14 euróért a Concorde fedélzetén
Vendégposzt következik, kedves barátom, a Berryblog szerzője, Koi Tamás a vele véletlenül szembejött, repülős múzeumos élményét osztja meg az Egek Ura olvasóival! Figyelem, német területekre tartóknak egyben remek úti tipp is!
Lássuk be, Sinsheim nem a világ közepe, a francia határtól nagyjából 40 kilométerre fekvő, 35 ezer lakosú városhoz legközelebbi nagyváros Stuttgart, szintén kábé 40 kilométerre található. Sinsheim mégis különleges szentélye a repülés szerelmeseinek, a város mellett található Sinsheim Auto und Technik Museum ugyanis tudomásom szerint a világon az egyetlen olyan múzeum, ahol egy Concorde és egy Tupolev Tu-144 egymás mellett van kiállítva.
A sztrádán haladva a két gép messziről látszik, mintha egymást kergetnék egy párhuzamos autópályán, bocsánat, kifutón. Először nem is értem, ilyeneket legfeljebb repülőterek mellett látni (egy Concorde például a CDG-n van kiállítva, egy a Heathrown, van egy New Yorkban és Seattle-ben is...), de ide a legközelebbi reptér legalább ötven kilométerre található. Azt mondja a tábla, hogy ez egy múzeum. Sosem láttam még Concorde-ot közelről, úgyhogy kikapcsolom a tempomatot, kiindexelek, kerül, amibe kerül, ezt látni kell.
A múzeum parkolója tömve van, egyébként az év 365 napjában nyitva van a létesítmény, ami állítólag évente több mint egymillió látogatót fogad. Tegyük gyorsan hozzá, autóbuzikat éppúgy, mint a repülés szerelmeseit.
A múzeum több épületből áll, a repülőgépek a legnagyobb csarnok tetején feszítenek büszkén, elől a Tu-144, utána az Air France F-BVFB lajstromjelű Concorde-ja. Előbbi 2001-ben, utóbbi 2003-ban került a múzeumba. Mindkét gép látogatható, a hátsó ajtókhoz csigalépcső vezet fel.
Bent a gépek többé-kevésbé az eredeti állapotukat mutatják, bár a könnyebb közlekedés végett párhuzamos üléssorok sehol sincsenek, illetve az ülések és minden, amit taperolni lehetne, plexifallal van elzárva a látogatóktól. A két gép kívülről az avatatlan szemek számára ikernek tűnik, belül azonban még a plexik mögül is látszik, hogy ég és föld a különbség a szovjet repülőgépgyártás csúcsa és a Concorde közt, mind komfortban, mind minőségben.
A legmegdöbbentőbb mégis a műszerezés és a pilótafülkék közti differencia: a szovjet gép zöldre festett pilótakabinja olyan, mint egy katonai repülőgépé, a Concorde már-már a polgári légiközlekedésre emlékeztet, csak a hosszan előrenyúló orr-rész árulkodik arról, hogy ez a gép a vadászrepülőket megszégyenítő sebességgel szelte át az Atlanti-óceán feletti légtért.
A gépekben egyébként közös, hogy a törzs kialakítása miatt belül iszonyúan szűkek, nem irigylem azt a klausztrofób üzletembert, akinek anno Concorde-dal kellet utaznia a tengerentúlra. Meg aztán az embernek óhatatlanul eszébe jut, hogy mindkét gépből elveszett (a Tu-144-ből kettő is, egyiken sem ültek utasok), ami részben hozzájárult ahhoz, hogy ezeket a gépcsodákat ma már csak múzeumokban lehet látni - és ettől valahogy még annyira sem érzi magát komfortosan a szűk térben.
A sinsheim-i múzeum egyébként nem csak a két szuperszónikus utasszállító miatt érdekes, van az épületek tetején egy látogatható Ju 52, egy Douglas DC-3, egy Csehszlovák IL-18-as, illetve a múzeum egyik szegletében ott árválkodik a Malév egyik Tu-134-es gépe - bár ez sajnos nem látogatható.
Aki Sinsheim felé jár, mindenképpen tegyen kitérőt a múzeumba, a repülőgépek mellett még közel 300 veteránautót, különböző korok Formula 1-es versenyautóit, illetve gőzmozdonyokat láthat kiállítva. Mindezért 14 eurót kell fizetni egy felnőtt számára, ami még a mai árfolyamot figyelembe véve is minden egyes centet megér.
