A rendőrségnek kellett kiszabadítani az Air India London Heathrow-i járatának utasait a Gatwicken - jó egy hete. A járat Ahmedabad-ból érkezett Mumbai-n át, de előbb a köd miatt átirányították a Gatwick-re, ahol a légitársaság úgy gondolta, hogy az utasoknak a gépen a helyük, ám a köd feloszlásával nem repülhettek tovább, mert a tíz órás járat során a pilóták lerepülték idejüket és brit légiközlekedési biztonsági szabályok miatt nem szállhattak fel újra, hogy megtegyék 44 mérföldes útjukat a Heathrow-ig. A váltószemélyzet mindeközben épp szelte át a brit fővárost, kis rosszindulattal feltételezhetjük, hogy épp shoppingoltak még egy kicsit, de mindegy is, a lényeg, hogy nem sikerült velük kapcsolatba lépni. Mindeközben eltelt pár óra, az utasok egyre idegesebbek lettek, ami nem is csoda, hiszen leszállni tíz óra repülést követően, majd órákat ülni még egy betonon álló repülőben - na az senkinek nem kelti az örömérzetét...

Arról nem szól a fáma, hogy időközben a hazafelé beosztott crew kiért-e a Heathrow-ra, vagy sem, s ott a légitársaság állomásvezetője miért nem dobta be őket egy taxiba, hogy igyekezzenek a Gatwick-re az ott ragadt géphez. De arról sem, hogy az indiai személyzet miért nem adott enni és inni az utasaiknak. Alighanem az is az oka lehetett, hogy az utasok már csoportosan kopogtak a pilótafülke ajtaján, magyarázatot kérve a hajózóktól, akik ki sem jöttek, de nem is tájékoztatták az utazóközönséget. Ami, tekintve, hogy a kapitány felelős a teljes gépért, érthetetlen.

A Gatwick szóvivője szerint az Air India döntése volt, hogy hagyják-e kiszállítani az utasokat és alternatív közlekedési útvonalakat keresnek nekik, ehelyett a gép a futó mellett várakozott kilenc órát a betonon, mígnem a rendőrök utasították a légitársaságot, hogy engedjék ki az utasaikat.

Persze, a Gatwick-en a csőre állás, vagy az állóhelyre gurulás pillanatában ketyegni kezdett volna az óra az Air India-nak, ezzel együtt érthetetlen a személyzet, vagy a menedzsment döntése. A repülésben ugyanis benne vannak az ilyen váratlan helyzetek, egyszersmind a költségek is, kivált egy ekkora gépen. Oké, hogy 92 hely szabadon maradt a 777-esen, amivel üzemeltetik a járatokat, de ez nem az utas problémája. Hogy mit gondoltak, nem tudni...

Még az is lehet, hogy nem volt semmi rosszindulatú nemtörődöm költségtakarékosság a horror mögött, hanem mondjuk nem volt leírt eljárások ilyen esetekre, s a helyzet megoldódására vártak amolyan ázsiai stílusban. Ez akkor is elfogadhatatlan egy légitársaságnál, kivált, hogy pár hónapja még a Star Alliance légi szövetségi tagság várományosa volt az Air India. A tagságot végül a SA igazgatótanácsa nem hagyta jóvá, a finishben bukott el a csatlakozás, aminek az okát azóta sem közölték hivatalosan, de immár van egy elképzelésem, hiszen a Star Alliance-ben azért vannak minimális követelmények arra nézve, milyen minőséget kell nyújtani, s megnézik azt is, milyen esetekre milyen eljárásokat dolgoznak ki. Képzelem, mit láthatott az SA auditor, amikor meglátogatta az egyébként egy csomó zsír új géppel repülő és irtó gyorsan növekvő légitársaság központját, kipróbálta néhány járatát.(A rossz nyelvek szerint e fiaskó volt az oka annak, hogy a Star Alliance élén repülő Lufthansa végül bukta az A380 indiai leszállási engedélyét, amiről csakugyan nagy a hallgatás...)

A keleti feltörekvő légitársaságoknál egyébként sajnos be kell kalkulálni az ilyen eseteket, a jelek szerint sajnos az ilyen durvákat is. Indiában és Kínában eszméletlen mértékben robban az utasforgalom, hatalmas légicégek nőnek fel a szemünk előtt, tucatszámra vásárolják a gépeket, s nincs is semmi gond velük, míg be nem üt egy ilyesfajta nem várt eset. De a miénktől gyökeresen különböző kultúrában jó, ha pilótával bírják, az utaskísérőkre már nem jut annyi energia, s az ilyen esetek kezelésére alighanem hiányosan képzik mind a hajózószemélyzetet, mind a cabin crew-t. Ugyanez az érzésem volt nyáron, amikor Kínában az épp ötcsillagossá választott Hainan belföldi járatain utaztam, s taláálkoztam nem egy angolul egyáltalán semmit nem beszélő stewival. De a hosszú járaton, Európa felé is éreztem, hogy azért hiányzik ebből a rendszerből az a pár évtizednyi rutin, amit mondjuk a Cathay Pacific a magáénak tudhat. Hiába, az új gép nem jelent azonnal magas kiszolgálást.

Azért kíváncsi lennék a légitársaság magyarázatára. Ha a cég kommunikációs tanácsadója lennék, ugyanakkor maximum sajnálkozást tanácsolnék, ez ugyanis magyarázhatatlan. Csak remélem, hogy a teóriám a képzésről és a hozzáállásról nem az igazi ok, mert ha így van, akkor viszont bizonyára lenne egy véleményem a hajózók kiképzéséről is, ami pedig már nem játék...