Köhögnek a bolhák - vetette oda kaján mosoly kíséretében az OrszágVezető gépkocsivezető barátjának, aki momentán a jobbtaxi keretében fuvarozza a kétharmadot. Törzshelyükön, a Nesze bárban sörözgettek, mint rendesen, a hét egy meghatározott napján.

- Köhögnek hát. A bolhák dolga, mondják, hogy köhögjenek, bár én még életemben nem hallottam bolhát köhögni, reagált a gkv., és lenyomta az első Unicumot, aztán utána küldött egy pofa sört.

- Pedig azok köhögnek, rendületlenül, folytatta az OrszágVezető, akiben már szintén benn dolgozott a feles meg a ser.

- És legalább hazádnak köghögnek?

- Hát pont ez az, mondta kissé elkomorodva az OrszágVezető. A haza ellenében köhögnek azok a kibaszott bolsevista bolhák.

- És mi hozta rájuk a köhögőgörcsöt, érdeklődött a sofőr.

- A Nemzeti Nyilatkozat.

- Az más. Akkor jogosan köhögnek, mondta az ivócimbora, és el sem képzelte, hogy mekkora haragra gerjeszti ezzel legjobb barátját.

- Mi az, hogy az más?

- Nézd, tudod, hogy a mi barátságunk az őszinteségre épül, úgyhogy nem köntörfalazok. Amit én az autómban hallok, az ér annyit, mint egy Medián-jelentés, és én momentán csaknem minden utasomtól azt hallom, hogy ez a kiszögelés egy elkefélt ötlet.

- Milyen kiszögelés?

- Na hát a nyilatkozatotok kiszögelése minden utcasarkon. Tudod, mit mondott az egyik reverendás utasom?

- Képzelem.

- Azt mondta, hogy az úr Úrnak hiszi magát, de legalább is Luther Mártonnak.

- Egyik pofával sincs semmi bajom.

- Egy másik vendégem hahotázva magyarázta, hogy szalad venni egyet a nenyidből, bekeretezi és kiteszi a nyaralója budijának a falára.

- Helyes. A lényeg, hogy megvegye, és kifüggessze. Ő a támogatónk.

- De azt is mondta, hogy van már ott néhány dolog kiragasztva.

- Sebaj. A lényeg, hogy a Nenyinek is jusson hely. És azt is elmesélte az utasod, hogy mi van még a budijában kifüggesztve.

- Sztálin és Rákosi elvtársak.

- Akkor ez egy öreg utas volt, aki sokat megélt, ismeri a történelmet.

- Hát éppen ez az, hogy ismeri. Mondta is.

- Mit mondott?

- Hát azt, hogy a mi Vityánk is úgy jár majd, mint a többi kifüggesztető.

- Ugyan már! Miért? Hogy jártak? Mindkettő úr igen szép kort élt meg, ágyban, párnák közt haltak meg, és Sztálinra még ma is szeretettel, hálával, nagyrabecsüléssel emlékeznek a zemberek. A sztálintalanítást én mindig is kamunak tartottam.

- Kamunak?

- Hát persze. A nyugat elvakítására.  Rossz volt a gabonatermés, kellett a ruszkiknak az amerikai búza meg kukorica, hát elkezdték szidni a Sztálint. Úgyis halott volt. Most, hogy jól megy nekik, mert megy fel az olaj ára, megint szalonképes a pasas.

- És Rákosi is az lesz?

- Dehogy. Rákosi tele volt hendikeppel. Először is nem volt olyan fess, mint a mestere, aztán meg zsidó volt. Ezzel nálunk nem lehet nagy karriert befutni. Ha rögtön Kádárt emelik a pajzsukra a komcsik, nincs 56, nincs 89, az öreg nem dilizett volna be, talán még ma is élne, és annál is nagyobb szeretet övezné, mint amit tapasztalhatunk.

- Szerintem te berúgtál. Vagy a hőség ment az agyadra.

- Te meg kezdesz megfeledkezni magadról.

- Mire gondolsz?

- Tudod te azt jól. Mégiscsak egy közjogi méltóság lennék, aki mögött hatalmas erő áll.

- Tudom, tudom, a forradalmárok hada. Kérjük inkább ki a következő rundót.

- Kérjük, de közben mesélj, hogy mit beszélnek még a zutasok? Például az nem téma, hogy milyen kemények vagyunk a valutaalappal meg a brüsszeli bürökratákkal?

- Én úgy látom, de most őszintén, hogy ez sem jön be a népnek.

- Már hogy a fenébe ne jönne be. Nekem a minisztereim mind azt jelentik, hogy ezt nagyon kajálják.

- Régen rossz, ha elhiszed, amit a minisztereid vakernak. Azok azt mondják, amit a főnök hallani akar. Az utasok viszont nem azt mondják.

- Hanem akkor mit?

- Azt, hogy mindenkit magadra haragítasz, közben meg úgyis beadod a derekadat.

- Már hogy adnám be!?

- Nem azt mondtad, hogy betartod, amit a Bajnaiék megígértek nekik?

- Ezt soha nem mondtam. Annak az ofsórlovagnak a nevét soha ki nem ejtettem.

- A  nevét nem mondtad, ez tény, de folytatod, amit ő elkezdett. Ez is tény.

- Tény, tény, ki nem szarja le a tényeket. A sajtó sem foglalkozik velük.

- Mert a tenyeredből esznek.

- Naná majd nem. De hidd el nekem, a zembereknek elegük van a tényekből. Mesékre vágynak, én meg megadom nekik. Ez egy ilyen nemzet. Meseszerető.

- Hát ebben van valami, a rendszerváltás után is csak a Mackó maradt épségben a televízióban.

- Na látod. Már szóltam is az Annamarinak, hogy intézze el: amíg mi vagyunk hatalmon, reggel is legyen esti mese minden csatornán.