A legvalószínűbb, hogy Leterme, aki az ország továbbra is legnépszerűbb pártja, a flamand kereszténydemokrata CD&V jelöltje, egy „lebutított”, tevékenységét csak a szociális és gazdasági kérdésekre összpontosító kabinettel folytathatja. Kevésbé járható út, hogy egyszerűen kormányfőt váltanak, hátha az új aspiránsnak jobban sikerül összehoznia a megosztottságot előidéző államalkotó közösségeket, a flamandokat és a francia ajkúakat (vallonokat és brüsszelieket).

Az egyetlen szóba jöhető alternatíva, a vallon liberális Didier Reynders kormányfő-helyettes és pénzügyminiszter egyelőre nem vállalná a felkérést – ő is Leterme-re tesz -, az pedig kétségkívül kevéssé jelentene előrelépést, ha a gyakorlattal ellentétben francia ajkú politikus kerülne az élre, miközben a politikai közbeszédet egyértelműen a flamandok irányítják. A legkevésbé ideális lehetőséget végül az előrehozott választások jelentik: a belga szövetségi politikában amúgy is koalíciókényszer van, egy év múlva pedig regionális és európai parlamenti választásokat tartanak. Addig márpedig egy csökentett jogkörű Leterme-kormány is kihúzhatja.
Az alapprobléma: flamandok és francia ajkúak a tavaly júniusi parlamenti választások óta nem találják a kereteket, amelyben együtt tudnának élni. Megillessék-e különleges nyelvi jogok a hivatalosan kétnyelvű (francia, holland) Brüsszel környékén, azaz már Flandriában élő mintegy 120 ezer francia ajkút? Adókedvezményekkel magukhoz édesgetheti-e a vállalkozásokat a fejlesztésbarát észak a munkáltatókat szomjazó dél elől? Egyik kérdésre sincs válasz.

Miután az országrészek nem jutnak dűlőre, a megoldás a konföderáció, azaz a jelenlegi szövetségi berendezkedést megbontó lazább együttélési forma jelentheti. „Belgium barátai” azonban ellenzik ezt. Európai szemszögből sem jelentéktelen Wilfried Martens, a flamand keresztényszocialisták veterán miniszterelnökének, egyben az öt magyar pártot (FIDESZ, KDNP, MDF, RMDSZ, MKP) is magába foglaló Európai Néppárt elnökének véleménye. Ő úgy véli: csak Leterme érhet el sikert, a kereszténydemokratákkal közös platformon („kartellben”) lévő flamand nacionalista N-VA pedig választás előtt áll, vagy támogatja az államreformot, vagy pedig távozik a szövetségből. Martens számára a konföderalizmus mindössze „egy szlogen”: két független államot köt össze, amelyeknek nincsenek közös intézményeik, az pedig, hogy folyosó kösse össze Vallóniát az amúgy Flandriában szigetet képező Brüsszellel, Belgium végének és a végső elkülönülésnek az előkészítése.

Brüsszel

Leterme elhagyja a Belvedere palotát, miután benyújtotta lemondását