Kegyelemdöfés a pszichiátriának - állítják a magyar pszichiátria vezetői az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárásáról, és egyetértenek Szabó Máté ombudsman jelentésével. Eszerint alkotmányosan sem rövid, sem hosszú távon nem indokolható, hogy az egy helyre koncentrált, minőségi ellátás helyett a struktúraváltás minősíthetetlen és szakmai szempontból vállalhatatlan körülményeket teremtsen.

Kökény Mihály, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke vitatja a megállapítást. Szerinte az intézmény bezárásának szükségességéhez nem fér kétség: a XIX., sőt XVIII. századi körülmények közé beszorított betegek a Lipótmezőn nem kaphattak korszerű ellátást. A költözés módja viszont szerinte is bírálható. Július közepére részletes jelentést kért a tárcától, mert felkészültebben, nagyobb figyelemmel kellett volna a váltást lebonyolítani.

Az egészségügyi tárca szerint az OPNI megszüntetése után - szemben az ombudsman állításával - egy beteg sem maradt ellátatlanul. Közleményük szerint kétségtelen, hogy az átszervezést, illetve a betegek elhelyezését nagyobb körültekintéssel is meg lehetett volna oldani, de még az átmeneti időszak alatt sem jelentkeztek olyan problémák, amelyeket az átvevő intézmények ne orvosoltak volna. A tárca külső szakértők bevonásával tanulmányozza az ombudsmani jelentést, külön figyelmet fordítva az ajánlásokra.

Meglehet, csak városi legenda, hogy a bezárás miatt pszichés betegek százai bolyonganának az utcákon, tény viszont: az ombudsman munkatársai a jelentés készítésekor találkoztak az ellátásból kiszorult betegekkel. (Ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy ne lett volna hová menniük, hanem csak azt, hogy nem találták az orvosukat, akihez ragaszkodtak volna.) De a menhelyek szerint is ugrásszerűen nőtt az utcára került pszichiátriai betegek száma. Az Oltalom Egyesület pszichiátere, Albert Zoltán sem tudja, van-e összefüggés a Lipót sorsa és e jelenség között, az viszont tény: az utcai szociális munkásoknak mind gyakrabban van dolguk ön- és közveszélyes hajléktalanokkal, s a szállóra is egyre több súlyos pszichés sérültet hoznak.

A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján duplájára nőtt az elmúlt hónapokban a sürgős esetek száma.

- Rendre súlyos, elhanyagolt állapotú betegek érkeznek hozzánk, 95 százalékban az OPNI egykori ellátási területéről. A feladatokhoz pluszmunkaerőt nem kaptunk. Sőt orvosokat kellett meneszteni. Így a szakmai protokoll előírásait már megközelíteni sem tudjuk. Az akut depresszió kezelése például négy-hat hetet igényel. A klinikán az átlagos ápolási idő alig több mint tíz nap, aztán ki az utcára. Egy-két hét múlva persze a beteget visszahozzák, kezdődik miden elölről - mondja a klinika igazgató-helyettese, dr. Kéri Szabolcs. - Mindenhová pótágyakat tettünk, a folyosón is fekszenek betegek. Értük semmit nem fizet az OEP. A súlyos depresszió finanszírozása, a példánál maradva, tíz kórházi nap hotelszámlájára elég. Ágyra, ételre. De a gyógyszert és a terápiát már nem fedezi - mondja dr. Kéri Szabolcs.

A szakma legnagyobb gondja, hogy a Lipót bezárását, a fekvőhelyek csökkenését nem ellensúlyozta a szaktárca a járóbeteg-rendelés fejlesztésével, sőt az ideggondozók alaptámogatását is a felére csökkentette.

Különvált az akut- és a krónikusellátás is, ezért az innen elbocsátott, döntően rossz szociális helyzetből érkező betegekre tovább senki sem figyel. A rehabilitációval a tárca már nem törődik.

Harangozó Judit, pszichiáter nemrég támogatóival kiáltványban fogalmazta meg: olyan embertársainktól tagadjuk meg nap mint nap a megfelelő ellátást, akik a súlyos testi fájdalmakkal járó szenvedést is gyakran meghaladó gyötrelmekkel küzdenek. Ne zárjuk be őket, de azt se hagyjuk, hogy az utcán kóboroljanak, segítség nélkül.

A magyar pszichiátria - szakemberek szerint - visszasüllyedt oda, ahol a hatvanas évek elején volt. Ha nem lesz azonnali változás, normális színvonalú kezelést kizárólag a magánpraxisok fognak nyújtani, több ezer forintos órabérért. A legrosszabb állapotú, leszázalékolt betegeknek ez megfizethetetlen.

Egyetlen ténnyel érzékelteti a szégyenletes helyzetet Füredi János, a szakmai kollégium főtitkára: Románia uniós csatlakozásának feltétele volt, hogy a mentális betegeknek legyen központi intézményük. Nekünk, akkor még volt. Az OPNI megszüntetése után nincs.

A központ hiánya nagy baj, mondja Bitter István, a Magyar Pszichiátriai Kollégium elnöke: nincs hol befogadják, majd továbbadják a pszichiátriai ellátás korszerű módszereit. A pszichiátriai társaság és a kollégium a miniszter megkeresésére most négypontos javaslatot tesz a tárca asztalára, ebben egy új központ kijelölését kérik, a Nyírő Gyula kórház vagy egy kihasználatlan budai intézmény területén. Szerepel az is, hogy ne váljon ketté az akut- és a krónikusbeteg-ellátás, ez ugyanis ezen a területen a gyógyító- munkát tönkreteszi. Kérik, hogy vizsgálják felül a beutalási rendet, illetve egyeztessenek a járóbeteg-ellátás újjászervezéséről. Kéri Szabolcs azonnal megvalósítandó javaslatot tett: krízisotthon felállítását kéri, ahol szociális gondozó, pszichiáter és pszichológus fogadhatja a betegeket.

A helyzet hosszú távú rendezése szerinte sem várhat sokat, ráadásul egyre több a beteg.

Kórelőzmény 1896-ból