Teszi ezt Seres éppen akkor, mikor közzétették a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét, amely a kommunizmust a 18. század óta magában foglaló munkásmozgalom jelképét, az öt világrész munkásainak összefogását szimbolizáló vörös csillagot a magyar jogrenddel szemben rehabilitálta.

Örülhetnek Seres cikkének az USA nagytőkéjének gazdasági erejét biztosító washingtoni konszenzus neokonzervatív-neoliberális szövegkönyvét megalkotók, akiknek érvelését Seres hűen szajkózza. Akiknek azért van nagy szükségük Che Guevara ördöggé festésére, hogy takargassák vele az USA véres-diktatórikus katonapolitikai és világgazdasági szerepét. (A „tiszta” liberalizmustól távol áll Seres, hiszen egyenesen kétségbe vonja a szabad véleményformálás jogát Hegyi Gyula MSZP-s EP-képviselő esetében, és a pártból való kizárására szólít fel: „Ez így nem megy. Az MSZP-nek el kell döntenie, mi a terve Hegyi Gyulával. De lássuk, milyen információkra támaszkodik Seres Kuba kapcsán? Szerinte a kubaiak kevéske pénzükből „…jó, most vehetnek mobilt meg számítógépet”! Ugyanezt mondja Roberto Martín Pérez Rodríguez, aki szerint Kubában több millióan (sic!) ülnek börtönben, és a lakosoknak sérülnek az emberi jogaik, igaz „most használhatnak mobiltelefont és számítógépet” (Elhangzott a John McCain által 2008-ban indított Új Spanyol Rádió, 2008. június 10-i adásában.)

Az USA-ban élő Roberto Martín Pérez Rodríguez („Macho”), aki 28 évet ült Havannában és ma is a „szabad világ” élharcosa a kubai „diktatúra” ellen, Batistát szolgáló magas rangú katonatiszt fia, és az egykori dominikai diktátorral, Leonidas Trujillo-val szövetkezett a függetlenségét éppen kivívó kubai állam ellen 1959-ben. Ha ugyanezt teszi az USA ellen, kivégezték volna.

Seres egyedül az Amnesty International-t jelöli meg autentikus forrásként, amikor igyekszik elrettenteni Kubától. Nos, jól tenné Seres úr, ha tanulmányozná az Amnesty International legfrissebb jelentését, mielőtt hivatkozási alapul választja. Ebből ugyanis kiderül, hogy az Amnesty International az emberi jogok megsértőinek élvonalában kezeli az USA-t, a halálbüntetések, a terrorizmus elleni háború jelszavával folytatott kínzások (Guantánamon, Afganisztánban, Irakban) és a rasszista diszkrimináció miatt, miközben Kubát mint a legkisebb HIV-fertőzöttséget mutató országot említi meg.

Kiderül a jelentésből (Amnesty International Report 2008, 106-108. old.), hogy Kubában (már hosszú évekkel ezelőtt) teljesen felszámolták az írástudatlanságot, napjainkban pedig alacsonyabb (6 ezrelék) az 5 év alatti gyermekek halálozási rátája, mint az USA-ban (8 ezrelék). Az Amnesty International hangsúlyozza azt is, hogy az USA embargópolitikája miatt (amit a világ csendőre az ENSZ határozata ellenére tart fenn, sőt más országokra is rákényszerít) évtizedek óta súlyosan sérül a kubaiak élelemhez, egészségügyi ellátáshoz való joga (a kórházak állapota, ugyebár…), akadályozva van a két ország közötti szabad mozgás és a családegyesítés.

A Kubában illegálisan, de a hatóságok által megtűrten működő Kubai Emberjogi és Nemzetközi Megbékélési Bizottság (CCDHRN) szerint 2007 végén 234 politikai elítélt ült börtönben a 11,3 milliós országban, de az Amnesty International ebből is csak 62-t ítél valóban politikai okok miatt fogva tartottnak. További 13 fő egészségügyi okok miatt börtönön kívül tölti büntetését. Ezek nagyrészt disszidensek, az USA-ban élő kubai emigráció tagjai (ld. jeles képviselőjükként a fent említett Roberto Martín Pérez Rodríguezt). 2003 óta nem hajtottak végre halálbüntetést Kubában, és az utóbbi években halálos ítélet is alig született (a halálra ítéltek száma összesen 40).

Az USA-ról viszont elmondja a jelentés (317-321. old.),
- hogy legalább 275 elítéltet tart tárgyalás nélkül fogva Guantánamon (vagyis egyedül itt 3-4-szer többet, mint amennyi politikai elítélt az Amnesty International szerint összesen van Kubában), fizikai és mentális állapotukra való tekintet nélkül, kínzások közepette;
- hogy az iraki agresszióban való részvételt lelkiismereti okok miatt megtagadó katonákat bebörtönözték,
- hogy emberek tucatjai (2007-ben 69-en) haltak meg a rendőrök által alkalmazott elektrosokk-fegyverektől, - - - hogy él a (faji, etnikai) diszkrimináció a rendőri eljárásokban, a jogalkalmazásban és a lakhatási jogok tekintetében,
- hogy egyedül 2007-ben 42 halálbüntetést hajtottak végre, és ez még a legalacsonyabb szám 1994 óta!

(Az amerikai Death Penalty Information Center adatai szerint tavaly Kína, Irán, Szaud-Arábia, Pakisztán után a „demokratikus” USA-ban hajtották végre a legtöbb halálos ítéletet és a 100 millió főre jutó kivégzések száma megelőzi pl. Egyiptomot, Bangladest, Pakisztánt. )

Ennyit a tényekről. Kuba nem az emberi jogok megsértése miatt „élvezi” az USA és ideológiai pártfogói gyűlöletét, hanem azért, mert saját útját kívánja járni – olyan módon, amilyet az ellenséges körülmények megengednek számára.

Diktatúra és demokrácia nem steril, ellentmondó fogalmak. Nem egyszerű jogi kategóriák, hanem az osztálytársadalmak uralomgyakorlási formái. Tartalmuk és ekképpen konkrét formájuk is ennek az uralomnak az osztálytartalmától függ. Minden diktatúra tartalmaz demokratikus elemeket – elsősorban az uralkodó osztály számára, és minden demokrácia tartalmaz diktatórikus elemeket – elsősorban az alul lévőkkel szemben. Az általános, ingyenes oktatás és egészségügy, vagy a teljes foglalkoztatás például a demokrácia mozzanata, míg a munkalehetőség hiánya, a feketemunka, túlmunka a diktatúráé. Egy igazi demokrata számára a demokrácia nem puszta politikai forma, hanem gazdasági és szociális rendezőelv is. Ezt egy volt anarchista tudhatná, ha időközben nem cserélt volna álláspontot.

Mindenki, aki csak egy icipicit is tanult, és hajlandó gondolkodni, tudja, hogy a történelem társadalmi harcok története, amely harcokat mindig érdekek mozgatnak. Aki még egy picit tovább hajlandó gondolkodni az azt is tudja, hogy vannak önző, a kisebbséget szolgáló, a többséget elnyomó, tehát az emberiség szempontjából nem tolerálható, és vannak a széles tömegeket, az emberi közös létet védő, elfogadható érdekek. És aki még további erőfeszítéseket is tesz, az azt is könnyen beláthatja, hogy semmilyen eredményt nem adnak ingyen, mindennek megvan az ára, sőt, a legjobb akarattal is lehet hibázni. De legfőképpen: a történelmi események és történelmi személyek megítélése éppúgy érdekek mentén történik, mint ahogyan érdekvezéreltek voltak ezek az események és ezek a személyek is.

II. János Pál pápa 1998-ban meglátogatta Kubát és tiszteletét tette Che szobra előtt. Mint mondta: „Isten majd megítéli Che tetteit. Biztos vagyok benne, hogy mindig a szegényeket akarta szolgálni.”  Ma mindenesetre egy egész földrész, Latin-Amerika népei számára hős és példakép az argentin orvos, aki latin-amerikai körútja során a földrészt egybefogó szegénységet látva vált kommunistává, aki átúszta a folyót a leprásokért, kesztyű nélkül fogott velük kezet, és aki mindig azt mondta, amit gondolt, beleértve a fegyveres felkelés szükségességének hirdetését vagy az életében nagy nemzetközi tekintélynek számító Szovjetunió politikai irányvonalának bírálatát is. Aki szerint „A forradalmárt a nagy-nagy szeretet vezérli. El se lehet képzelni, hogy egy igazi forradalmárból hiányozzon ez az érzés”, és aki egyszersmind visszautasította, hogy ő Krisztus vagy jótékonykodó ember lenne:  „egy Krisztusnak én éppen az ellentéte vagyok…minden lehetséges fegyverrel harcolok azért, amiben hiszek, és inkább megpróbálom elpusztítani az ellenségeimet, mintsem engedjem, hogy felszögezzenek egy keresztre vagy bármi mást tegyenek velem….” (Barrio et al: Che Guevara Legendája, Novella Kiadó, 2004)

Nem tudom pontosan milyen egy kubai kórház – Seres bizonyára többen is járt -, de azt tudom, hogy Kubában, ahol minden utcában van orvos és patika, centekért kaphatóak azok az orvosságok, amelyek a „demokratikus” Egyesült Államokban súlyos dollárokba kerülnek. Hogy a kubai orvostudomány a szegényes körülmények ellenére fejlett, és világszintű eredményeket produkál például a rákkutatás, a genetika vagy a szívsebészet területén. (Ld. pl. a tüdőrák elleni gyógyszert.) Ingyenes az oktatás egészen az egyetemig, ahogy mindenki számára ingyenes a (szegényes) egészségügy is. Tízezer kubai orvos dolgozik Latin-Amerikában, ott, ahová eddig orvos nem jutott el. Közgazdászként azt is tudom – bár ehhez nem kell sok ész – hogy ahol ilyen alapellátások vannak, ott jóval kevesebb egy főre jutó jövedelem is elegendő a tisztes megélhetéshez, s hogy a boldogság nem a javak birtoklásától függ. Középkelet-európaiként pedig azt tudom, hogy a „demokratikus többpártrendszer” egyáltalán nem jelenti a demokratikus választás lehetőségét a nép számára, és még kevésbé jelenti a hatalom ellenőrzését ott, ahol a megélhetés, a munkalehetőség a profittermelés szempontjainak alárendelt, és a társadalom kisebbik felének, a termelőeszközök (gyárak, földek, gépek, média) birtoklóinak saját külön érdekeitől függ.

Seres nyilván nem az állami és munkaadói elnyomás és diktatúra áldozatainak hóhérait tekinti gyilkosoknak, hanem azokat, így Che Guevarát, akik az elnyomottak, a kisemmizettek védelmére kelnek. Lelke rajta! De akkor miért gondolja, hogy tanácsokat adhat a baloldalnak? Olyan nemrégen „megigazult” embertől fogadnánk el tippeket, aki nagy bátran a fennálló neoliberális világrend, a brutális egyenlőtlenségeket létrehozó tőkerendszer felkent papjaként viselkedik?

Nem várjuk tehát egy kizsákmányoló rend kiszolgálójától, hogy pozitívan értékelje az ilyen rend ellen felkelők szándékait, józanul és megértéssel tetteiket. De nem árt tudni, hogy aki támadja az ember évezredes vágyát és sokszoros erőfeszítéseit egy jobb, emberibb társadalom iránt, az a fennálló igazságtalan társadalom haszonélvezőit szolgálja, és egyben érveket nyújt a szélsőjobboldali erők számára is.

A szerző közgazdász