Nem rázza meg a nyugdíjpénztárakat a visszalépés
Várhatóan simán átmegy a parlamenten a kormány indítványa, hogy az 52 évesnél idősebb pénztártagok kapjanak még egy évet annak átgondolására, valóban maradnának-e a kétpilléres nyugdíjrendszerben, vagy viszszalépnének a tisztán társadalombiztosítási szisztémába. A megkérdezett pénztárvezetők úgy vélték, a tervezet a meglévő gondokat úgy kezeli, hogy eközben a pénztári szférát létében nem veszélyezteti. Bába Julianna, az AXA nyugdíjpénztárak igazgatótanácsának elnöke szerint már a nyugdíjreform elfogadásakor törvényben kellett volna rögzíteni - mint ez több helyen megtörtént -, hogy mely korosztályok nem léphetnek át a kétpilléres rendszerbe, lemondva ezzel megszerzett nyugdíjvárományuk negyedéről.
Földindulástól már csak azért sem kell a pénztáraknak tartaniuk, mert a tagok töredéke - majd hárommillióból 157 ezer - múlt el 52 éves. Közülük sem biztos, hogy mindenki meggondolja magát. Ezt mutatták a korábbi átmeneti szabályok tapasztalatai és az Évgyűrűk magánnyugdíjpénztár nemrég elkészített felmérése is. Eszerint a megkérdezettek 90 százaléka semmiképp sem térne vissza a tisztán társadalombiztosítási szisztémába, annak dacára, hogy többségük valószínűsíti, a válság hatással lesz majdani nyugdíjára.
- A tantusz majd júniusban esik le - állapította meg az egyik nagy intézmény vezetője a kérdésre, hogy miképp reagáltak a magánnyugdíjpénztárak tagjai az elmúlt év lehangoló teljesítményére, figyelik-e megtakarításaik értékének alakulását. A pénztárak ugyanis a közgyűléseket követően, a jövő hónapban postázzák az egyéni számlaértesítőket. Meglehet azonban, hogy a pénztártagok jó része már felkészülten fogadja a veszteségről szóló értesítést. Legalábbis erre utal, hogy az Aegon ügyfélszolgálatán nem égnek a vonalak, holott sokan megkapták már a számlaértesítőjüket. - Az elmúlt időszakban hetente jelentek meg hírek a válságról és a pénztárak teljesítményéről - jegyzi meg Ludvai Judit vezérigazgató -, s a jelek szerint tudatosult a tagokban, hogy mi várható. De az is lehet - mint más pénztárak vezetői feltételezik -, hogy egyszerűen érdektelenségről van szó.
Befektetéseik alakulását inkább az önkéntes nyugdíjpénztári tagok kísérik figyelemmel - tapasztalta mind az MKB-nyugdíjpénztárak igazgatója, Lehoczky László mind az Életút ügyvezetője, Barzsó Pál. Az MKB-nál már tavaly az első negyedévet követően egyre többen szüntették meg számlájukat, vették ki megtakarításukat, főleg a nyugdíjas tagok közül. Az év második felében már a nem nyugdíjas korúak közül is többen kiléptek, annak ellenére, hogy így vissza kellett fizetniük az igénybe vett adókedvezményeket. Barzsó inkább az idén tapasztalta a tagok növekvő aktivitását, miután - az adókedvezményhez szükséges igazolással együtt - tájékoztatták a tagokat egyenlegük állásáról. A tipikus reakció az volt, hogy többen átléptek a teljesen kockázatmentes portfólióba. Éppen a legrosszabb időszakban - teszi hozzá -, mert az befektetési piac április óta kezd magához térni, ennek a hasznából viszont a "bombabiztos" kincstárjegyekbe menekülők kimaradnak, miközben veszteségeiket realizálták.
A magánpénztári tagoknál jóval kisebb volt a mozgás, feltehetően azért, mert számukra még "beláthatatlan" messzeségben van a nyugdíjas kor, amikor ebből a megtakarításukból pénzhez juthatnak. Nem nagyon izgatja őket a számlájuk alakulása, annak dacára, hogy - miként ezt az Évgyűrűk felmérése mutatta - negyedük nincs tisztában azzal, innen várható nyugdíjuknak a kisebb részét kapják, járadékuk mintegy háromnegyedét a társadalombiztosítás kasszája állja majd. Hasonló volt a tapasztalata a pénztárvezetőknek is. Beszámolójuk szerint azt a lehetőséget sem nagyon használják ki a tagok, hogy január eleje óta minden pénztárnál naprakészen figyelhetik egyenlegük alakulását. Bár - miként ezt Hanák Márta, az Aranykor értékesítési vezetője megfogalmazta, egy több évtizedre szóló befektetésnél a napi árfolyamok követése kevésbé lényeges.
A pénztárat váltók száma a múlt évhez viszonyítva nem nőtt. Igaz, a "bázis" magas volt: már tavaly sokkal többen léptek át másik pénztárba, csak az nem világos, hogy mi volt a motiváció. A magasabb hozamok aligha - állapította meg rezignáltan Barzsó Péter, hiszen akkor biztos nyertesei lennének a folyamatnak, tíz év átlagában ők produkálták a legmagasabb hozamot. Bár az is igaz, hogy tagjaiknál az ügynökök csábítása sem ért célt, nem volt jellemző az elvándorlás sem.
A pénztárvezetők szerint ugyanis az ügynökök mozgatják a piacot, akik számára - ahogy a biztosítási és befektetési szegmens szűkül - egyre vonzóbb a pénztári szféra. Hanák Márta úgy vélte, a megnövekedett aktivitáshoz az is hozzájárulhat, hogy most az üzletszerző egy tag átléptetése után hamar hozzájuthat a jutalékhoz. Megszűnt ugyanis az a korlátozás, hogy a pénztártag, ha tartozása van, nem léphet át máshova, a napi árfolyamnak köszönhetően pedig már nem kell hónapokat várni a jutalékra sem.
Az ügynökök ötlettára pedig kiapadhatatlan. Tavaly például "könnyű, alkalmi munka" címén vettek rá pályakezdőket a belépési nyilatkozat kitöltésére az egyik pénztár ügynökei. A napi árfolyam közlési kötelezettsége is lehetőséget adhat manipulációra: önkényesen csoportosíthatók az adatok, hogy azt a pénztárat hozza ki "győztesnek" a kimutatás, amelyet a kliensnek ajánlanak. Ezen segítene a kormány által is támogatott törvénymódosítási javaslat, amely szerint a pénztárváltást legalább kétévnyi várakozási időhöz kötnék, és aláírásával igazolná a pénztártag, hogy tisztában van az elhagyott és a befogadó pénztár tízéves átlaghozamával. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, az átlépő tagok jelentős része döntése meghozatalakor nincs tisztában ezekkel az adatokkal.
