Kissé csalódottan tapasztaltam, hogy a témát csak "előretolt bástyaként" használja a keresztény fundamentalizmus ostorozására, nem kímélve az Európai Parlament keresztény képviselőit, a KDNP-t, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Justitia et Pax Bizottságát és - ha jól értem -, magát II. János Pál pápát sem. Megrögzött ateistaként nem szeretnék teológiai vitában keveredni és eszem ágában sincs megvédeni a felsoroltakat. Csakhogy a szerző a keresztény fundamentalizmus fürdővizével együtt a gyereket is kiöntené.

Nem előzmény nélkül való, hogy fontos kérdésekben a szakszervezetek és egyházak gondolatai találkoznak. 2001-ben a Munka Törvénykönyve módosítása előtt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a vasárnap ünnepi jellegének védelmében adott ki nyilvános sajtóközleményt. Ebben minden magyar munkavállaló érdekében határozottan kérte a törvényhozókat, segítsék elő egy olyan törvény megszületését, amely tekintettel van a keresztény ember vallási igényére, minden ember pihenéshez való jogára s a magyar családok belső szeretetkapcsolatának megerősítésére! A közlemény idézte II. János Pál pápa gondolatait is a gazdasági érdekek, a fogyasztói társadalom, a profit bálványa eluralkodásának veszélyéről. Már több mint 10 éve, hogy a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ) az egyházakhoz fordult támogatásért az egyre jobban elterjedő ünnepi nyitvatartás elleni fellépése során. Dr. Seregély István egri érsek, az MKPK akkori elnöke a következőket írta válaszlevelében: "A Katolikus egyház a munka és pihenés arányának kérdésében egyértelmű álláspontot képvisel... Egyetértünk azzal, hogy a munkához való jog elidegeníthetetlen része a pihenéshez való jog... Az MKPK támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a munkavállalók e jogainak érvényesülését szolgálják."

Az előbbiek szerves folytatása az a szabad vasárnapért megindított mozgalom, amelybe a KASZ is tevékenyen bekapcsolódott. Az együttműködés fontos dokumentuma az MKPK Justitia et Pax Bizottságának május 30-i nyilatkozata, amelyből Vankó Zsuzsa is kiragad néhány részletet. Helyesnek tartom, hogy a nyilatkozat egyik központi gondolatát is idézzük: "...A vasárnap lényege tehát, hogy a fáradt ember kiemelkedjék a hétköznapok szorításából, szabadon, testben-lélekben kinyújtózkodjék, maga szabja meg programját, éljen kedvteléseinek, legyen ideje játékra, természetjárásra, szórakozásra, valamint sportra, művelődésre, kultúrára, elmélyedésre. .... Csak olyan termelői, kereskedelmi és szolgáltatási egység működjön, amely a vasárnap eredeti célját és értelmét nem veszélyezteti, hanem ellenkezőleg: azt szolgálja. Mindannyiunk érdeke, hogy összefogjunk évezredes örökségünk megvédéséért!"

Úgy vélem, ezt minden kereskedelmi alkalmazott, de a nyitottan gondolkodó vásárló-állampolgárok zöme is elfogadja akkor is, ha nem templomjáró keresztény, és azt sem veszi rossznéven, ha egy keresztény szervezet nyilatkozatában a szentmisével, vagy vallása egyéb értékeivel is foglalkozik. Az én olvasatomban ez a szöveg nem arról szól, hogy törvénnyel kellene rákényszeríteni az emberekre a munkaszünetet, hanem épp ellenkezőleg: minél nagyobb szabadságuk biztosítását szorgalmazza. Szabadságot a folyamatos munka alól, és szabadságot a fogyasztás egyre erőszakosabban rájuk kényszerített terhei alól.

Mindez egybecseng a - keresztény fundamentalizmussal nem vádolható - szakszervezetek nézeteivel. A KASZ-nak a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban kiérlelt alapelvei szerint a vasárnapi munkamentesség az emberi társadalom és kultúra olyan jelentős vívmánya, amely összehangolt védelmet érdemel az állandó támadásokkal szemben. Csak a vasárnapi munkaszünet lehető legteljesebb alkalmazása biztosíthatja a pihenés alkotmányos jogának érvényesülését a kereskedelemben és minden más szakma munkavállalói számára. Ugyanakkor az üzletek heti egyszeri zárva tartása csak látszólag korlátoz, a szabadidő-kultúra és a családi együttlét értékesebb formáinak fejlődését szolgálja a fogyasztás mindenhatósága helyett.

Az általános vasárnapi munkaszünet, illetve zárva tartás jó eszköz az erőfölényben lévők korlátozására, és felszabadítja a gyengébb kis- és középvállalkozásokat az erejüket meghaladó, káros verseny kényszerétől. Ezáltal csökkennek a kereskedelmi dolgozók - sok esetben meg sem fizetett - túlóráztatásával járó hátrányok. A társadalmilag tudatosan szervezett pihenőnap a jólét alapvető fokmérője, nyíltan vállalható, mindenkor korszerű és időszerű követelmény.

A szerző szerint döntő kérdés, hogy miért a "polgári törvényhozásnak" kellene biztosítania a vasárnapi munkaszünetet. Erre könnyű a válasz: egyrészt azért, mert másképp ezt a célt lehetetlen elérni, másrészt azért, mert a törvényhozásnak éppen az a feladata, hogy a társadalom számára fontos viszonyokat különböző szempontok figyelembevételével szabályozza. Ma Magyarországon bizonyosan valamennyi ünnepnapon nyitva tartanának az üzletek, ha nem tiltaná a törvény a munkavállalók foglalkoztatását ezeken a napokon. Ha a KASZ követelését az Országgyűlés a kereskedelmi törvény módosítása során nem fogadta volna el, akkor december 24-én 14 óra után bármeddig nyitva tarthatnának az üzletek. Csak néhány éve került be a Munka Törvénykönyvébe - szintén szakszervezetünk kezdeményezésére - a húsvétvasárnapi, pünkösdvasárnapi foglalkoztatás tilalma. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakegylete már 1903-ban is csak nagy harcok árán érte el, hogy az általános vasárnapi munkaszünet az üzletek dolgozóira is kiterjedjen. 100 éve is szükség volt a jogi szabályozásra, és a munkáltatók már akkor sem mindig tartották be a törvényt.

2004-ben egy hírneves kereskedelmi lánc a német Alkotmánybírósághoz fordult, és kezdeményezte annak a törvénynek a megváltoztatását, amely ott szinte kivétel nélkül tiltja az üzletek ünnep- és vasárnapi, illetve este 8 és reggel 6 óra közötti nyitva tartását. Az alkotmánybírák azzal utasították vissza a beadványt, hogy a tiltás hátterében a foglalkoztatottak védelme áll, mivel a túlzott megterhelés, így a vasárnapi, az éjszakai és az ünnepnapi munka káros az alkalmazottak egészségére, életére.

A törvények tehát azért kellenek, mert a tőkés vállalkozások önmagukat nem képesek korlátozni, még akkor sem, ha - mint Magyarországon napjainkban - csak 10 százalékuk számára jelent - látszólag - némi versenyelőnyt a vasárnapi nyitva tartás. Hogy mindez miért van így és hogyan bizonyítható, azt az elmúlt több mint 100 évben a KASZ és elődei számtalanszor elmondták, de ha kell újra és újra elismételjük.

Mátraházi István a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének alelnöke