Sokkal keményebbnek kellene lennünk

Kerényi György (45 éves) két éve a Kossuth rádió főszerkesztőjeként a struktúraváltás irányítója. Véleménye szerint az adót sikerült politikailag semlegessé tenni, és úgy felelni meg a közszolgálatiság követelményeinek, hogy közben egyre több fiatal hallgatja a műsort.

- Szükség van egyáltalán közszolgálati rádióra?

- Hogyne.

- Akkor közszolgálati újságra, közszolgálati internetre miért nincs?

- Azt gondolom, hogy a mértékadó printmédiumok maguktól közszolgálativá váltak, válnak. Az elektronikus médiumokhoz nagyobb befektetés kell, ráadásul korlátozott állami javak felett rendelkeznek: újságot bárki tud nyomtatni, de frekvenciát nem szerezhet akárki, még a demokráciában sem. Ráadásul minden alapos újságíró azt gondolja munka közben, hogy megkérdezte az esemény, a történés összes fontos szereplőjét, leírt minden lényegeset, és a saját nézőpontja csak annyira jön át a cikkből, amennyire az kiküszöbölhetetlen.

- Azt mondta novemberben, hogy a közrádió legizgalmasabb hónapjai következnek.

- A rádió szervezetileg, tartalmában és munkakultúrájában is jelentősen átalakult. A kollégák döntő része szerint és szerintem is pozitív a mérleg. Igaz, a csoportos létszámleépítés során sok embert kénytelenek voltunk elküldeni, és ez nemcsak az elbocsátottakat sebezhette meg, hanem azokat is, akikkel évtizedekig együtt dolgoztak. De az MR1-Kossuth esetében 95 százalékban konszenzus volt abban, hogy a leépítés szükségszerű. A tartalmi változások értékelése pedig több síkon történik. Mivel nem kereskedelmi rádióként működünk, a hallgatottság nem lehet minden tartalomnál értékmérő. De hírműsorainknál mégis az a legfontosabb, hányan kapcsolnak ide. Ma húsz százalékkal többen kapcsolnak ide, mint a struktúraváltás előtt. S az új hallgatóink fiatalabbak. Összességében körülbelül hárommillió ember figyeli az MR1-Kossuth rádiót.

- Hogyan döntik el, hogy egy nagyon kevesek által hallgatott műsor mégis jó?

- A rádióhallgatás alapvetően életformaszerű tevékenység. A hallgató adót választ magának, nem műsort, illetve saját pillanatnyi kondíciójához, igényéhez képest szörfölget a csatornák között. A rádió kevés eszközzel tud dolgozni, másképpen kell építkezni, mint mondjuk a nyomtatott sajtó esetében. Mindig az adott pillanatban kell megragadni az embert. A műsorcentrikus rádióhallgatás egyre kevésbé jellemző. Pláne a 18 és 59 évesek körében, akiket elsősorban meg akarunk nyerni magunknak.

- Elemzik, értékelik a már elhangzott műsorokat?

- Az úgynevezett soundcheck, vagyis a hangzás ellenőrzése folyamatosan működik. A tartalmi dolgokat is értékeljük a műsor készítőinek szintjétől egészen főszerkesztői szintig. Külső értékeléseket is kérünk és kapunk.

- Sokszor hallunk az MR1-Kossuth műsorvezetőinek szájából zavaró közhelyeket. A reggeli hírműsor például tele van erőltetett átkötésekkel, kényszeredett párhuzamokkal.

- Vitatom, hogy tele volna. Néha előfordul, mint minden élő, nem súgógépes műsorban. Nem könnyű 180 percen át feszesen vezetni az adást. Elhagytuk a zenét, abból kiindulva, hogy reggel információval szeretne feltöltődni a mi hallgatónk. Nehéz olyan műsort csinálni, ahol az élő beszélgetések között nincs zene, ami lezárhat, átköthet egy tudósítást.

- Frissességben az internettel kell versenyezni? Megy?

- Az internettel az egész klasszikus médiaipar kénytelen versenyezni. Mi sem vagyunk lapzártához kötve, és nem kell foglalkoznunk a képpel, mint a televíziónak. Korábban a MR1-Kossuth nem élt annyira e lehetőségeivel, most sokkal gyorsabb lett, reagál az országban történtekre. Ha csak a Krónikát vizsgáljuk: sokkal több benne az élő, újságíró által prezentált bejelentkezés, mint régen.

- Tavaly év végén azt nyilatkozta a Népszabadságnak Solténszky Tibor, a művészeti produkciós szerkesztőség vezetője, hogy 2008-ban ötven új hangjátékpremiert tervez a Magyar Rádió. Meglesz?

- Nem számoltam meg az eddigi bemutatókat, de nem szabad elfelejteni, hogy elindítottunk naponta tíz percben egy, a legfiatalabb korosztálynak szóló hangjátéksorozatot, a Vacka Rádiót, amelyből már leadtunk 38 részt, szeptemberben pedig indul az új turnus, kollégáim már készítik az új epizódokat. Nem tudom, ez hány hangjátéknak számít. Most adunk be egyébként egy új pályázatot hangjátékok készítésére. Év végére valószínűleg nem különbözik majd a bemutatott darabok száma a szerkesztőségvezető által remélttől.

- Ön 2001 és 2004 között a Rádió C alapító-főszerkesztője volt, dolgozott a Tilos Rádiónál és a Magyar Narancsnál is. A Kossuth kisebbségi műsorai - főleg a nemrégiben heti félórásból egyórássá vált Cigányóra - fontosabb szerepet kaptak, mint a korábbi struktúrában?

- Such György, a rádió elnöke minden műsorstruktúra-váltást végigbeszélt a vezetőkkel. Nem az én játékterem az MR1-Kossuth. De minden médium emberfüggő, még a leginkább intézményesült, üzemszerű, hatalmas tradíciókkal bíró médiumoknál is számít a vezetők érzékenysége, nyitottsága, affinitása bizonyos témák iránt. A romák magyarországi helyzete a magyar társadalomfejlődés talán legfontosabb elintézetlen ügye. Ha van közszolgálati feladat, akkor a romaügy sűrű, intenzív és alapos átbeszélése biztosan az. Augusztus végén egyébként új roma műsort indítunk, Jelenlét címmel.

- Volt, amikor a Magyar Rádió munkatársai közvetlenül érvényesítették pártszimpátiáikat. Volt, hogy a pártok megpróbáltak direkt nyomást gyakorolni az intézményre. Tapasztal bármiféle politikai nyomást?

- Nem. És nem csak én nem, tudtommal Such György is kevés megkeresést kap. Sikerült politikailag neutralizálni, középre behúzni a rádiót. Mind jobb-, mind baloldalról kevesebb lett az elhajlásokat kifogásoló bírálat. És úgy semlegesítettük politikailag az intézményt, hogy közben nem lett kevesebb a politikai téma, sőt több a közéleti és a politikai háttérműsor.

- Ha elképzeli az eszményi közszolgálati rádiót, majd bekapcsolja az MR1-Kossuthot, milyen különbségeket észlel?

- Nem hiszek abban, hogy létezik eszményi közszolgálat. Azt sem gondolom, hogy az MR1-Kossuth kielégít minden igényt. De ez tudatos döntés eredménye is. Aki elsősorban zenei műsort akar, nyilván nem ránk kapcsol. De nem vagyok elégedett: sokkal keményebbnek kellene lennünk a mostaninál. Jobban kellene kérdeznünk. Markánsabban kellene bemutatni a témáinkat, hogy a hallgatók biztosabban eligazodjanak a világ dolgai között. Anélkül, hogy a szájukba rágnánk, hogyan válasszanak, adott esetben hogyan döntsenek, mondjuk, a szavazófülkében vagy éppen egy kulturális termék kiválasztásánál, minden, a jó döntéshez szükséges információt meg kell adnunk.

- Szereti azt mondani, hogy emeregy Kossuth rádió?

- Miért olyan furcsa ez? A BBC-nél vagy az ORF-nél sem mondják soha az intézmény teljes nevét.

- És mi baj van azzal, hogy Magyarország ez esetben kivétel? Ráadásul az új név ezzel csak hosszabb lett.

- Az MR arra készül, hogy belátható időn belül a mostaninál több adója lesz - kezdjünk el azon agyalni, kikről nevezzük el ezeket a csatornákat? Az, hogy 1949-ben nevezetes magyarokról nevezték el az adókat, egy egészen más történelmi helyzet következménye. A világon sehol sem neveznek el rádiót történelmi nagyságokról.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.