A pánik rossz tanácsadó - részben ez vezette az építőanyag-gyártó multi magyarországi leányvállalatának vezetőjét, amikor finoman jelezte mindazoknak, akiket érdekelhet: akár el is csábítható. Azzal számol, hogy egy új munkahely megtalálása időbe telik. Most még nem nehezedik rá semmiféle kényszer: többet dolgoznak, mint tavaly ilyenkor, a gépek két műszakban mennek, a kollégákkal jól megvan. Az anyavállalatnál azonban gyökeres változások történtek: karcsúsítás, gyárbezárások és a teljes döntési struktúra átalakítása. Az itteni cég teljes jogú irányítójaként egyszer csak azzal szembesült: vagy öten érzik úgy, hogy beleszólhatnak a munkájába - időközben ugyanis minden terméknek külön regionális felelőse lett az anyavállalatnál.

- Úgy döntöttem, nem kötelező itt dolgozni - jegyzi meg a harmincas éveit taposó, nyelveket beszélő mérnök, aki eddig természetesnek vette, hogy őt udvarolják körül, és nem neki kell keresnie az új feladatot. Ahhoz is hozzászokott azonban, hogy teljes jogú vezetőként építhet fel egy-egy üzletágat, és kevéssé érzi perspektívának, hogy az új vállalati felállásban kompetenciája nagyjából egy üzletkötőével egyenértékű. - De nem is ez a döntésem fő oka - magyarázza. - Ha valaki roszszul érzi magát a bőrében, az kisugárzik a környezetére, ami pedig elindítja az ördögi kört: az emberek megérzik, hogy főnökük maga sem hisz abban, amit csinál, elbizonytalanodnak, rosszkedvűek lesznek, s így nem lehet eredményesen dolgozni. Hát ez az, amit nem akarok bevárni - teszi hozzá.

Tapasztalatai szerint, aki el akar helyezkedni, talál magának állást, de ez manapság akár fél-egy évbe is beletelhet. Ha kell, pénzben is viszszalép, a fontos az, hogy a munka alkotó jellegű legyen. - Elvették a játékomat, most keresek helyette újat - összegzi némi öniróniával, milyen ajánlatra vágyik tulajdonképpen, amelynek még egy feltételnek meg kell felelnie: maradjon idő a családra.

A fejvadászok bőven sorolnak példákat annak igazolásául: nem mindenki követ ehhez hasonló, ésszerű taktikát. Ha egy nyelveket beszélő, 38 éves mérnök átszervezés címén utcára kerül, most téved, ha azt hiszi "megmutathatja" volt munkaadójának: eddigi fizetésénél jobb pénzért is el tud helyezkedni. - Pár éve még álomjelölt lett volna az illető. Akkoriban nagyítóval vadásztuk a nyelvet is beszélő műszaki végzettségűeket - folytatja a történetet Gyorsok Ilona, a PSP Siklóssy és Partner Vezetői Tanácsadó Kft. partnere, aki egyre gyakrabban szembesül azzal, hogy az új helyzetre mégoly tehetséges emberek is nagyon rossz válaszokat adnak.

Pedig most valóban más világ van, legalábbis a tanácsadó tapasztalata szerint. Tavaly egy-egy hirdetésükre - mondjuk, pénzügyi igazgatói állásra - alig félszáz pályázat érkezett, idén pedig alkalmanként 150-200 jelentkezővel számolhatnak. És nem arról van szó, hogy a rosszabb képességű szakemberektől válnak meg a cégek: a túléléshez kénytelenek átstrukturálni a szervezeteket, vagy összevonások, felvásárlások miatt szűnnek meg pozíciók. A válság persze arra is ürügyül szolgál, hogy megszabaduljanak a kényelmetlen emberektől, például olyanoktól, akik korábban óvatlanul valamelyik befolyásos főnök tyúkszemére léptek.

Az eddig ajnározott emberekben pedig általában munkál a sértettség, miközben igazán nincsenek tisztában a realitásokkal. Mire felismerik, hogy lejjebb kell adniuk kereseti vagy éppen pozícióbeli igényeikből, már annyira el akarnak helyezkedni, hogy a potenciális alkalmazót éppen ez riasztja el - sorolja Gyorsok a közelmúlt új jelenségeit. Hozzáteszi, nem arról van szó, hogy ezeknek az embereknek anyagi gondjaik lennének. Az okozza a problémát, hogy hirtelen légüres térbe kerültek az addig nagyon elfoglalt, nagyon fontos, napi tíz-tizenkét órát dolgozó vezetők, akik lelkileg nem készültek fel arra, hogy akár több hónapot kell álláskeresésre szánniuk. A tanácsadó szerint jobban járnak, ha kereseti vagy a presztízs- szempontoktól függetlenül végiggondolják, milyen feladatot látnának el szívesen, és nem várják meg, hogy kitörjön rajtuk a keszonbetegség. Tapasztalta szerint nagyjából fél év után "eladhatatlanná" válik a jelölt, mert a munkaadó fenntartással szemléli azt, aki ennyi idő alatt nem helyezkedett el.

- Nem a túlzott igények nehezítik a menedzserek elhelyezkedését - állítja ugyanakkor Bereczky Katalin, a Neumann&Partners Kft. tanácsadó cég ügyvezető partnere. Tapasztalata szerint ugyanis az igazán jó vezetők ma is kapósak, nem kell hosszan állást keresniük, és anyagi igényeikből sem kell engedniük. - Vannak, akik kénytelenek változtatni. Ha valakinek gondja van az elhelyezkedéssel, itt az alkalom elgondolkozni azon - esetenként szakértő tanácsát is kikérni -, milyen készségeket, kompetenciákat érdemes elsajátítania, amelyek válság idején hasznosíthatók - teszi hozzá.

Fazekas Zsolt, a Hill vezetői tanácsadó cég vezetője ezt azzal egészíti ki, hogy a vezetői jövedelmek mostanában "maguktól" is jelentősen csökkentek, hiszen ezek nagy részét az eredményességtől függő bónuszok teszik ki. Akik pedig valóban el akarnak helyezkedni, azok az alapfizetésből is komoly engedményeket tesznek. A Hillnél jelentkező álláskeresők, korábbi keresetükhöz képest akár 20-30 százalékot is hajlandók viszszalépni. Fazekas Zsolt nem látja drámainak, ha valaki fél-egy évet kivár az elhelyezkedéssel. Azt mondja, a fejlettebb országokban bevett gyakorlat, hogy a felelős pozíciókat betöltő emberek hét-nyolc évenként váltanak, és a két állás közé több hónapos pihenőt - úgynevezett sabbaticalt - iktatnak, amit tanulással vagy utazgatással töltenek.

- Nincs biztos pozíció, főleg válság idején, és nincs nélkülözhetetlen ember - óv a túlzott biztonságérzettől Gyorsok Ilona. Ezért ő azt tanácsolná minden vezetőnek, hogy ápolja kapcsolatrendszerét, mert soha nem tudni, mikor lesz szüksége rá; és legyen jelen a munkapiacon akkor is, ha éppen nem sürgető az állásváltoztatás. A fejvadásznak is a korábbinál több időre van szüksége ahhoz, hogy megfelelő állást találjon - szögezi le -, ezért érdemes komolyan venni az első fenyegető jeleket, és nem az utolsó pillanatban megkeresni a vezetői tanácsadásra szakosodott cégeket.

Ma is nagyjából ugyanazok a végzettségek adnak nagyobb esélyt az elhelyezkedésre - ez már Fazekas tapasztalata - mint a válság előtt, tehát leginkább mérnököt, kereskedőt és gazdasági vezetőt keresnek. Felértékelődtek ugyanakkor az olyan kompetenciák, mint a vezetői tapasztalat vagy a piacismeret. Azt, hogy résen kell lenni - jegyzi meg a Hill ügyvezetője - a menedzserek is érzik: ha adódik egy lehetőség, akkor is megnézik, vagy elmennek az interjúra, ha valójában nem is akarnak állást változtatni.