Egy Európában is párját ritkító régészeti leletegyüttes adta az ötletet ahhoz a tanácskozássorozathoz, amelyet már hatodszor rendeztek meg a Dunaferr Rt. támogatásával Somogyfajszon. A honfoglaló magyarok vasgyártásával, illetve államával és kultúrájával foglalkozó előadás-sorozaton elhangzottakat könyvben is megjelentetik.

A magyar honfoglalás eddig keveset kutatott történéseire próbál fényt deríteni a Dunaferr Rt. által létrehozott Dunaferr-Somogyország Archeometallurgiai Alapítvány, amelyet a dunaújvárosi vasmű mellett Somogy megye, Somogyfajsz község, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés, továbbá szinte minden hazai, az acéliparban dolgozó vállalkozás támogat.

A kissé szokatlan elnevezésű alapítvány tulajdonképpen a honfoglaló magyarok kohászati iparával foglalkozik. Mert volt ilyen: egy somogyjádi történelemtanár, aki szabad idejében történészként és régészként kutatja eleink életét, Stamler Imre gondolta végig először azt, hogy a honfoglaló magyaroknak a Kárpát-medencébe érkezése, a magyar állam megteremtése, a kalandozások kora jelentős mennyiségű vasat igényelt. Annyit, amennyit a mintegy félmilliós korabeli magyarság aligha szerezhetett meg zsákmányként: tehát gyártania kellett. A becslések szerint évente körülbelül ezerhatszáz tonna vasra volt szükségük az akkori magyaroknak a szekerek alkatrészeihez, a lószerszámok kengyeleihez, és persze a nyílhegyekhez, kardokhoz, késekhez, fejszékhez.

Mindez a kor szintjén fejlett ipart feltételez: vasérclelőhelyeket, kohókat, kovácsműhelyeket. Igen ám, de hol lehettek ezek? - tette fel a kérdést Stamler Imre, aki végül a somogyi helynevek tanulmányozása során jött rá a megoldásra. Fajsz és Bogát fejedelmek udvarában, vagy inkább szállásterületeinek központjában nyilván működnie kellett fegyver- és szerszámgyártó műhelyeknek, gondolta a kutató, és szorgos keresésének köszönhetően előbb Somogyvámos határában egy fújtatócső darabjára, majd Somogyfajsz mellett vassalaktelepre bukkant 1988-ban.

Hosszas kutatások eredményeként - amelyekkel kapcsolatban meg kell említeni a kaposvári Költő László és a soproni Gömöri János régészek nevét - a Dunaferr két kohómérnöke, dr. Ágh József és Sütő Zoltán szervezőmunkájának és a támogatók önzetlenségének köszönhetően végül 1995-ben épült fel Somogyfajsz határában - egy vadregényes erdő közepén - az az őskohászati múzeum, amelyben Európában is párját ritkító leleteket, tizenhat agyagból épített és részben vagy teljes egészében épségben maradt kohót mutatnak be a közönségnek.

Az akkori kohók persze nem vethetők össze a mai ipari létesítményekkel. Mindössze egy méter magasságúak, egy patakpart meredek oldalába vájták őket, s közönséges fújtatókkal élesztették bennük a tüzet. Az úgynevezett gyepvasércet sok helyütt megtalálni a környéken, a patakok is sűrűn behálózzák a vidéket, biztosítva a vasolvasztáshoz és a kovácsoláshoz nélkülözhetetlen vizet, a rengeteg erdő pedig a tüzelőnek való fát adta.

A földrész legnagyobb őskohászati lelőhelye fölött a honfoglaló magyarok jurtáira emlékeztető múzeum épült. Ennek kertjében pedig honfoglalási emlékhelyet alakítottak ki elődeink jelképeivel. Az emlékhelyet évente mintegy ötezer ember keresi fel.

De a hely szelleme nemcsak bemutatásra, hanem elmélkedésre, további kutatásra is sarkallta az őskohászati múzeumot feltáró és létrehozó embereket. 1996 óta minden évben tudományos konferenciát szerveznek az emlékhely közelében, Somogyfajszon, a Somogy Természetvédelmi Szervezet központjában. A honfoglaló magyarság állama, kultúrája és az ősi vastermelés címet viselő előadás-sorozaton neves kutatók, hivatásos és amatőr történészek beszélnek eleink életéről, hitéről, kultúrájáról.

Az idei konferencia egyik fő témája is az ősmagyarok vasipara volt. Stamler Imre a somogyi Bűbodrog mellett talált fújtatódarabok jelentőségéről beszélt. Gallina Zsolt és Somogyi Krisztina pedig a Kaposvár-Fészerlakon talált avar kori vaskohászati telep maradványait ismertette. De nagy érdeklődés kísérte a honfoglalók életével foglalkozó más előadásokat is.

A honfoglaló magyarság államáról, kultúrájáról és az ősi vastermelésről elhangzottakat az alapítvány minden évben kötetbe rendezi és kiadja. A hatodik kötet várhatóan az ősszel jelenik meg.