A folyóparton ócska lakókocsik és falemezből, bútordarabból, ajtóból összetákolt házak néznek egymás szájába, léc- és drótkerítés mögül. A bejáratok mellett hatalmas, piros festékkel felírt szám: ezeket a barakkokat a rendőrség már nyilvántartásba vette.

Engedélyezett telep a Via Del Baiardo 50. szám alatt. Ez a cím szerepel az itt élők útlevelében, mivel a többségük olasz roma. De vannak horvátok, koszovóiak, szerbek, románok is.

- Legalább három nyelven beszélünk mindannyian - mondják a nyáron semmittevő roma tinédzserek, akik kivétel nélkül iskolába járnak. - És nem is cigarettázunk - teszik hozzá büszkén. Családjukat pedig koldulással segítik: muszáj, de nem háromszázat, ahogy az olasz sajtó írja, hanem napi harminc-negyven eurót lehet keresni vele - árulják el lapunknak.

- Mi nem vagyunk bevándorlók, menekültek, mégis nyolcvan éve így élünk. Állás, segély nincs - jelenti ki Maria, öt gyönyörű szőke, kék szemű gyerek édesanyja, aki télen hatkor kel, hogy vízért menjen, megmelegítse, és gyertyalángnál megmosdassa gyerekeit.

A barakkok mellett mindenhol felfújható strandmedencét látni, ebben fürdenek, a bódék tetején pedig olasz zászló lobog. Van, ahol márkás gépkocsi parkol, de ez ritka. - Ez nem az a tábor, ahol Mailat élt - hangsúlyozzák, hogy a tavaly októberi rablógyilkosságban meghalt Patrizia Reggiani román roma támadója nem közülük való. - Huszonhét éves fogtechnikus vagyok, állás nélküli, mert amikor a rendelőben eltűnt valami, rögtön engem gyanúsítottak. Aki cigány, az koszos, tetves, gyereket rabol: ez a tévhit. Az olaszok nem rasszisták, rosszabbak, fasiszták. Ki akarnak bennünket irtani! Emlékszem, amikor általános iskolában az apáca tanítónők maszkkal takarták be orrukat-szájukat, nehogy a roma gyerekek megfertőzzék őket - kezdi a panaszözönt Silvana Gordivic, macedón származású olasz roma, aki beszédében, öltözködésében, sminkjében, semmiben sem különbözik nem roma olasz kortársnőitől. Jelenleg a római egyetemen etnopszichológiát tanít, mégis úgy döntött, nem költözik el a táborból, a sajátjai között akar élni.

- A romák nem termelnek, ezért nem kellenek, sosem lesznek integrálva. Ezt a képviselőház elnöke, a jobboldali Gianfranco Fini mondta az egyik legnézettebb televíziós műsorban. Ha ő ezt így nyugodtan kijelentheti, mit várunk az egyszerű lakosságtól? - összegzi a romák helyzetét Silvana, aki máris sorolja azoknak a rendőröknek a gúnynevét (Barbár, Lumbard), akik rendszeres szadista razziát tartanak a telepeken. A férfiakat heréjükön ütlegelik, a mezítlábas gyerekeket gumibottal megtalpalják... Feljelentés, látlelet, fotó nincs. - Hallgass, mert bajod lesz belőle! - suttogják Silvanának. - Ha a rendőrség ver, hogyan fordulhatnánk a rendőrséghez? - jegyzik meg. Fabiónak húsz szemtanúja van arról, hogy tavaly összevissza rugdosták a rendőrök, amikor egy telep kiürítésén egy terhes nőt próbált védelmezni. - Ismertem a rendőrök nevét, azonosító számát, de tudom, hogy sosem lesz semmi bajuk belőle - kommentálja a húszéves fiú.

Van, akit magánügyvéd vagy roma jótevő (uzsorás) karol fel: fizess kétezer eurót, különben még le is tartóztatnak, az összeg pedig egyre nő. Rettegésben élnek, de a vendégeket üdítővel, süteménnyel kínálják, és mesélnek, sírnak, kiöntik szívüket, lelküket. Nem számít, hogy külföldi újságról van szó, az olasz romák segítséget várnak a régóta tartó és egyre elviselhetetlenebb megpróbáltatások után.

A római prefektus, Carlo Mosca valamivel emberségesebb, mint nápolyi kollégája volt. A roma gyerekektől nem vesz ujjnyomatot, de már DNS-vizsgálatról is hallani - hivatalosan egészségügyi okokból. Ezért ürült ki a tábor, aki tud, menekül. - Csak vissza Romániába nem! - kiáltja Julia.

A homokos talajon álló kempingasztalnál, mellette egy padként használt koszos matraccal, alatta két kóbor kutyával szótlanul ül Pietro Terra Cina római holokauszt-túlélő, aki a roma népszámlálás első percétől kezdve a táborokat járja, karjára tetovált egykori tábori számával. - Ha viszik őket, vigyenek megint engem is. Jól tudom, mit jelent az etnikai megkülönböztetés. Az én gyerekkoromban is így kezdődött - ennyit mond csupán.

Az EU segíthet pénzzel és védelemmel - állítják Tor di Quintóban. Ezért érkeztek ide sokan a napokban Olaszország más telepeiről: Magyarország strasbourgi képviselőjével, Mohácsi Viktóriával akartak beszélni. Dokumentálja ő az EU-nál, mi történik Itáliában.

A harminckét éves Viktor Lacatus ötvennél is többnek néz ki. Felvette a jó ingét, lábán műanyag papucs. Szeme riadt, halkan beszél, kezét tördeli. Vékony, még korábban megöregedett felesége könnyeivel küzd. (Az olasz belügyminisztérium statisztikái szerint az itáliai roma nők várható életkora harmincöt év.) Augusztusban lesz egy éve, hogy tizenkét éves kislányuk a barakkban égett, égve hagyott gyertya miatt a rendőrségi verzió szerint. Hanyagságból elkövetett gyilkosság miatt Viktort letartóztatták, a börtönben kétszer próbálkozott öngyilkossággal, míg kiderült, hogy Molotov-koktél gyújtotta fel a Livorno egyik felüljárója alatt szénné égett viskót.

Az Aradon született, szintén tizenkét éves Rebecca Covaciu boldogan mutatja rajzait: UNICEF-díjat nyert, már kiállítása is volt. Szüleivel és négy testvérével él. Az önkormányzat adott nekik lakást. Április végén - még az egyik milánói telepen - mozdulatlanul állt sorban a rendőrség által felgyújtott barakkok előtt. Őt és fivérét ezt megelőzően két harmincéves olasz támadta meg, édesapja, a pünkösdista lelkipásztor Stelian sietett a segítségükre. Agyba-főbe verték. - Utálnak, mert így élünk - mondja Rebecca. - És nem mi tőlük, ők lopják el a mi gyerekeinket - teszi hozzá Lucretia Stanescu, akit Rimini egyik kórházában szülés után gyógyszerrel elkábítottak. "Mire felébredtem, a kicsi Blancám eltűnt, azóta is keresem."

Mohácsi Viktória fáradhatatlanul hallgatja a tűző napon türelmesen sorukra várókat. A háromszoros európai parlamenti emberjogi határozatot az olasz kormány semmibe vette. - Mégis - akaratán kívül - európai szintű politikai vitát indított el, hátha most ki tudjuk lobbizni az európai romapolitika stratégiáját pénzügyi támogatással. De az integrációs munkateremtési programnak nemcsak Olaszországban, hanem Romániában és hazánkban is el kell indulnia - nyilatkozza.

- Honnan jössz? Hallottuk, hogy Magyarországon sem jó a romáknak. Sterilizáljátok őket. Igaz? - kérdezik búcsúzóul. A roma regisztráció folytatódik, a római belügyminiszter július végére ígért részletes jelentést az Európai Bizottságnak, leszögezve, hogy az ujjnyomatvétel annyira nem diszkriminatív, hogy 2010-től mindenki számára kötelező lesz.

A megszámozott barakkokat a rendőrség már nyilvántartásba vette