Egy igen fontos, de jelenleg megoldatlan orvosszakmai problémáról kell itt beszámolnom: a pszichiátriai belgyógyászati betegek és az átmeneti tudatzavarban szenvedő belgyógyászati betegek ellátásáról. Ezek a betegek speciális ellátást igényelnek, s ezt szolgálta az OPNI belosztálya és pszichiátriai fertőző belosztálya, melyet fölszámoltak.
Belosztály a Lipóton
A szerző a volt OPNI belosztályának és pszichiátriai fertőző belosztályának volt osztályvezető főorvosa
Az OPNI Európában egyedülálló elmekórház és tudományos intézet volt megfelelő háttérosztályokkal (mint például a pszichiátriai belgyógyászat). Európában és az Egyesült Államokban egyaránt elismert, külhoni és hazai egyetemek tankönyveit író és oktató, sokat idézett orvosok, kutatók által létrehozott műhelyek, iskolák működtek a Lipóton másfél évszázadon át. Ezért teljesen jogos az a megállapítás is, hogy az OPNI megtestesítette magát a pszichiátriát. De ezen túlmenően az OPNI specialitása - a korszerű orvoslás szemlélete szerint szétválaszthatatlan együttest alkotó - agy és lélek betegségeinek egy helyen történő, különleges szakértelmet igénylő, a legkorszerűbb módszerekkel történő, multidiszciplináris gyógyítása és kutatása volt. Az Agyérbetegségek Országos Központjában Magyarországon elsőként mentettek meg stroke-os betegeket speciális, közvetlenül az agyi érbe vezetett, célzott, katéteres érrögoldás segítségével.
Az OPNI Európában is egyedülálló specialitása volt a pszichiátriai belgyógyászati és pszichiátriai fertőző belosztály is. Ez Magyarországon egyedüliként foglalkozott a pszichiátriai (addiktológiai) belgyógyászati betegek mellett az átmeneti zavart tudatállapotú belgyógyászati betegekkel - korszerűen felszerelt, részben kardiológiai profilú intenzív részlegében, őrzőjében és ambulanciáján.
A pszichiátriai betegség nem csupán a közgondolkodásban élő ún. "elmebetegség". A magyar társadalomban igen elterjedt (közel kétmillió embert érintő!) depresszió és szorongás, az addiktológiai betegségek (többek között az alkohol- és a drogfüggőség) is ide tartoznak. E betegségeknél a szív-érrendszeri (kardiológiai) szövődmények, betegségek fordulnak elő a leggyakrabban más belszervi betegségek mellett. A szakértők szerint ez a probléma, ma még meglehetősen alulreprezentált, jóval nagyobb jelentőségű, mint ahogy az orvosi köztudatban él.
Gyakran egy kórházban általános belgyógyászati osztályán éppen a kezelt belbetegség miatt jön létre átmeneti tudatzavar. Ez bárkinél felléphet és nem jelent pszichiátriai betegséget. A belgyógyászati alapbetegség oki kezelése és az ezt is figyelembe vevő, de átmeneti antipszichotikus kezelés után tiszta tudattal távozik a beteg. Másrészt egy pszichiátriai osztályon kezelt betegnél is kialakulhat heveny belgyógyászati (és/vagy fertőző) betegség. Ezekben az esetekben a beteget egyszerre kell intenzív belgyógyászati (kardiológiai) és pszichiátriai kezelésben, szoros megfigyelésben részesíteni. Olyan osztályon, ahol a szükséges beavatkozásokat azonnal el lehet végezni (szívinfarktus, szívelégtelenség kezelése, pacemaker bevezetése, vagy elektromos szívritmus-visszaállítás, újraélesztés, vér- és folyadékpótlás vérzéskor, vagy anyagcserezavarnál). Erre azonban csak az ebben gyakorlott belgyógyász-kardiológus orvosi és ápolói team alkalmas. (Nb: 2007-ben három szívbeteget élesztettek sikeresen újra az OPNI belosztályának őrzőjében, mindhárom beteg azóta is éli életét, kettő közülük vezető beosztású, politikailag is ismert ember, akiről csak a saját családtagjaik tudják, hogy egykor a Lipótmezőn kezelték...)
A problémát az jelenti, hogy a legtöbb pszichiátriai betegség képe elfedi a belszervi betegség tüneteit (illetve a pszichiátriai betegtől nem nyerhető ki a megfelelő kórtörténet, panasz- és tünetsor). Ennek következtében gyakori eset, hogy a pszichiátrián a belgyógyászati betegséget nem ismerik fel. De fordítva is igaz: zavart tudatállapot lehet heveny vagy krónikus belgyógyászati betegség vezetőtünete, ami miatt viselkedésével önmagában
és/vagy másokban is kárt tehet a beteg, ezért általános belosztályon nem tartható, a pszichiátria osztály viszont nem képes a súlyos belgyógyászati beteget intenzív módon követni. Ezért, ha a pszichiátriára kerül a beteg, akkor lehetséges, hogy az alapbetegség a kései felismerés miatt anynyira súlyossá válik, hogy akár halálhoz is vezethet (szívinfarktus, ritmuszavar, heveny szívelégtelenség, folyadékforgalom zavara, anyagcsere-, széklet- és vizeletürítési zavarokból származó kórképek, akut hematológiai betegségek stb.) Volt rá példa a közelmúltban, hogy zavart tudatállapotban vidéki pszichiátriai osztályra került betegnél nem ismerték fel időben a gyomorfekélyből eredő gyomorvérzést, és ezért a beteg meghalt. (l. Kun J. Viktória: Veszélyes űr a pszichiátriai intézet helyén, Népszabadság, 2008. február 18.)
A fentiek alapján egyértelmű, hogy csak a pszichiátriai (addiktológiai) és belgyógyászati (köztük a fertőző) betegek kezelésében egyaránt járatos, célirányosan képzett és gyakorlatot szerzett orvos- és ápolóteam képes felismerni és elkülöníteni a beteg akár azonnali kezelést igénylő szervi tüneteit a pszichiátriaiaktól. Ilyen stáb képes a begyakorlott szakmai algoritmusok szerint az ilyen betegeket kezelni, velük megfelelő módon foglalkozni, kommunikálni. Ezért volt indokolt, hogy az OPNI-nak erre a (87 százalékos ágykihasználtsággal és alacsony, 6,7 százalékos halálozási mutatóval dolgozó) osztályára kerüljenek Budapest más belosztályairól is a zavart belbetegek és a budapesti és vidéki pszichiátriák heveny belgyógyászati és/vagy fertőző betegei is. Rövid kezelés után, a tudatzavar megszűntével a betegek visszakerültek a beküldő osztályra, vagy otthonukba távoztak. (Az átlagos ápolási idő 2007-ben 6,6 nap volt, rövidebb az országos belgyógyászati kórházi átlagnál.)
Mindez 2007. december 23-ig működött így. Azóta nincs ilyen team, nincs ilyen ellátás.
S mi történik ma ezekkel a betegekkel? Értelemszerűen bekerülnek a pszichiátriai osztályokra, ahol nem ismerhetik fel, és nem kezelhetik időben a heveny belgyógyászati betegségeket.
Az egészségügyi struktúraátalakítás során, bár felére csökkentett ágyszámmal, de megmaradt pszichiátriai fertőző belgyógyászati osztály néven az OÉP által finanszírozott kapacitás (belgyógyászati járóbeteg-ellátással együtt), de az osztály fél éve már nem működik. Az évtizedes gyakorlattal, szakmai tapasztalattal rendelkező teamet szélnek eresztették. A belosztálynak és őrzőjének teljes felszerelése, értékes műszerei már hat hónapja porosodnak használatlanul az OPNI-ban, és várják, mi lesz a sorsuk.
