Mielőtt menthetetlenül belefulladnánk a magyar politikai közbeszéd egyre mocskosabb medencéjébe - javasolom - vegyünk egy mély lélegzetet, kecmeregjünk ki a medencéből, majd nézzünk körül a nagyvilágban. A kitekintés hasznos lehet mindazok számára, akik aggódnak a magyar demokrácia jövője miatt, és keresik a válságból kivezető utat.

Ha módunkban áll a rangos nyugati egyetemek fórumain elhangzottakat követni, vagy ismert külföldi folyóiratokat lapozgatni, megtudhatjuk, hogy a parlamenti demokrácia világszerte visszavonulóban van, különösen a volt Szovjet Birodalom területén. (Lásd: L. Diamond, Democracy in Retreat: The Ressurgance of the Predatory State, Foreign Affairs, 2008. március-április.) A képviseleti demokrácia globális megfutamodása a Kínából kiinduló, Oroszországon át Közép-Európa felé tartó keleti áramlatnak (copyright G. A.) köszönhető. Ezt állítja Niall Ferguson, a harvardi és oxfordi egyetemek professzora nagy port felkavaró könyvében (lásd: War of the Worlds, Penguin, 2006). Hasonlókat mond G. J. Ikenberry, a princetoni egyetem nagy tekintélyű professzora a Foreign Affairs ez év január- februári számában (The Rise of China and the Future of the West). Egyre többen állítják, hogy a nyugati világ két alappillére - a szabadpiaci verseny és a képviseleti demokrácia - olyan támadásnak van kitéve, amelyet a madárinfluenza-vírus átalakulásához lehetne hasonlítani. Az új gazdaságpolitikai "vírus" egy vadhajtás - a kapitalizmusnak és az autokráciának egy különlegesen potens, újkori keveréke, amit egyre gyakrabban kapitokráciának hívnak. A kapitokrácia nagyon rövid időn belül két vállra tudja fektetni azt az állammodellt, amelyet idehaza is a szolgáltatói állam néven ismerünk.

Ha a kapitokrácia ledönti trónjáról a szolgáltatói államot, mi jön a helyére? A ragadozó vagy fosztogató állam (angolul "the predatory state"), mondják a nyugati elemzők. A fosztogató állam legjellegzetesebb tulajdonságai közül a következőket emeli ki a Hoover Institution főmunkatársa, Larry Diamond, aki egyben a rangos nemzetközi folyóirat, a Journal of Democracy főszerkesztője. "A fosztogató állam elitjeit leginkább a cinizmus és az opportunizmus jellemzi. Mindent feláldoznak a hatalomra jutás oltárán. A választásokat általában élet-halál ťzéró-sumŤ küzdelemnek tekintik. Egyik fél sem engedheti meg magának, hogy veszítsen, ezért bármit képes megtenni a hatalom megszerzéséért, megtartásáért. Az emberek itt nem polgárként, hanem a versengő politikai vonulatok klienseiként élik napjaikat. Az egész rendszer a politikai patronázs, az erőszak, a vertikális függőség alapjaira épül. A választási kampányok demagóg túlígérkezésekből, a nemzeti büszkeségre vagy előítéletekre serkentő szlogenekből állnak. Az ígéreteket egyik félnek sincs szándékában betartani... a kormányzás első számú célja nem a közjó növelése, hanem a kliensi tábor vagyonának gyarapítása... a politikai részvétel felülről irányított, a civileket manipulált függőségben tartják, itt kevés lehetőség van kompromisszumokra... majd mindenki hatalomnélküli, kizsákmányolt állapotban érzi magát." (Lásd: Larry Diamond, fent.) James K. Galbraith, a Texasi Egyetem tanszékvezető professzora egy további gazdasági jellemzőre hívja fel figyelmünket (lásd Mother Jones 2006. májusi száma): "A fosztogató állam kriminogén... gerjeszti és jutalmazza a kriminális üzleti magatartást." A kriminális üzleti magatartás "legjobb banki példája" William K. Black könyvének címében is szerepel, azaz "Azt a bankot lehet legkönnyebben kirabolni amelyik a birtokunkban van". (Eredeti cím: The Best Way to Rob a Bank Is to Own One) Mintha rólunk beszélnének...

A kapitokrácia és politikai párlata, a fosztogató állam ma Oroszországban tarol, mint azt M. McFault és K. S. Stoner-Weiss jegyzik (Foreign Affairs, 2008. január-februári száma): "Az orosz szavazók 80 százaléka elismerően nyilatkozik Putyinról, egyharmada élete végéig tartó elnökként szeretné őt látni (...) az autokrácia barátai Putyin népszerűségét, Oroszország gazdasági sikereit arra használják fel, hogy meggyőzzenek bennünket arról, hogy ez a mi jövőnk (...) ellentétben azokkal, akik a modern kort a liberális demokrácia győzelmeként könyvelik el, és a történelem végét prédikálják, ők azt állítják, hogy a piac és az autokrácia fúzióját, amely Putyin és Deng Xiaping nevéhez fűződik, bárhol a világon meg lehet ismételni."

A kapitokrácia diszkrét bája ma elsősorban Kelet- és Közép-Európát bódítja - történelmünk során sajnos nem először. Sokan tárt karokkal várják, már csak azért is, mert ellentétben a korábbi áramlatokkal, nem katonai megszálláson keresztül, még nem is politikai erőszakkal terjed. Nem követeli, hogy Oroszország vagy Kína csatlósa legyünk, vagy azt, hogy hátat fordítsunk Amerikának. Megtarthatjuk nemzeti identitásunkat, és nyugodtan szidhatjuk például az oroszok energiapolitikáját. Ezek mind növelik a kapitokrácia diszkrét báját Közép-Európában. Röviden: a keleti áramlat által terjesztett gazdaságpolitikai vírust már nem hátráltatják a régi ideológia határok, egyaránt otthon érzi magát kommunisták vagy a fasiszták társaságában, illetve olyan körökben, amelyek a gazdaságnövekedés oltárán szó nélkül feláldoznák a képviseleti demokráciát. A kapitokrácia térhódítása Közép-Európában annak is köszönhető, hogy Oroszország, Kínához hasonlóan, gyors és tartós gazdasági növekedést ígér. Hajrá, Magyarország? Inkább ne - mondja Michael McFaul és Kathryn Stoner-Weiss, mert a javasolt megoldás betarthatatlan ígéretekből áll, és félrevezeti a hétköznap embereit, akik kiutat keresnek abból a zsákutcából, amelybe akaratukon kívül jutottak: "A gyors gazdasági növekedés és az autokrácia párhuzamos léte világszerte a kivétel, és nem az etalon. Azok, akik a gazdasági növekedést a demokrácia növekedésének motorjaként láttatják, kifordítják a valóságot, összekeverik az okot az okozattal. ...Oroszország esetében az autokrácia hatása a gazdaságra nem pozitív, hanem negatív. Bár komoly gazdasági eredményekről beszélhetünk ebben az országban, ezek nem Putyin erős vezérlésének, antidemokratikus kezdeményezéseinek, hanem egészen más tényezőknek a következményei elsősorban a magas energiaáraknak. Demokratikus módszerekkel az orosz gazdaság sokkal jobb eredményeket tudna produkálni." A tények azt mutatják, hogy Putyin vezetése alatt Oroszországban romlott a közbiztonság, az emberek egészségi állapota, a versenyképesség, és elburjánzott a korrupció. A World Economic Forum felmérései szerint Oroszország gazdasági versenyképessége 2006-ban kilenc hellyel esett vissza. A Transparency International adatai szerint a korrupció terén Oroszország a Fülöp-szigetek és Ruanda közé, a 121. helyre csúszott viszsza. A független média pedig egyszerűen megszűnt. A Reporters Without Borders adatai szerint Oroszország ma a harmadik legveszélyesebb hely a világon az újságírói szakma számára (csupán Irak és Kolumbia veszélyesebb nála). Oroszországban 2000 óta huszonegy újságírót öltek meg, köztük az ország egyik legbátrabb oknyomozó újságíróját, Anna Politkovszkaját. Milyenek az esélyeink, hogy elkerüljük ezt a sorsot?

A keleti áramlat iránti bódultság nem kíméli Magyarországot sem. Bár túlzás és megtévesztő lenne egy politikai pártra ruházni a kapitokrácia magyarországi térhódításának felelősségét, a Fidesz vonzódása kiemelt figyelmet igényel. Ezt a vonzódást bizonyítják azok a férfias kijelentések, amelyek a legnagyobb tapsokat aratják a párt nagygyűlésein. 2003-ban ez még így hangzott: "Azt hiszem, nekünk nem lélekben kell megerősödnünk, hanem inkább testben. Egész egyszerűen arra van szükségünk, hogy megizmosodjunk." (Orbán Viktor a Vigadóban, 2003. február 6.) 2008-ra már a nemzeti erő növelésére is szükség van, és ezt úgy lehet elérni, ha a parlamenti pártok befejezik az üres "huszárkodásaikat" az ország házában. A képviseleti demokrácia szépen, udvariasan tolja a széket a közvetlen népakarat alá, amelyet természetesen egy erős vezér tud legjobban megtestesíteni. Az Orbán Viktor által gyakran emlegetett gyógyír, a "nemzeti egység" egyszer már kapható volt Magyarország politikai gyógyszertárában - igaz, a fasizmus korszakában, de ez mit sem számít, hisz a mai napig hazai találmányként jegyzik, tehát kóser. A "polgári köröket" a Gömbös Gyula-féle "nemzetszolidáris munkaközösségek" mintájára alakította a Fidesz. Ez a felülről irányított "civil" szervezet volt hivatott az 1930-as évektől kezdve megvalósítani azt a politikai pártokat megkerülő "Nemzeti Egységet", amely a Fidesz által szorgalmazott és a magyar Alkotmánybíróság által szentesített népszavazásnak köszönhetően 2008 idusára végre beérett.

A keleti áramlat iránti bódultság március 9-én tetőzött Magyarországon. Hegedűs Zsuzsa szociológus, a Fidesz médiabirodalmának üdvöskéje szerint "A csodálatos ebben a népszavazásban éppen az, hogy hatására az új magyar demokrácia történetében először valóban a lényegről szól a közbeszéd... Ettől a naptól kezdve minden magyar állampolgár felemelt fejjel járhat" (Heti Válasz-interjú, március 6.; Hír TV-interjú, március 14.). Igaza van Hegedűsnek, de azoknak is igazuk van, akik "az új magyar közbeszéd lényegét" Bibó szavaival élve a "magyar nép politikai értelmességének visszafejlesztéseként" látják. Egy olyan társadalmi közegben, például Svájcban, ahol a demokratikus politikai diskurzus etikai szabályait szigorúan betartják, ahol a média és a közszolgálatok biztosítani tudják a pártatlan tájékoztatás követelményeit, ahol a polgárok tisztán, racionálisan tudják mérlegelni a lehetséges alternatívákat, a közvetlen demokrácia valóban "király". De ott, ahol a tisztánlátás feltételei nemcsak hogy nem léteznek, hanem a pártok által tudatosan hátráltatva vannak - itt kifejezetten a Fideszt pénzelő oligarchiák társadalmilag felelőtlen, egyoldalú médiabirodalmára gondolok -, a direkt demokrácia csak önámításhoz és önpusztításhoz vezet. A nemzeti tragédia nem az, hogy a választók több mint 80 százaléka egy irányba szavazott március 9-én (lásd: Putyin oroszországi népszerűségi indexét), hanem az, hogy a szavazók elsöprő többségének - saját bevallása szerint - halvány gőze sem volt arról, hogy döntése milyen társadalmi, közösségi következményekkel jár. Március 9-ével, Orbán Viktort idézve, valóban "megváltozott a magyar demokrácia talapzata". Sikerült kilőni a magyar képviseleti demokrácia alappilléreit, sikerült romokba dönteni azt a gazdasági reformsorozatot, amely újra a dinamikus fejlődés útjára állíthatta volna hazánkat.

A történelem akkor ismétli meg magát, a rémálmok akkor jönnek vissza, ha engedik. Ahhoz, hogy ez az ország elkerülje a keleti áramlat szárnyain felénk tartó gazdaságpolitikai járványt, a következő lépések mindegyikét meg kell valósítanunk.

A túlélés első lépése az, hogy ne feküdjünk le a járvány előtt, ne fogadjuk el azt a mesét, hogy ezt az országot csak a "jobb" oldal tudja kivezetni a jelenlegi modernizációs válságából. Ha elfogadjuk az aporia állapotát, amely több hazai elemzésből kiolvasható, akkor valóban már csak azzal kell törődnünk, hogy merre az útlevelünk. És ez rosszabb a nemtörődömségnél.

Második lépésként el kell tekintenünk attól, hogy itt az egyik vagy a másik nagy politikai párt vagy akár a kormány megmentéséről szól a játszma. Nem a jobb vagy a bal, hívők vagy hitetlenek, keresztények vagy zsidók, magyarok vagy idegenszívűek mellé, hanem a képviseleti demokrácia mellé kell beállni. Azok mellé, akik szavakkal és tettekkel kiállnak az emberi méltóságért. A magyar demokrácia megmentésében óriási szerep vár a magyar konzervatívokra. Nem ellenük, hanem velük karöltve kell letepernünk azt a veszélyt, amely mindannyiunkat fenyeget. De ez megköveteli, hogy a konzervatív tábor fideszes szárnya, az MDF-hez hasonlóan, rendet teremtsen a háza táján, és takarítsa ki soraiból az európai értékekre fittyet hányó, az európai demokrácia játékszabályait rendszeresen sárba tipró álhazafiakat. Ha ebbe a nagytakarításba a Fidesz belebukik, az egész nemzet velük bukik. Ha a Fidesz tovább simogatja Wilfred Martens közreműködésével azokat, akik felebarátainkat származásuk, hitvallásuk, hovatartozásuk miatt sértegetik, fenyegetik, vagy ha vezérének makacssága miatt a Fidesz továbbra is gyáván menekül akár a parlamenti, akár a média berkein belüli nyilvános vita elől, ha továbbra is egy bolsevik párthoz illő centralizmussal óhajt működni, akkor mit lehet várni tőle, amikor hatalomra kerül?

Óriási tévedés lenne azt gondolni, hogy a magyar képviseleti demokrácia, a szolgáltatói állam esetleges bukása, a fosztogató állam egyre forróbb lehelete egyedül a Fidesz machinációinak köszönhető. A jelenlegi kormánykoalíció is sokat tett és tesz azért, hogy itt egy időre bezáruljon a képviseleti demokrácia kapuja. Az MSZP felelőtlensége nem abban rejlik, hogy túl sokáig tűrte a koalíciós partner kalandorpolitikáját vagy azt a kőkorszakhoz illő, a világ minden táján megbukott osztályharcos katyvaszt, amit a párt berkein belül a Gazsó Ferenc-féle társadalmi-politikai platform képvisel. A kormány legnagyobb felelőtlensége az, hogy összetévesztette a sajtót a néppel, az értékesítést a diskurzussal, a kommunikációt a marketinggel, és ennek a zűrzavarnak köszönhetően képtelen volt kialakítani egy egészséges társadalmi párbeszédet reformjai kidolgozása során. Idejétmúlt marketingtrükkökkel, a piaci világból kölcsönkért marketingesek fogásaival próbált társadalmi konszenzust kovácsolni. A magyar politika a mai napig képtelen felismerni, hogy ez lehetetlen vállalkozás. E felismerés nélkül nincs kiút a fosztogató állam karjaiból.

Az egyedüli kiút a keleti áramlat által szállított vírus elől a határokon átívelő összefogásban, a bátor beszédben és cselekedetekben rejlik. Csak így kerülhetjük el azt, ami a közép-európai térséget és Európát fenyegeti. Ne ringassuk magunkat abba a fals álomba, hogy itt nem élhetnek vissza a demokráciával, hiszen az EU által megszabott acquis communautaire - az EU által minden tag számára kötelező és számon kérhető demokratikus normarendszer - kiszűri az eretnekeket. Dehogy szűri ki. Magyarországon az acquis communautaire égisze alatt nyíltan és szabadon lehet zsidózni, cigányokat vagy melegeket kergetni, rugdosni, és olyan lapokat vagy tévéállomásokat működtetni, amelyek megtagadják a szólás szabadságát. Itt bármelyik utcasarkon, bármelyik újságárusnál könnyen hozzáférhető újságban, nyíltan és büntetés nélkül tagadni lehet a holokauszt létezését. Ha ezt lehet, akkor bármit el lehet követni az emberi méltóság ellen. Az Európai Parlament legnagyobb képviseleti csoportja alelnökként tiszteli azt a pártvezért, aki nyíltan és szabadon szövetkezik olyan emberekkel, olyan csoportokkal, amelyek nyíltan és szabadon bántalmazzák a kisebbségeket, nyíltan és szabadon terjesztenek rasszista nézeteket. A magyar demokrácia védelmébe már réges-régen belebukott az acquis communautaire. A magyar képviseleti demokráciát már csak a bátor beszédre és tettekre kész emberek tudják megvédeni. Most eljött az az idejük.