Na ne hülyéskedjetek, nyomás vissza dolgozni, azért vagytok, hogy fuvarozzátok az embereket! A belső ügyeitek megoldására három hetetek van, ha addig nem sikerül megoldani, akkor mi döntünk helyettetek! Addig pedig mindenki dolgozzon, a repülők pedig repüljenek! - szabad fordításban imígyen lenne tolmácsolható a bíróság döntése a Qantas kontra szakszervezetek ügyben, azok után, hogy az ausztrál légitársaság tegnap megnyomta a stop gombot a "nagy üzem" panelen.

Egész egyszerűen szeretem, ha egy országban úgy mennek a dolgok, ahogy én ezt egy jogállamról elképzelem, példának okáért szeretem azt is, ha egy elmérgesedett vitában a maguk igazát kereső felek képesek elfogadni, hogy egy bíróság szava megkérdőjelezhetetlen, s nincs országos hiszti a bíróság döntései nyomán. S persze az is melengeti a szívemet, ha az erre felkent bíróság kemény döntéseket hoz, melyek a jogrendszer biztos talapzatán állnak, de mégis keresik a találkozási pontokat a társadalom igazságérzetével, akárcsak a realitással. Egyszersmind, arról tanúskodnak, hogy a döntéshozó bírák megismerték a helyzetet és felelős döntéseket hoznak.

Na ezt történt Ausztráliában, ahol a szakszervezetek és a Qantas vezetése közötti elmérgesedett vitát a következő (némiképp salamoni) döntéssel oldotta meg a Fair Work Australia nevű bírói szerv. Na persze, ehhez kellett az is, hogy alan Joyce vezérigazgató bevállalja a leállást, hogy idáig fajuljon a helyzet, s az is, hogy Ausztrália miniszterelnöke finoman szólva mindenki tudtára adta: ez a helyzet nem maradhat így sokáig, elvégre szabad, felnőtt és felelős emberek országának mondják Ausztráliát, amely azonban egy kontinens méretű sziget, s gazdasági infrastruktúrájának nélkülözhetetlen része a kengurus légitársaság.

1.: A Qantasnak azonnal el kell indulnia.

2.: A feleknek van 21 napjuk a munkaügyi konfliktus teljes rendezésére.

3.: Addig nincs sztrájk.

4.: Ha a 21 nap elteltével nem írják alá a megállapodást, akkor a bíróság dönt a vitás kérdésekben.

A Qantas csaknem másfél napos akciója hetvenezer embert érintett. A világ 22 repterén állomásozó 108 gép néhány óra múlva már a levegőben lesz, de mire beáll a  teljes üzem, az pár napba is beletelik.

Mivel nincs vége, nem kezdünk bele az ügy bogozásába, hiszen félinformációkkal nehéz is, több, mint tízezer mérföld távolságból. De néhány dolgot azért szögezzünk le, mert a netes híreket olvasva már szinte fáj, ahogy a hazai média (kollégáim) ismertették a helyzetet.

A leállás nem sztrájk volt. Arról a Qantas vezetése döntött abban a közvetett formában, hogy a munkaügyi problémák rendezéséből kizárta a szakszervezet tagjait a munkából.

Sztrájkok ezt megelőzően voltak, valamint munkalassító akciók, melyek komoly költségeket okoztak a légitársaságnak. A sztrájkok kevesebbet, mert a légitársaság sztrájk esetén pl. nem köteles kártérítést fizetni egy utasnak a vis major elv alapján, de ha a dolgozók csak lassítják a munkát, az utasok ezreinél okoz problémát, a cégnek pedig kártérítési kötelezettséget.

A cég 35000 alkalmazottjából 1-2 ezer állása van veszélyben azért, mert a légitársaság a tevékenységek egy részét áttelepítené Ázsiába.