett meg Budapestről Bagdadba.

A csaknem egyéves egyeztetés és előkészítés után ekkor szállt le az a gép, amely azt a 12400 pontyivadékot szállította, amely "vérfrissítése", alapja lesz az iraki halgazdaságok termelésének és így a közel-keleti ország pontytenyésztésének. Az üzlet a Szent István Egyetem, valamint a tiszaszentimrei halgazdaság együttműködése révén jött össze, ám a történet azért nem ennyire egyszerű - ecsetelte a fejleményeket lapunknak Horváth Ákos, az egyetem halgazdálkodási tanszékének főmunkatársa, aki a megállapodást összehozta.

A szállítás kezdete tavaly nyárig nyúlik vissza, amikor Horváth Ákos egy korábbi amerikai kutatótársától kapott üzenetet, aki a USAID Inma mezőgazdasági program keretében Irakban dolgozik, hogy a projekt részeként az ország leromlott ponty-tenyészállományát szeretnék javítani, amelyhez az ivadékállományt Közép-Európából importálnák. (Washington az Inma programmal akarja a közel-keleti ország mezőgazdaságát újjáépíteni.) Már az első egyeztetéseken megállapodtak abban, hogy a szállításra az úgynevezett egynyaras ponty lenne a legalkalmasabb, ám nem az itthon kedvelt tükör, hanem a pikkelyes, miután az iraki tenyésztők és fogyasztók azt részesítik előnyben.

Horváth némi keresgélés után talált rá a tiszaszentimrei halgazdaságra, ahol rendelkeztek a megfelelő mennyiségű és szállítható állománnyal. Az utat eredetileg már tavaly októberre, az őszi lehalászások idejére tervezték, ám az iraki kötelező adminisztráció és állatorvosi engedélyek beszerzése jelentősen elhúzódott - mondta lapunknak Nagy Zoltán, a tiszaszentimrei halgazdaság vezetője. Eközben a szállítás megszervezéséről is tárgyaltak, ezért egyeztettek a Tehag Kft.-vel, akik korábban már importáltak halat a Közel-Keletre, ám később kiderült, csak a Ferihegyi reptérig kell a magyar félnek elvinni az ivadékokat, onnan az amerikai hadsereg és az ügyletet megrendelő ugyancsak amerikai The Louis Berger Group (TLBG), valamint az Inma szakemberei intézik a kivitelt. A csomagolást azonban a halgazdaságnak kellett biztosítania, emellett arról is tájékoztatták az amerikai felet, hogy a repülő belső hőmérsékletét milyen szinten kell tartani, illetve a kipakoláskor és telepítéskor milyen szempontokat kell betartani.

A szállítást végül is idén tavaszra halasztották, s közben összeállt az árukészlet is. Így végül tízezer pontyot, kétezer amurt készítettek elő, míg 400 hal ráadásként került a csomagba, az esetleges útközbeni elhullás miatt - mondta Horváth Ákos. Végül az előkészítésnek köszönhetően mindössze 21 hal pusztult el, miközben Bagdadban azzal számoltak, hogy az állomány fele odavész. Az ivadékokat azokba, az ország két legnagyobb, az Eufrátesz melletti halgazdaságába szállították, amelyek 70-es, 80-as évekbeli kialakításában magyar szakemberek is részt vettek.

Hogy pontyivadékot miért éppen Irakba lehetett jó üzlet exportálni, annak egyszerű a magyarázata - fejtegette Nagy Zoltán. Az országban igen nagy hagyományai vannak a tenyésztésnek, ráadásul kelendő csemege. Jóval drágább a húsa, mint itthon. Horváth Ákos kifejtette: a bagdadi éttermek kínálatában például mindenhol szerepel a masgouf nevű étel, ami valójában nem más, mint grillen sütött tisztított ponty. Hiába azonban a nagy hagyomány, a háború következtében a lehalászás mennyisége meszsze elmarad az igényektől. Az Irakban megtermelt pontykészletek ma a negyedét is alig érik el a belső fogyasztásnak - mondta Nagy Zoltán.

Bár ez az üzlet egyszeri alkalom volt, és arról nincs szó, hogy folyamatos szállítás lenne a felek között - mondták egyöntetűen a szakemberek -, megkeresés azonban már akadt. A tiszaszentimrei halgazdaság ugyanis azóta már kapott olyan e-mailt Bagdadból, amelyben arra kérték volna, hogy anyahalállományt is szállítsanak, ám ahogy Nagy Zoltán fogalmazott: az azért nem koncepciónk, hogy a törzsállományt is eladjuk.

Bár ez az üzlet a sivatagi országban összejött, azért nagy üzletekről elvétve sem lehet hallani. Így egyáltalán nem túlzás az, hogy csupán illúzió maradt a magyar cégek iraki fényes üzlete, pedig a katonák kiküldésekor többször is hangoztatott érv volt: a szerepvállalás révén majd komoly megbízásokhoz, munkákhoz lehet jutni. A kereskedelmi fejlődés viszont tagadhatatlan, legalábbis a KSH számai szerint. A behozatal ugyan egészen elenyésző, tavaly alig 157 millió forintot ért el, ám a kivitel már sokkal nagyobb számokról szól. Míg négy éve az export még 23 milliárd forintot tett ki, addig tavaly már 34,5 milliárd forint üzlet jött össze.

Ám hogy ez milyen áruösszetételt takar, az nem derült ki a KSH számaiból, és ebben nem is tudtak segíteni. Azaz lehet, most kellene beindítani igazán az iraki üzleteket elősegítő programokat, ám az ITD Hungary szervezetén belül létrejött Iraki Újjáépítést Koordináló Iroda (IÚKI) 2005 végén megszűnt. Mint korábban lapunkkal közölték, az iroda bezárásának markáns oka az volt, hogy érdeklődés csak elvétve futott be hozzájuk. Az ITD Hungarynél korábban kifejtették: rajtuk keresztül két társaságnak sikerült komolyabbnak mondható üzletet kötniük. Az egyik a Larus Holding volt, míg a másik a kanadai hátterű Atco Európa Kft. Mindkét vállalat konténerházakat szállított a közel-keleti országba. Hírek szerint az Irakban üzletelő cégek helyzetét a megfelelő biztonság hiánya mellett az nehezítette, hogy a szállításra a környező országokban lévő cégek rátelepedtek, s a reális ár többszörösét kérik szolgáltatásaikért, miközben sajnos megkerülhetetlenek.

Az ITD Hungarynél azonban az IÚKI megszüntetése és a gyér érdeklődés ellenére sem számolták fel annak lehetőségét, hogy a társaságokat a közel-keleti országban üzlethez segítsék. Elmondásuk szerint az iraki kapcsolatrendszerük révén folyamatosan gyűjtik a lehetőségeket. Hozzátették azonban, hogy a biztonsági kockázatra való tekintettel kereskedelem, befektetés területén szinte kizárólag Észak-Irakot ajánlják.

A gyér üzletek között azonban hosszú jelenlétről is lehet hallani. A német hátterű, mobil vécéiről ismert, higiéniai szolgáltatásokat nyújtó Toifor Kft. már jó ideje jelen van a közel-keleti országban. A társaságtól kapott tájékoztatás szerint 2003 óta folyamatosan működnek Irakban. Nemzetközi katonai és civil partnerei egyaránt vannak a társaságnak - tették hozzá. Az országon belül több városban is állandó bázissal és személyzettel rendelkeznek, akik további üzleti lehetőségek felkutatásán dolgoznak. Partnereikről és az ügyletek nagyságáról azonban nem kívántak kitérni a cégnél, mint fogalmaztak: kilétük a velük kötött szerződések értelmében titkosak, így arról nem áll módjukban információt adni.

A Népszabadság által megkeresett, Irakban élő kereskedelmi szakértő és közvetítő, Mohos István szerint az elmúlt években jelentősen javult a helyzet Irakban. Ma már nem arról van szó, hogy az ott élő embereknek, cégeknek ne lenne pénze üzletelni. Az országnak már komoly bevételei vannak az olajból, s ezt hajlandóak is számottevő, elsősorban jelentős hozzáadott értéket és minőséget felmutató projektekre fordítani. A minőségi termékek iránt érdeklődnek, miután az olcsó gyenge minőségű, Kínából érkező áru már ellepte az országot, arra már nincs szükség. Ezekkel legfeljebb közvetlenül a háború után lehetett piacot szerezni - mondja. És van is érdeklődés a sivatagi országban a magyar termékek, a magyar ipar iránt.

Elsősorban mezőgazdasági, élelmiszer-ipari termékeket keresnek, de a jármű- vagy a mezőgazdaságigép-gyártásban is hamar partnerre akadhatnának magyar cégek. Meglepő módon borászati fejlesztéseknek is lenne piaca, miután az ország északi részén jelentős számú keresztény népcsoportok élnek, amelyek hajlandóak lennének ilyen beruházásokra fordítani. Éppen ezért Mohos István szerint megalapozottnak tűnnek a KSH számai.

Hozzátette: az említett iparági területeken belül jelenleg is zajlanak tárgyalások magyar vállalatokkal. Ezek háttereiről nem kívánt részleteket elárulni és cégneveket sem mondott, csak annyit jegyzett meg, hogy az ágazatukban meghatározó hazai társaságok is vannak a körben. Azt azonban mindenkinek, aki ott akar üzletet kötni tudomásul kell vennie, hogy egy más kultúrájú országba "érkezett". Nem az európai formák a megszokottak, a szerződéskötés bizalmi alapokon nyugszik.

Új fajokkal úszhatunk be az európai piacra

Prémium kategóriás halfajok komplex tenyésztési technológiáját kívánja meghonosítani Magyarországon egy kutatóhelyekből és vállalkozásokból álló konzorcium. A Nemzeti Technológia Program támogatásával ma elinduló projektben a Debreceni Egyetem, a Jászkiséri Halas Kft., a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézet, a Szent István Egyetem halgazdálkodási tanszéke, valamint az Unio Seafood Kft vesz részt.

A program keretében hazánkban még nem tenyésztett, de Európában jelentős piacú halfajok, mint a barramundi vagy a vörös árnyékhal tenyésztését kezdik meg. Az említett halfajok édesvízben is nevelhetők, így komoly értékesítési lehetőséget jelentenek az ágazat hazai szereplői számára.

Egy vállalkozás már belefogott a szükséges terület létrehozásába, amely körülbelül 400 négyzetméter vízkapacitású lesz. A kísérleti terek pedig már rendelkezésre állnak Debrecenben - tájékoztatta a Népszabadságot Stündl László, a Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma adjunktusa. Hozzátette: az említett fajoknak Nyugat-Európában korlátlan a piacuk, itthon viszont jelenleg exkluzív éttermek tartják étlapjukon a halakat.

A programhoz a Nemzeti Kutatási és Techológiai Hivatal (NKTH) 275 millió forint vissza nem térítendő támogatást adott, míg további 96 millió forint saját forrást a konzorciumi partnerek biztosítanak.